A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Legyen az eredeti szám első (legmagasabb helyértékű) jegye , utolsó jegye , vagyis , és tegyük fel az állítással ellentétben, hogy kétszerese egyenlő a jegyek fordított sorrendű felírása útján adódó számmal: . Mivel páros szám, azért utolsó jegye, is páros. Másrészt ugyanannyi jegyű, mint , ezért kisebb 5-nél, így csak 2 vagy 4 lehet. Azonban mindkét kiindulás lehetetlenségre vezet. Ha , akkor első jegye 4 vagy 5, az utáni számjegy 2-vel való szorzásakor esetleg fellépő, átviendő maradék szerint. Így viszont vagy 8-asra, vagy 0-ra végződik, tehát nem 2-re. Hasonlóan -ből , vagy 9, és így utolsó jegye 6 vagy 8, nem pedig 4. ‐ Nem lehetséges tehát, hogy egy szám jegyeit fordított sorrendben leírva a szám kétszeresét kapjuk.
II. megoldás. Célhoz juthatunk párossági meggondolások nélkül is. Láttuk, hogy , vagy attól függően, hogy a 2-vel való szorzás utolsó előtti lépésében lépett-e fel maradék vagy nem. ( már lehetetlen számjegy, mert az ezzel kezdődő számokat 2-vel osztva a hányados ()-es jeggyel kezdődik, nem -val.) A szorzás első lépésében is két eset lehetséges aszerint, hogy eléri, esetleg meg is haladja a 10-et, vagy nem. Miután mindig , az utóbbi esetben , az előbbiben . előbbi kifejezéseit ide behelyettesítve -ra egyismeretlenes egyenleteket kapunk:
Ezekből értéke vagy , vagy 0, vagy 8 vagy 10. Így számjegy gyanánt használható ‐ ti. 0 és 9 közti egész ‐ -érték csak a 0, de első jegye gyanánt ez sem fogadható el. Ezek szerint valóban nincs a szóban forgó tulajdonsággal bíró szám. |