Feladat: 1341. matematika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bayer Nándor ,  Erdős V. ,  Gádor Zoltán ,  Horváth L. ,  Kirchknopf E. ,  Mikola Sándor ,  Pichler Sándor ,  Sárközy Pál 
Füzet: 1905/szeptember, 16 - 20. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Fizikai jellegű feladatok, Feladat, Egyéb erőrendszer eredője, Egyéb merev testek mechanikája
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1904/december: 1341. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A beérkezett sok igen ügyes megoldásból saját megjegyzéseinkkel kapcsolatban adjuk a következőket.
1. Az, hogy előre megy-e a hajó vagy hátra, csakis a vitorla irányától függ, nevezetesen attól, hogy a szél nyomása a vitorla hátulsó vagy elülső felületére működik-e. A mellékelt négy ábra mindent megmagyaráz.

 
 

AB mindenütt a hajó haladási irányát jelzi. Az 1. ábra azt mutatja, hogyan kell a vitorlát állítani, mikor a szél szembe fújva tompaszöget alkot a hajó haladási irányával.
SO vektor jelentheti a szél sebességét, de jelentheti az abból származó nyomóerőt is. Ezt a vektort helyettesíthetjük: SP¯,PR¯ és RO¯ vektorokkal (kétszer alkalmazva a parallelogramma szerint való szétbontást). Ezek közül SP¯ vektor párhuzamos a vitorlával; reá hatást nem gyakorolhat, mert nem talál felületet, melybe belekapaszkodjék.
Ennek a vektornak legföljebb a hajó testére lehet hatása, mert ott talál szembeálló felületet. Minthogy azonban a hajónak eme vektor irányára merőleges felülete a vitorla felületéhez képest csekély, azért ezt a hatást egyelőre elhanyagolhatjuk. A PR¯ vektor a hajó haladási irányára merőleges. Igen nagy felületet talál úgy a vitorlán mint a hajó testén, tehát nagy erővel tolná a hajót oldalvást, vagyis a haladási irányra merőlegesen. Ennek a vektornak a hajó nem engedelmeskedhetik, mert a víz ellenállása a hosszoldal mentén igen nagy. A víz ellenállása arányos azzal a felülettel, mely a vizet helyéből kiszorítani igyekszik. Hogy ezt az oldalmozgást a 0-hoz közel eső értékre csökkentsék, a vitorlás hajót úgy építik, hogy az a felület lehetőleg nagy legyen.
A vitorlás hajó tehát hosszú s azonkívül alul hegyes, keskeny gerincével mélyen a víz felszíne alá ér.
Ez a PR¯ vektor tehát oldalmozgást alig hoz létre; egyetlen hatása az, hogy a hajót oldalra, ferdére fordítja. Sőt erős szél esetében fel is fordítaná. Ezt elkerülendő a hajó fenekét erősen megterhelik s az alsó keskeny gerinc is nagy fajsúlyú anyagból készül. Marad mint egyetlen mozgató componens az RO¯, mely a hajó tengelyének irányába esik. Ez a componens a vitorlában talál elég kapaszkodó felületet; a mozgás ennek irányában tényleg létre fog jönni, mert a hegyes keskeny orral szemben a víz sem nyújt elegendő ellenállást.
A 2. és 3. rajz azt mutatja hogyan nem szabad a vitorlát állítani. Ez esetekben a hajó nem előre, hanem hátra menne, pedig a 3. esetben olyan szél fúj, mely a hajó haladási irányához közel esik.
A 4. rajz éppen azt mutatja, hogy ebben az esetben milyen a helyes vitorlaállítás.
Ha a hajón több vitorlatartó árbóc van, akkor ezeknek megfelelő állításával a hajót kormányozni is lehet. A kormánylapát azonban ebben az esetben is szükséges.
 

(Pichler Sándor, Budapest.)
 

2. Ha SO a szél sebességét ábrázolja, akkor RO¯ a hajónak ezen vitorlaállás mellett elérhető maximális sebességét fogja jelenteni. Ezt a sebességet a mindig felmerülő súrlódás miatt a hajó ugyan soha sem fogja elérni, de nem fog tőle messze elmaradni.
Ezt a sebességet a 4. ábra szerint kiszámíthatjuk
PO¯=SO¯sinβ;RO¯=PO¯sinα,
tehát
RO¯=SOsinαsinβ
v=csinαsinβ=12sin50sin45=6,5msec.

(Sárközy Pál, Pannonhalma.)
 

3. Ha azt a vitorlaállást keresem, amely mellett a hajó sebessége maximális, akkor
v=csinαsinβ
kifejezés maximumát kell keresni.
v=csinαsinβ=c2[cos(α-β)-cos(α+β)].
(α+β) azt a szöget méri (lásd a 4. ábrát), amelyet a szél iránya a hajó irányával bezár. Ez tehát állandó, v tehát akkor lesz maximum, ha cos(α-β) maximum. cos(α-β) maximum lesz, ha α-β=0, vagyis
α=β,
A hajó sebessége legnagyobb, ha a vitorla a szél és a hajó irányával ugyanakkora szöget zár be.
 

(Bayer Nándor, Losonc.)
 

4. Minthogy a hajó délkeleti irányban evez és a szél északról délnek fúj, azért a szél a hajó irányával az egyik oldal felé 45, a másik oldal 135 szöget alkot, jelölésünk értelmében
α+β=135,
α=β=1352=6730',
v=csin2α=8(sin6730')2=6,8msec.

Az árbóc tetején lévő szélkakas a hajó és a szél sebességeiből mint componensekből alkotott parallelogramma átlójába eső irányt fogja jelezni.
Jelöljük az átló és a széliránya közti szöget γ-val, az átló és a hajó iránya közti szöget δ-val, akkor oly háromszögünk van, melynek oldalai c és v s a köztük fekvő szög 45 ismeretes. A tangens-tétel szerint
c+vc-v=tgγ+δ2tgγ-δ2.

Ebből γ=2425'; vagyis a szélkakas az északdéli iránnyal ekkora szöget fog bezárni nyugat felé.
 

(Gádor Zoltán, Losonc.)
 

A megelőzők után azt lehetne gondolni, hogy a vitorlázás mindig lehetséges, hacsak épen szembejövő szél nem fúj. Ez elméletileg így is van, mert az SO¯ vektornak az ellenszélt kivéve mindig lesz egy componense, RO¯ a hajó haladási irányában. Nem kell azonban felejteni, hogy a vitorlával párhuzamos SP¯ vektor a hajó testében elég felületet talál hatásának kifejtésére; az általa létesített mozgás pedig éppen ellenkező irányú a hajóéval. Ha már RO¯ nagyon kicsinnyé válik, akkor ennek a vektornak hatása érezhető. Jól felszerelt hajóval még lehet vitorlázni, ha a szél és a hajó iránya közti szög 130 (a túlsó oldal felé 50). Ezen túl azonban nem lehet menni. Ebben az esetben másképp segítenek magukon. Egyenes vonal helyett cikkcakk vonalban haladnak, úgy hogy a széliránya és a hajó tényleges haladási iránya közti szög kisebb 130 foknál. Ez az úgynevezett lavírozás.
 

M.S.