|
Feladat: |
1967. évi Kürschák matematikaverseny 2. feladata |
Korcsoport: 18- |
Nehézségi fok: nehéz |
Megoldó(k): |
Babai László , Kóczy László , Mérő László , Surányi László , Szeredi Péter |
Füzet: |
1968/május,
194 - 197. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Egyéb sokszögek geometriája, Háromszögek nevezetes tételei, Oszthatóság, Kombinatorikai leszámolási problémák, Ponthalmazok, Részhalmazok, Halmazok számossága, Egyenlőtlenségek, Teljes indukció módszere, Egyéb szinezési problémák, Topológia, Kürschák József (korábban Eötvös Loránd) |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1968/február: 1967. évi Kürschák matematikaverseny 2. feladata |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A feladatban konvex sokszög szerepel, de ez a megszorítás nyilván lényegtelen, a következőkben nem is támaszkodunk rá. Ilyen megszorítás nélkül azonban zavarhatná a megoldót az a kérdés, vajon felbontható-e minden sokszög egymást nem metsző átlókkal háromszögekre. Ez így van, de ennek bizonyítása nem könnyű. Lényegtelenül módosul a feladat, ha egymást nem metsző átlókkal való felbontás helyett az -szöget olyan háromszöghalmaz egyesítéseként állítjuk elő, amelyben minden háromszög minden csúcsa az -szög csúcsai közül való, s amelyben nincs két egymásra boruló háromszög. Ez az átszövegezés csak annyit változtat, hogy így a feladat az esetben sem veszti értelmét, mert a háromszöghalmaz egyetlen elemből, magából a háromszögből is állhat. Eszerint ebben az esetben a feladat követelése és állítása is teljesül.
I. megoldás. Minden a felbontásban szereplő átló a sokszöget két sokszögre vágja fel. Tekintsük az így keletkező részsokszögek oldalszámának minimumát. Azt állítjuk, hogy ez a minimum 3, hogy tehát szerepel olyan átló, amely sokszögünkből háromszöget vág le. Ha ugyanis a minimum volna és pl. az átló által levágott sokszög valósítaná meg, akkor kellene, hogy e -szög egy átlója is szerepeljen a felbontásban, hiszen háromszögekre való felbontásról van szó. Mivel az átló által levágott sokszög oldalszáma -nál kisebb, valóban nem lehet minimum. A vizsgált részsokszögek között van 3-nál nagyobb oldalszámú is, mert különben egy átló a sokszöget két háromszögre bontaná fel, s ennek végpontjaiban a feladat követelésével ellentétben 2 háromszög találkoznék. A vizsgált részsokszögek között nincs négyszög, mert ezt egy a felbontásban szereplő átlónak két háromszögre kellene felbontania, és így ennek az átlónak egyik végpontjában 2 háromszög találkoznék. Ezek szerint a vizsgált részsokszögek oldalszámai között van 3-nál nagyobb, s ezek között a 3-nál nagyobb oldalszámok közül a legkisebbnek az értéke legalább 5. Legyen pl. az átló által levágott ilyen legkisebb oldalszámú, de háromszögtől különböző részsokszög. Beláttuk már, hogy .
1. ábra Minthogy a felbontás a most említett részsokszöget is háromszögekre bontja fel, felbontásában egy , háromszög is fellép. minimum-tulajdonsága miatt sem , sem nem vághat le 3-nál nagyobb oldalszámú (és természetesen -nál kisebb oldalszámú) sokszöget, ezért és . Ezek az egyenlőtlenségek a fenti eredménnyel együtt alakban írhatók, s innen és adódik. Ezzel beláttuk, hogy sokszögünk felbontásában fellép olyan átló, amely ötszöget vág le, s hogy ezt az ötszöget a felbontó átlók három olyan háromszögre vágják fel, amelyek közül az ötszöget levágó átló végpontjaiban kettő-kettő találkozik (1. ábra). Hagyjuk el eredeti sokszögünkből ezt az ötszöget. Ezáltal a sokszög oldalszáma 3-mal csökken, a megmaradó sokszög átlókkal való felbontása viszont változatlanul eleget tesz a feladat követelményének, hiszen az egy csúcsba futó háromszögek száma csak két csúcsnál ad új értéket, s ott 2-vel csökkent. Eszerint eljárásunkat a kapott sokszögre újból alkalmazhatjuk, ezt folytatva a sokszög oldalszámát minden lépésben 3-mal csökkenthetjük mindaddig, amíg a maradó sokszögben még van átló, amíg tehát háromszöghöz nem jutunk. Ezért az eredeti sokszög oldalszáma valóban osztható 3-mal. Megoldásunkból az is kiolvasható, hogy ha osztható 3-mal, akkor a konvex -szög felbontható a feladat követelményét kielégítő módon.
II. megoldás. A bizonyítást -re vonatkozó teljes indukcióval végezzük el. A feladat szövege után említettek szerint az állítás az esetben helyes. Elegendő tehát azt bizonyítanunk, hogy ha a feladat állítása egy értéknél kisebb oldalszámú sokszögekre helyes, akkor -szögekre is helyes. Ezt a bizonyítást egy megjegyzéssel készítjük elő. Azt állítjuk, hogy ha egy sokszöget egymást nem metsző átlókkal háromszögekre bontunk fel, és a sokszög csúcsairól egynek kivételével tudjuk, hogy az páratlan sok háromszögnek a csúcsa, akkor ez minden csúcsra igaz. Ennek igazolása végett arra hivatkozunk, hogy minden átlónak két vége van, tehát az átlóvégek száma páros. Minthogy a kivételes csúcstól eltekintve minden csúcsról tudjuk, hogy páratlan sok háromszög ér oda, tehát ott páros sok (esetleg ) átlóvég helyezkedik el, a kivételes csúcsra is páros sok átlóvég marad, s így az is páratlan sok háromszög csúcsa. A teljes indukciós bizonyításra térve tekintsünk egy a feladat követelményét kielégítő módon felbontott, oldalú sokszöget, s ennek egy a felbontásában fellépő átlóját. Minthogy az csúcsban ettől az átlótól eltekintve páratlan sok átló vége helyezkedik el, az átló egyik oldalán ezeknek az átlóvégeknek a száma páros. Ezen az oldalon az átló -szögünkből egy sokszöget vág le. Az -szög felbontása -et is háromszögekre bontja fel. Erről a felbontásról megállapíthatjuk, hogy minden -től különböző csúcsnál páros sok átlóvég helyezkedik el. Az előre bocsátott megjegyzés szerint tehát ez -re is teljesül, azaz felbontása eleget tesz a feladat követelményének. Az átlóihoz az -gyel átellenes oldalon a felbontás egy háromszöge támaszkodik (2. ábra). 2. ábra E háromszög , oldalai a háromszöggel átellenes oldalon -szögünkből az és sokszöget vágják le. Az -szöget eszerint az háromszögre és az , , sokszögekre bontottuk fel. Minthogy az -szöget felbontó átlók -nál elhelyezkedő végei közül belsejében páros sok van és kettő az háromszög oldalának vége, belsejében is páros sok helyezkedik el. Ugyanezt a csúcsról és az -ban elhelyezkedő átlóvégekről is elmondhatjuk. Az előre bocsátott megjegyzés szerint tehát és felbontása is eleget tesz a feladat követelményének. Mivel , és oldalszáma -nél kisebb, indukciós feltevésünk szerint mindegyiknek az oldalszáma osztható 3-mal. Ezeknek az oldalszámoknak az összege azonban , hiszen az háromszög oldalai lépnek fel többletként. Így tehát is osztható 3-mal.
III. megoldás. Először bebizonyítjuk, mégpedig teljes indukcióval, hogy egy sokszög egymást nem metsző átlókkal háromszögekre való felbontásakor a háromszögek két színnel kiszínezhetők úgy, hogy egyszínű háromszögeknek ne legyen közös oldala. Ez egyetlen háromszögre semmitmondóan igaz. Legyen tehát , és tegyük fel, hogy az állítás -nél kisebb oldalszámú sokszögekre igaz. Az egyik átló az -szöget két sokszögre vágja fel. Minthogy ezek oldalszáma -nél kisebb, indukciós feltevésünk szerint mindkettő a kívánt módon kiszínezhető a két színnel. Az egyikben a színeket esetleg felcserélve azt is elérhetjük, hogy a kettévágó átlóhoz a két sokszögben más-más színű háromszög támaszkodjék. Ilyen módon az -szögnek a követelményünket kielégítő kiszínezéséhez jutottunk el. Ha az -szög felbontása eleget tesz feladatunk követelményének, akkor a háromszögek említett kiszínezésekor az -szög oldalaihoz mindenütt ugyanolyan színű háromszög támaszkodik. Ezt elegendő két szomszédos oldalra belátnunk, s ezekre abból következik, hogy találkozási pontjukba páratlan sok háromszög ér el, s mivel ezek felváltva más-más színűek, a két szélső, tehát a sokszög említett két oldalára támaszkodó, ugyanolyan színű. A 3. ábra ilyen színezést mutat be. 3. ábra Az egyik színt a világos, a másikat a sötét keretezés szemlélteti. Ábránkban a sokszög határára mindenütt világos keretű háromszög támaszkodik. Ha világos és sötét keretű háromszög szerepel, akkor ezeknek összesen világosan és sőtéten keretezett oldaluk van. Legyen a sokszög minden oldala világosan keretezett. Átlói két oldalról más-más keretet kaptak. Ezért a világosan keretezett oldalak számából a sötéten keretezettekét levonva a sokszög oldalszámát kapjuk meg: tehát valóban 3-mal osztható.
Megjegyzések. 1. Második megoldásunk mintájára könnyű bebizonyítani a feladat állításának következő általánosítását: Egy konvex sokszöget egymást nem metsző átlók -szögekre bontanak fel. A konvex sokszög minden csúcsa páratlan sok ilyen -szög csúcsa. A sokszög oldalszáma ekkor alakú, ahol természetes szám. A bizonyítást az olvasóra hagyjuk. 2. Ugyancsak feladatként említjük meg Gallai Tibornak azt az eredményét, amely harmadik megoldásunk mintájára könnyen igazolható, s amely a következőképpen szól: Ha egy konvex sokszöget egymást nem metsző átlókkal háromszögekre bontunk fel, akkor az a páros sok csúcs, amelyben páros sok háromszög találkozik, a sokszög határvonalát töröttvonalakra bontja fel. Ha e töröttvonalak oldalszámait sorra váltakozó előjelekkel ellátva összeadjuk, 3-mal osztható eredményhez jutunk. 4. ábra A 4. ábra sokszögénél a szóban forgó csúcsokat körökkel jelöltük meg. Ha a legalsó ilyen csúcstól pozitív forgásirányban haladunk, akkor váltakozó előjelekkel képzett összegként adódik, ami valóban 3-mal osztható. Eredeti feladatunk a most közölt eredménynek azt a határesetét tartalmazza, amikor azoknak a csúcsoknak a száma, ahol páros sok háromszög találkozik. |
|