|
| Feladat: |
1159. matematika feladat |
Korcsoport: 16-17 |
Nehézségi fok: nehéz |
| Megoldó(k): |
Bodó Z. , Gyulai L. , Harsányi János , Ilkovits Iván , Kemény Gy. , König L. , Pick Gy. , Schön Ferenc , Singer G. , Szél György , Szele T. , Szmák Z. |
| Füzet: |
1936/január,
125 - 128. oldal |
PDF | MathML |
| Témakör(ök): |
Azonosságok, Paraméteres egyenlőtlenségek, Permutációk, Számtani-mértani egyenlőtlenségek, Teljes indukció módszere, Feladat |
| Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1935/november: 1159. matematika feladat |
|
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. Megoldás. E tételt teljes indukcióval fogjuk bebizonyítani. Ha , akkor Ha , akkor két eset lehetséges: 1) és , amidőn 2) és , amidőn mert Eszerint valóban áll: Tegyük fel, hogy a tétel igaz esetében, azaz | | (4) |
Mindenesetre kiindulhatunk abból, hogy jelzéseink megfelelő választásával | |
Továbbá: elemnek valamely permutációját úgy kapjuk meg, hogy képezzük elem megfelelő permutációját és ekkor hozzácsatoljuk a -dik elemet, ezt az -dik helyre téve. Adjunk tehát a (4) alatti, helyesnek talált összefüggés mindkét oldalához -t, azaz 1-t. Keletkezik | | (5) |
Ha , tételünk máris igaz. Azonban, ha , akkor a -t valamely -vel, pl. -vel fel kell cserélni. Az (5) baloldalán tehát minden ugyanaz marad, csak | |
Ezáltal azonban (5) baloldalát csak növelhetjük. Ugyanis mert | | tekintettel arra, hogy és , hiszen , az számok valamelyike. Minthogy a tétel igaz, ha , , tehát igaz bármely -re. Az egyenlőségi jel akkor érvényes, ha , .
| Harsányi János (ág. ev. g. VII. o. Bp.) | II. Megoldás. Előbbi megoldásunkban már láttuk, hogy a tétel igaz, ha , ha . Az adott összeg jele legyen . A tétel helyességét elfogadjuk minden alakú összegre, ha tagjainak száma kisebb, mint . Az összeadandók sorrendjének kellő megválasztásával sikerül a kérdéses összeget esetleg két vagy több zárt ciklusban előállítani ilyképpen: | |
A , , ciklusok ugyanolyan természetűek, mint az eredeti összeg, t. i. a nevezők a számlálók egy (ciklikus) permutációját képezik. Azonban a ciklusok tagszáma kisebb, mint és így tehát | |
Külön bizonyításra szorul a tétel most már, ha az összeg magában egy felbonthatatlan ciklust alkot. Feltehetjük, hogy az számnál kisebb nincs és az összeg tagjait úgy rendezzük, hogy azok a következő ciklust adják:
A zárójeles rész tagból álló ciklus; érvényes tehát: . Az utolsó három tag
Eszerint | | mert feltevésünk szerint
Eszerint
| Schön Ferenc (Kölcsey rg. VII. o. Bp. VI.) | | Szél György (Kölcsey rg. VII. o. Bp. VI.) | III. Megoldás. Legyen . Minthogy az számok szorzata egyenlő a számok szorzatával, az számok szorzata Ismeretes, hogy poz. szám számtani középarányosa nem lehet kisebb a mértani középarányosuknál, azaz A mi esetünkben tehát | |
| Ilkovits Iván (Kemény Zsigmond r. VIII. o. Bp. VI.) | IV. Megoldás. Az , , pozitív számokra nézve legyen A pozitív számok egy másik csoportja legyen Az (1) szorzat valamely tagját szorozzuk meg a (2) szorzat valamely tagjával és az így nyert szorzatokat adjuk össze. Ilyen módon különböző értékű összegeket kapunk, melyek között van egy legkisebb és egy legnagyobb. Ha az (1) sorozat tagjait a (2) sorozat megfelelő tagjaival szorozzuk össze, akkor ezen szorzatok összege lesz a legkisebb értékű. Ha az (1) sorozat tagjait a (2) sorozat fordított sorrendben vett tagjaival szorozzuk össze, akkor kapjuk a legnagyobb értékű összeget. Jelentse most már , az számok valamely permutációját, akkor nyilván | | (3) |
Legyen most már , tehát . Ha az számok csökkenő, akkor reciprok értékeik növekedő sorozatot alkotnak. Eszerint alkalmazhatjuk a (3) alatti relációt és így: Minthogy , az számok valamely permutációja, az , számok helyébe , írható, tehát Ezen bizonyítást Szűcs Adolf műegyetemi tanár mutatta be az Eötvös Loránd Társulat 1935. nov. 14-iki előadó ülésén. Megjelent a Társulat folyóiratában. (1935. július‐decemberi füzetben 127. o.) L. K. M. és F. L. II. évf. 37. oldalon. |
|