Feladat: 456. matematika feladat Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Glosios Tibor ,  Hajós György ,  Hapka I. ,  Klein T. ,  Kozma F. ,  Pápay M. ,  Papp L. ,  Sámuel J. ,  Schwarcz F. ,  Sebestyén J. ,  Sréter J. 
Füzet: 1929/április, 233 - 235. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Numerikus és grafikus módszerek, Interpoláció, Interpolációs polinomok, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1929/február: 456. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. Megoldás. A feltételt:

-1x2+px+q1,hax=a0,a1,a2,
helyettesítsük evvel:
-2x2+px+q-10,hax=a0,a1,a2.

Ez azért kényelmesebb, mert a
g(x)x2+px+q-1
függvénynek negatív értékei, tekintettel arra, hogy x2 együtthatója pozitív, csak a zérus helyek között lehetnek, azaz
a0,a1,a2ag(x)=0egyenlet gyökei közé esnek.

Két esetet különböztessünk meg aszerint, amit a g(x) függvény minimuma >-2 vagy pedig <-2.
a) g(x) minimuma: 4q-4-p24>-2, ha p2-4q<4.
A g(x)=0 egyenlet gyökeinek különbségét, ill. ennek négyzetét a discrimináns adja meg, azaz:
(x1-x2)2=p2-4q+4<4+4=8.

Legyen x1>x2; így
x1-x2<22.

Mive1 a0,a1,a2 közül legalább kettő az x1-x2 intervallum egyik felébe esik beleszámítva ezen félrész határpontjait, azért az
a0-a1,a1-a2,a2-a0
különbségek egyikének abszolut értéke <2.
b) g(x) minimuma: 4q-4-p24-2, ha p2-4q4.
Ezen esetben az a0,a1,a2 helyek a g(x)=0 egyenletnek x2 és x1 gyökei közé esnek, de a
g(x)=-2
egyenletnek ξ2 és ξ1 (ξ2<ξ1) gyökein kívül, azaz az
x1-ξ1ill.ξ2-x2intervallumokba.

A
g(x)=x2+px+q-1=-2azazx2+px+q+1=0
egyenlet nagyobbik gyöke
ξ1=-p+p2-4q-42.
ξ1 valós, mert feltevésünk szerint p2-4q4.
A g(x)=x2+px+q-1=0 egyenletnek nagyobbik gyöke
x1=-p+p2-4q+42;x1-ξ1=p2-4q+4-p2-4q-42=82[(p2-4q-4)+8+p2-4q-4].



Minthogy p2-4q-40, a nevező legkisebb értékével a tört legnagyobb értékét kapjuk, azaz
x1-ξ1828=2.
Hasonlóan:
ξ2-x22.

Az a0,a1,a2 számok közül kettő e két intervallum egyikébe esik, tehát ezen kettőnek különbsége abszolút értékre 2.
 

Egy középiskolai tanár.
 

II. Megoldás. Legyen
f(a0)=u0,f(a1)=u1,f(a2)=u2,
azaz
a1=-p2±Di(i=0,1,2),
ha t. i.
4D12=p2-4q+4ui0.

Bárhogyan állapítjuk meg, az a0,a1,a2 értékeket, mindig lesz közöttük legalább kettő, amelyekben a D előtt ugyanazon előjel áll. Két ilyen a-ra nézve
|ai-ak|=|Di-Dk|=|p2-4q+4ui-p2-4q+4uk2|.

Minthogy a különbség abszolút értékéről van szó, feltehetjük, hogy ui>uk és így
p2-4q+4ui-p2-4q+4uk==4(ui-uk)(p2-4q+4uk)+4(ui-uk)+p2-4q+4uk4(ui-uk)2ui-uk=2ui-uk,


ha t. i. a nevezőben a feltétel szerinti legkisebb
p2-4q+4uk=0
értéket vesszük. Mivel pedig feltevéseink szerint
|ui-uk|2|ai-ak|=|Di-Dk|222=2.

 

Glosios Tibor (ág. ev. gimn. VIII. o. Bp.)
 

Jegyzet. A közölt megoldások a vizsgálatot valós x értékre szorítják; innen származik az eltérés, mely a szóban forgó különbségek abszolút értékének felső határában jelentkezik. A kitűzött feladatban ilyen megszorítás nem volt kijelentve, tehát x általában komplex változót jelent.
Pl. legyen
f(x)=x2
és
a0=1,a1=-1+i32,a2=-1-i32.
Bármelyik a-val: |f(a)|=1
és
a1-a2=i3,|a1-a2|=3.

A feladatot, ezek tekintetbevételével újra kitűzzük. (V. ö. ezen évf. 5. számában a 379. gyakorlathoz fűzött jegyzetet.)