Feladat: N.63 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Burcsi Péter ,  Gyarmati Katalin ,  Szádeczky-Kardoss Szabolcs 
Füzet: 1996/január, 36 - 38. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Sakk, Kombinációk, Nehéz feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1995/március: N.63

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

n=1-re 1-féle eljutás van, 1<91.
Rendeljünk minden úthoz egy betűsort a következők alapján: Az első betű J (jobb) vagy L (le) aszerint, hogy a bástya merre indul el. A következők pedig: T (tovább), ha megállás nélkül áthalad az adott mezőn, J vagy L, ha megáll és jobbra, illetve lefelé halad tovább.
Nyilván így különböző ,,eljutásokhoz'' különböző betűsort rendeltünk. A betűsorok hossza 2n-2, így a különböző betűsorok száma 232n-3<9n. Ezzel a feladat első részét beláttuk.
Tekintsük az összes k×l-es táblát, ahol k+l=2n. Legyen egy k×l-es táblán az eljutások szám Nk,l. Ekkor k+l=2nNk,l=232n-3, mivel egy‐egy értelmű megfeleltetés van az ilyen utak és betűsorok között. Azt szeretnénk belátni, hogy a k×l-es téglalapok közül a négyzetben lehetséges a legtöbb féle út. Ha ez teljesül, akkor a 9 nem helyettesíthető kisebb számmal, mert a különböző méretű táblák száma 2n-1, így ekkor a négyzeten legalább 232n-32n-1 eljutás van, és tetszőleges c<9 szám esetén ‐ ha az n elég nagy ‐ 232n-32n-1>cn.
Egy k×l-es táblán 2-féle eljutás van aszerint, hogy az irányváltoztatások száma páros vagy páratlan.
Legyen először az irányváltoztatások száma 2m-1 (m1 egész). Ha jobbra indulok: a jobbra megtett szakaszok száma m, hosszaik összege nyilván k-1. Ismert, hogy a k-1 szám (k-2m-1)-féleképpen bontható fel m pozitív egész összegére (ha a sorrend is számít). Hasonló módon a lefelé megtett szakaszokra (l-2m-1)-et kapunk. Így ennyi irányváltoztatás mellett az útvonalak száma (k-2m-1)(l-2m-1). Azonban különbséget kell tennünk két útvonal között aszerint is, hogy hol állunk meg. Az útvonal k+l-2 hosszú, az elején és az irányváltoztatásoknál nincs választási lehetőség, a maradék (k+l-2)-1-(2m-1)=k+l-2-2m mezőnél eldönthetjük, hogy megállunk, vagy megállás nélkül továbbhaladunk.
Tehát a lehetőségek száma (k-2m-1)(l-2m-1)2k+l-2-2m.
Ugyanezt kapjuk, ha a bástya lefelé indul el, tehát a lehetőségek száma összesen (rögzített m esetén) (k-2m-1)(l-2m-1)2k+l-1-2m.
Most legyen az irányváltozások száma 2m. Ha jobbra indul, akkor az előzőekhez hasonlóan m+1 vízszintes és m függőleges szakasz van, és hogy megállunk-e, azt (k+l-2)-1-2m=k+l-3-2m mezőnél dönthetjük el, így a lehetőségek száma (k-2m)(l-2m-1)2k+l-3-2m. Hasonló módon, ha lefelé indul el, akkor a lehetőségek száma (k-2m-1)(l-2m)2k+l-3-2m.
Elég bebizonyítani, hogy a négyzetnél van a legtöbb lehetőség, tehát elég bebizonyítani, hogy minden m-re

(k-2m-1)(l-2m-1)2k+l-2-2m(n-2m-1)(n-2m-1)2n+n-2-2m,
illetve
((k-2m)(l-2m-1)+(k-2m-1)(l-2m))2k+l-3-2m(2(n-2m)(n-2m-1))2n+m-3-2m.
Mivel k+l=n+n, azért elég bebizonyítani, hogy
(k-2m-1)(l-2m-1)(n-2m-1)2és(1)(k-2m)(l-2m-1)+(k-2m-1)(l-2m)2(n-2m)(n-2m-1)(2)
A számtani‐mértani közép egyenlőtlensége alapján kl(k+l2)2, így minden c-re
kl-c(k+l)+c2(k+l2)2-c(k+l)+c2,
azaz (k-c)(l-c)(k+l2-c)2. Így
c=2m(k-c)(l-c)c=2m(n-c)2,
azaz
(k-2)(k-3)...(k-2-m+2)(l-2)(l-3)...(l-2-m+2)(n-2)(n-3)...(n-2-m+2).
Mindkét oldalt elosztva ((m-1)!)2-nel, éppen az (1) egyenlőtlenséget kapjuk.
Az (1) mindkét oldalát megszorozva k-m-1m+l-m-1m=2n-m-1m-mel:
(k-2m-1)k-m-1m(l-2m-1)+(k-2m-1)(l-2m-1)l-m-1m2(n-2m-1)(n-2m-1)n-m-1m,(k-2m)(l-2m-1)+(k-2m-1)(l-2m)2(n-2m-1)(n-2m).
Ezt akartuk bizonyítani.
 Burcsi Péter (Pápa, Türr I. Gimn., III. o.t.)