E feladat, mely a math. és phys. társulat 1-ső versenyének egyik tétele volt, úgy látszik túlságosan röviden és nehezen van fogalmazva. Tényleg a versenyzők is csak némi szóbeli magyarázat után bírták megérteni, s így nem csoda, hogy a "Középiskolai Mathematikai Lapok" II. évf. 84. oldalán levő 3. megoldás a feladat félreértésén alapszik. A megoldás ugyanis annak bebizonyítását nyújtja, hogy $2x+3y$ és $9x+5y$ egyszerre lehetnek $17$-tel oszthatók, holott a feladat annak bebizonyítását kívánja, hogy mindig egyszerre lesznek $17$-tel oszthatók, (feltéve, hogy $x$ és $y$ egész számokat jelentenek). Vagyis bebizonyítandó, hogy 1) $x$ és $y$ mindazon egész számú értékeire, melyekre $2x+3y$ osztható $17$-tel egyszersmind $9x+5y$ is osztható $17$-tel, 2) $x$ és $y$ mindazon egész számú értékeire, melyekre $9x+5y$ osztható $17$-tel, egyszersmind $2x+3y$ is osztható $17$-tel. Ha pedig az eredeti fogalmazásban használt "ugyanazon" szóhoz ragaszkodni akarunk, akkor az így értendő: Bebizonyítandó, hogy $x$ és $y$ azon értékei, melyekre nézve $2x+3y$ osztható $17$-tel, meg azok, melyekre nézve $9x+5y$ osztható $17$-tel, ugyanazok.
Seidner és Papp urak pályanyertes dolgozataikban szintén, pusztán a feladat egy részének megoldását írták meg, de a bíráló bizottság mégis teljesnek tekinthette megoldásukat, mert a 2. rész megoldása ugyanazon mintára történhetik.