A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Jelöljük az oldalakat az kisbetűkkel, a velük nem érintkező átlókat a megfelelő nagybetűkkel. Így minden átlót számba vettük és mindegyiket csak egyszer. Az öt csúcs által meghatározott lehetséges húrnégyszögek mindegyikére írjuk fel a Ptolemaiosz-tételt, ekkor a | | összefüggésekhez jutunk. Az egyenlőségek szorzata némi átrendezés után az | | (1) | alakot ölti, amelynek jobb oldalán megjelent a feladatban kérdezett hányados. A célunk most az, hogy a bal oldalt valamiképpen megbecsüljük ugyanezzel a hányadossal, remélhetőleg így majd következtethetünk a keresett szélsőértékre. A bal oldalon lévő szorzat helyett tekintsük általánosabban az kifejezést pozitív -kkel (a mi esetünkben ), amely kifejtve a -knek egy -edfokú polinomja. Alkalmazzuk minden esetében az -edfokú tagok összegére a számtani és a mértani közép között fennálló egyenlőtlenséget: azt kapjuk, hogy a megfelelő összeg nem nő, ha minden helyébe az mennyiséget írjuk (ennek oka az, hogy az egyes összegek ‐ a kiindulásul vett polinom homogén komponensei ‐ szimmetrikusak a -kben). Végeredményben tehát a szorzat sem nő, ha minden -t a fenti módon helyettesítünk, azaz | | (2) |
A jelöléssel az eredeti (1) összefüggés a (2)-vel együtt a egyenlőtlenséget adja. Mivel az függvény szigorúan növő a valós számokon és pozitív, ezért az előbbi egyenlőtlenség éppen azt jelenti, hogy , azaz | | Világos, hogy a fenti egyenlőtlenségekben egyenlőség is teljesül a szabályos ötszög esetében, tehát az hányados keresett maximuma .
Gröller Ákos (Fazekas M. Főv. Gyak. Gimn., IV. o.t.) dolgozata alapján |
Megjegyzés. Az önmagában érdekes (2) egyenlőtlenség azzal a ténnyel egyenértékű, hogy az függvény konvex, ami következik pl. az deriváltfüggvény növekvő voltából is. |