Feladat: 659. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Alpár L. ,  Baranyai K. ,  Boros J. ,  Busztin Anna ,  Fejér Gy. ,  Gajzágó E. ,  Gohn E. ,  Hornyánszky I. ,  Kerekes S. ,  Klein B. ,  Kmoschek P. ,  Kohner A. ,  Kolhányi F. ,  Kövesdi D. ,  Lázár D. ,  Nay A. ,  Sebők Gy. ,  Simon Á. ,  Singer Gy. ,  Sohr Anna ,  Székely I. ,  Szendrő K. ,  Varga Á. ,  Weltzl J. ,  Zsemlye B. ,  Zsoldos P. 
Füzet: 1931/március, 214 - 215. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Síkgeometriai számítások trigonometria nélkül, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1931/január: 659. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feladatban foglalt állítás akkor és csak akkor helyes, ha a két háromszög forgatással és párhuzamos eltolással fedésbe hozható.
Hogy ezt világossá tegyük, a sík összes pontjait forgassuk el az O pont körül φ szöggel és azután vessük alá azokat az OA vektor által meghatározott transzlációnak. Kimutatjuk, hogy ekkor a síknak van egy ‐ és csakis egy ‐ P pontja, amely a két művelet (transzformáció) után visszakerül a helyére, más szóval: a két transzformáció a P pont helyzetét nem változtatta meg, míg minden más pont új helyzetbe került.

 
 

1. Legyen ODOA, a pozitív forgás irányában. Az OB és OC egyenesek az OD-re nézve szimmetrikus helyzetűek legyenek, úgy hogy (OB,OC)=φ, és P1P=OA oly módon, hogy P1 az OC, P az OB egyenesen fekszik. Ekkor a sík pontjait az O körül φ szöggel elforgatva, P a P1 helyzetbe kerül; ha most a sík összes pontjait az OA-val párhuzamosan és egyenlő mértékben eltoljuk, a P1 visszakerül P-be. Tehát a P pont a két transzformáció után megtartja eredeti helyzetét.
2. A sík más pontja nem bírhat ezzel a tulajdonsággal; ugyanis ha volna még egy ilyen tulajdonsággal bíró Q pont, akkor a PQ egyenes is visszakerülne önmagára a két transzformáció után: ez azonban lehetetlen, mert a két transzformáció a sík minden egyenesének a helyzetét megváltoztatja.
3. Az 1. alatt leírt meghatározásból folyik, hogy a P pont az OA távolságot merőlegesen felező egyenesen fekszik.
4. A két transzformáció helyettesíthető egy P pont körüli forgatással, melynek mértéke ugyancsak a φ szög.
Ugyanis: a tetszőleges PM vektort az O körüli forgatás P1M1 helyzetbe, a P1M1-t az OA transzláció a PM' helyzetbe hozza, azaz PM a PM' helyzetbe került a két művelet után és (PM¯,PM'¯)=φ.
5. Ha tehát az ABC valamely φ szögnek megfelelő forgatással és transzlációval az A'B'C' helyzetébe hozható, van a síknak egy P pontja, amely körül az ABC-et forgatva, ez az A'B'C' helyzetbe kerül; más szóval: a P pont egyenlő távolságba van A-tól és A'-től, ugyancsak egyenlő távolságban B-től és B'-től, C-től és C'-től, kell tehát, hogy az AA'-t, BB'-t, CC'-t merőlegesen felező egyenesek mindegyike a P ponton menjen keresztül. Másrészt a 4. értelmében
(PA,PA')=(PB,PB')=(PC,PC')=φ,
azaz
APA'=BPB'=CPC'=φ.

6. Tegyük fel, hogy az ABC és A'B'C' az előbb említett két transzformációval nem hozható fedésbe; szerkesszük meg a C' pontnak az A'B'-re vonatkozó szimmetrikus pontját, C''-t; ekkor A'B'C''ABC és ezen két idomra nézve az 5. alatt kimutatott tulajdonság fennáll, de az ABC és A'B'C' háromszögekre nézve már nem állhat fenn.
7. Azon módon, amint a feladatban foglalt állítás háromszögekre érvényes, ugyanúgy érvényes két egybevágó sokszögre nézve is.
 

Szerk.