Feladat: 1952. évi Kürschák matematikaverseny 3. feladata Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 1953/január, 8 - 12. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Háromszögek nevezetes tételei, Háromszögek egybevágósága, Háromszögek hasonlósága, Trigonometrikus függvények, Elsőfokú (és arra visszavezethető) egyenlőtlenségek, Trigonometriai azonosságok, Háromszög-egyenlőtlenség alkalmazásai, Egyéb sokszögek geometriája, Kürschák József (korábban Eötvös Loránd)
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1953/január: 1952. évi Kürschák matematikaverseny 3. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás: Húzzunk párhuzamosakat az A1, B1, C1 pontokon át rendre az AB, BC, CA oldalakkal (7. ábra). E párhuzamosak a CA, AB, BC oldalakat rendre B2, C2, A2 pontokban metszik. Az így kapott AC2B1, C1BA2, B2A1C háromszögek oldalaik párhuzamossága miatt hasonlók az ABCΔ-höz.

 
 
7. ábra
 

E háromszögek egymással egybevágók, ugyanis
A1C=(1-λ)BC,B1A=(1-λ)CA,C1B=(1-λ)AB
miatt egy-egy oldaluk az eredeti háromszög megfelelő oldalának ugyanannyiszorosa. Az egybevágóságból következik, hogy
A1B2=C2A,B1C2=A2B,C1A2=B2C.
Ebből pedig az adódik, hogy az A1B2B1C2C1A2 hatszög kerülete az AC1, BA1, CB1 távolságok összegével, vagyis az eredeti háromszög oldalai λ-szorosainak összegével, tehát az ABCΔ kerületének λ-szorosával egyenlő.
A feladat állítása most már abból következik, hogy az A1B1C1Δ kerülete a szerepeltetett hatszög kerületénél kisebb. Hiszen e háromszög egy-egy oldala kisebb a hatszög két-két oldalának összegénél.
 
Megjegyzés: Megoldásunk kihasználta, hogy a szereplő hatszög csúcsai mind különböző pontok. Ez nem következik be, ha λ=12, amikor is A1A2, B1B2, C1C2, s akkor sem, ha λ=1, amikor viszont A1B2, B1C2, C1A2. A feladat állítása sem helyes ebben a két esetben, hiszen az A1B1C1Δ kerülete mindkét esetben éppen egyenlő az ABCΔ kerületének λ-szorosával.
Kihasználta okoskodásunk azt a tényt is, hogy a C2, A2, B2 pontok rendre az AC1, BA1, CB1 távolságok belsejében vannak. Hiszen különben nem volna pl. a hatszög A1B2 és C2C1 oldalának összege az AC1 távolsággal egyenlő. A mondott tény bekövetkezése annak következménye, hogy λ>12, azaz 1-λ<λ. Ugyanis pl.
AC2=(1-λ)AB<λAB=AC1.
Nem is igaz a feladat állítása, ha 0<λ<12. Ezt a következőképpen bizonyítjuk: Az A1, B1, C1 pontokon át párhuzamosakat húzunk rendre a CA, AB, BC oldalakkal (8. ábra).
 
 
8. ábra
 

E párhuzamosak az AB, BC, CA oldalakat rendre C2, A2, B2 pontokban metszik, s együttesen az A3B3C3Δ-et határolják. Az AC1B2, C2BA1, B1A2C háromszögek oldalaik párhuzamossága miatt hasonlók az eredeti háromszöghöz, s egymással egybevágók is, mert mindegyiküknek egy-egy oldala az ABCΔ megfelelő oldalának λ-szorosa. Így tehát
B1A2=λAB,C1B2=λBC,A1C2=λCA.

Tudjuk most azt is, hogy az A2, B2, C2 pontok rendre a BA1, CB1, AC1 távolságokon kívül vannak, hogy tehát az A3B3C3Δ csúcsai az eredeti háromszögön kívül helyezkednek el. Az előbbi mintára belátjuk, hogy az A3A2A1, B1B3B2, C2C1C3 háromszögek hasonlók az eredeti háromszöghöz, s egymással egybevágók, mert A1A2, B1B2, C1C2 oldalaik az ABCΔ megfelelő oldalainak (1-2λ)-szorosai. Így tehát
A2A3=B3B1,B2B3=C3C1,C2C3=A3A1.
Az A1B1A3, B1C1B3, C1A1C3 háromszögek egy-egy oldalára felírva, hogy a másik két oldal különbségénél nagyobb:
A1B1>B1A2+A2A3-A3A1,B1C1>C1B2+B2B3-B3B1,C1A1>A1C2+C2C3-C3C1.


Ezeknek az egyenlőtlenségeknek összege a fenti egyenlőségek figyelembe vételével:
A1B1+B1C1+C1A1>B1A2+C1B2+A1C2.
Ez pedig fentebbi megállapításunk értelmében éppen azt mondja ki, hogy az A1B1C1Δ kerülete az ABCΔ kerületének λ-szorosánál nagyobb.
Akkor sem teljesül a feladat állítása, ha λ>1, mikor is az A1, B1, C1 pontok az ABCΔ oldalainak meghosszabbítására kerülnek. Ezt a következőképpen látjuk be: Az A1, B1 C1 pontokon át párhuzamosakat húzunk rendre az AB, BC, CA oldalakkal (9. ábra).
 
 
9. ábra
 

E párhuzamosak a CA, AB, BC oldalakat rendre B2, C2, A2 pontokban metszik, s együttesen az A3B3C3Δ-et határolják. Az AC2B1, C1BA2, B2A1C háromszögek oldalaik párhuzamossága miatt hasonlók az eredeti háromszöghöz, s egymással egybevágók, mert egy-egy oldaluk az ABCΔ megfelelő oldalának (λ-1)-szerese. Ebből az egybevágóságból következik, hogy A2B=CA1, B2C=AB1, C2A=BC1, hogy tehát a CA2, AB2, BC2 távolságok is λ-szorosai az ABCΔ oldalainak. Minthogy AB2A3C1, BC2B3A1 és CA2C3B1 paralelogramma, megállapításainkból következik, hogy az A3B3C3Δ oldalait az ezeken elhelyezkedő két-két pont olyan három‐három távolságra darabolja, amelyek az ABCΔ egy-egy oldalának sorjában λ-szorosai, (λ-1)-szeresei és λ-szorosai. Így tehát az A1B1C1Δ csúcsai úgy helyezkednek el az A3B3C3Δ oldalain, hogy
B3A1:B3A3=C3B1:C3B3=A3C1:A3C3,
hiszen ezeknek az arányoknak mindegyike a λ:(3λ-1) aránnyal egyenlő. Minthogy ennek az aránynak értéke λ>1 folytán 12-nél kisebb, azért előzőleg bizonyított állításunk e háromszögekre teljesül. Tudjuk tehát, hogy az A1B1C1Δ kerülete nagyobb a B3A1, C3B1, A3C1 távolságok összegénél, azaz az ABCΔ kerületének λ-szorosánál.
Megjegyezhetjük még, hogy λ0 esetben a feladat állítása eleve nem teljesülhet, hiszen egy háromszög kerülete csak pozitív lehet.
Összefoglalva az e megjegyzésben mondottakat megállapítjuk, hogy a feladat 1/2<λ<1 megkötése lényeges. Ha e megkötés nem teljesül, a feladat állítása soha sem helyes.
 
II. megoldás: Ha a γ1 és γ2 szög 0-nál nagyobb és 180-nál kisebb, akkor
sin(γ1+γ2)<sinγ1+sinγ2,
hiszen a baloldalt növeljük, ha azt sinγ1cosγ2+cosγ1sinγ2 alakban írva a pozitív sinus-tényezők cosinus-együtthatóinak helyébe azoknál nagyobb 1-et írunk.
Ha továbbá egy ugyancsak 0-nál nagyobb és 180-nál kisebb δ szöget szerepeltetünk, akkor az előző egyenlőtlenséget a pozitív sinδ-val szorozva
sin(δ+γ1)sinγ2+sin(δ-γ2)sinγ1<sinδ(sinγ1+sinγ2)
adódik. Ugyanis (a szereplő szögösszegek és szögkülönbségek függvényeit a tagok függvényeivel fejezve ki)
sinδsin(γ1+γ2)=sin(δ+γ1)sinγ2+sin(δ-γ2)sinγ1
azonosan teljesül. Így tehát utolsó egyenlőtlenségünket a pozitív sinγ1sinγ2 szorzattal osztva
sin(δ+γ1)sinγ1+sin(δ-γ2)sinγ2<sinδsinγ1+sinδsinγ2.

Tekintsünk egy a, b, c oldalú háromszöget, melyet egy d hosszúságú távolság egy a, d, c1 és egy b, d, c2 oldalú háromszögre vág (10. ábra).
 
 
10. ábra
 

Ezekre fennáll a
dc1+dc2<ac1+bc2
egyenlőtlenség. Ugyanis a sinus-tétel szerint ez az előbbi egyenlőtlenséggel azonos, ha ábránk szögjelöléseit használjuk, hiszen e szögekre
a=δ-γ2,β=π-(δ+γ1).
Ha utolsó egyenlőtlenségünket (1c1+1c2)-vel osztjuk és a μ=c1c1+c2 jelölést használjuk, akkor a
d<μb+(1-μ)a
egyenlőtlenséghez jutunk.
Tekintsünk egy A2B2C2Δ-et (11. ábra), melynek oldalain az A3, B3, C3 pontok úgy helyezkednek el, hogy
A3C2:B2C2=B3A2:C2A2=C3B2:A2B2.
 
11. ábra
 

Állítjuk, hogy az A2A3, B2B3, C2C3 távolságok összege az A3B3C3 kerületénél kisebb. Ha ugyanis a fenti arányok közös értékét μ-vel jelöljük, akkor előző megállapításunk értelmében
A2A3<μA2B2+(1-μ)C2A2,B2B3<μB2C2+(1-μ)A2B2,C2C3<μC2A2+(1-μ)B2C2.



Ezeknek az egyenlőtlenségeknek összege éppen állításunkat adja.
Tekintsük végül magát a feladatban leírt alakzatot. Legyen az A2B2C2Δ hasonló az ABCΔ-höz, s oldalai legyenek az ABCΔ oldalainak λ-szorosai, tehát az A2B2, B2C2, C2A2 oldalak rendre az AC1, BA1, CB1 távolságokkal egyenlők. Ezekre az oldalakra felmérjük a C2A3=CA1, A2B3=AB1, B2C2=BC1 távolságokat, amit 1-λ<λ miatt megtehetünk. Ezzel biztosítottuk, hogy az A2C2A3, B2A2B3, C2B2C3 háromszögek rendre egybevágók a B1CA1, C1AB1, A1BC1 háromszögekkel, s így az A2A3, B2B3, C2C3 távolságok összege az A1B1C1Δ kerületével egyenlő. Minthogy az A3, B3, C3 pontok felvételénél az A2B2C2Δ oldalaira ezeknek az oldalaknak ugyanannyiszorosát, t. i. μ=1-λλ-szorosát mértük fel, teljesülnek előzőleg bizonyított állításunknak feltételei. E szerint tehát az A2A3, B2B3, C2C3 távolságok összege az A2B2C2Δ kerületénél, vagyis az A1B1C1Δ kerülete az ABCΔ kerületének λ-szorosánál kisebb.
 
Megjegyzés: Nem nehéz e második megoldást úgy alakítani, hogy az 12<λ<1 kirovás szükségessége is kiolvasható legyen. Elegendő ugyanis a megoldásban szereplő első egyenlőtlenséghez hozzáfűzni, hogy amennyiben a γ1 és γ2 szögek -180 és 180 közé esnek, s összegük pozitív, úgy ez az első egyenlőtlenség csak akkor teljesül, ha a γ1 és γ2 szögek mindegyike pozitív. Ebből a megállapításból kiindulva megoldásunk gondolatmenetének változatlan megtartása (s előjeles távolságok és szögek használata) mellett a mondott eredményhez juthatunk, ezt azonban itt nem részletezzük.