A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Lebegés akkor jön létre, amikor a felső mágnes súlya a rá ható mágneses erőkkel együtt zérust ad. Ekkor a felső mágnes egyik pólusára ható taszító erő egyenlő a vonzóerő függőleges komponensének és a súly felének összegével (l. ábra).
A mágneses Coulomb‐törvény szerint a taszítóerő: , ahol a keresett póluserősség. Minden mennyiséget CGS‐rendszerben számítunk. A vonzóerő függőleges komponensének meghatározásához ismernünk kell a függőlegessel bezárt szög koszinuszát, ezzel kell szorozni az erő abszolút értékét: | |
Így az egyensúlyt kifejező egyenletbe helyettesítve, | | ahonnan kifejezhetjük a póluserősséget: | | (1) |
Kapott eredményünkből megállapíthatjuk, hogy amennyiben a mágnesrudak a közöttük levő távolsághoz képest igen hosszúak, akkor közelítőleg Ilyenkor tulajdonképpen a vonzóerő hatását elhanyagoljuk. Általában (1) szerint a közelítő értéket egy 1-nél nagyobb tényezővel kell szorozni, amely csak az viszonytól függ. A numerikus adatokkal , , a közelítő érték CGS‐egység, a szorzótényező esetén , tehát a közelítés elég jó. A pontos érték CGS‐egység.
Náray-Szabó Gábor (Bp., József A. g. IV. o. t.) dolgozata alapján | Megjegyzés: Tárgyalható az az eset is, mikor a mágnesrudak tengelyei egybeesnek, és a pólusok így kerülnek egymás fölé (Perjés Zoltán)
|