A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Tegyük fel, hogy a erők hatása következtében az távolság távolságra reducálódott, ugyanekkor a távolság távolsággá változott. A rhombus oldaláról már most feltehetjük, hogy az az helyzetbe az , azaz az és egyenesek metszéspontja körül forogva jutott. Ezen feltevésünk a valóságtól annál kevésbé fog eltérni, minél kisebbnek választjuk az távolságot. Legyen . Az pont távolságait a és egyenesektől jeleljük -szel és -nal. Ekkor a következő relácziókat írhatjuk fel: | | 1) | mely egyenletekből és értékei a következők: | | | | | | | | | | , | |
Ezen két utolsó érték annál pontosabban határozza meg az forgáspont helyét, minél kevésbé külömbözik az az -től; ha tehát vagyis , akkor és azon pont helyét határozzák meg, mely körül az forgást végezve jut a legközelebbi, tőle végtelen kevéssé külömböző helyzetbe. De ha és s így Az -t ekkor emeltyűnek tekinthetjük, melynek karjai és , s melynek végpontjaira a és erők hatnak az és egyenesek irányában. Hogy tehát a és erők egymást egyensúlyban tartsák, kell, hogy a következő egyenlet álljon fenn: melyből a keresett -nek értéke |