A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A kettős egyenlőtlenség részeit külön-külön bizonyítjuk mindkét esetben annak megmutatásával, hogy a jobb és bal oldal különbsége nem lehet negatív. ‐ Valóban, az első egyenlőtlenség jobb és bal oldalának különbsége így írható: | | (2) | A feltétel szerint így | | (4) | és ezeket rendre a pozitív , , -vel szorozva és összeadva a bal oldalon (2)-t, a nem nagyobb jobb oldalon pedig 0-t kapunk. Ezzel (1) első részét bebizonyítottuk. (2) akkor és csak akkor egyenlő 0-val, ha (4)-ben, és ezért már (3)-ban is mind a három helyen az egyenlőségi jel érvényes. Egyenlőségi jellel (3)-ban egyenletrendszer áll előttünk , , -re; megoldása ez a szükséges és egyben elegendő feltétele annak, hogy (1) első részében egyenlőség álljon fenn. (1) második része jobb és hal oldalának különbségéről könnyen észrevehetjük, hogy egy teljes négyzet fele: | | tehát valóban nem lehet negatív. Így a bizonyítandó egyenlőtlenség második része is helyes. ‐ A két oldal akkor és csak akkor egyenlő, ha a négyzet alapja 0, vagyis Minthogy (5) és (6) egyidejűleg nem állhat fenn, azért , , -nek nincs olyan értékrendszere, amely mellett (1)-ben egyidejűleg mindkét helyen az egyenlőség jele volna érvényes. Megjegyzések. 1. Az utóbbi bizonyítás során nem használtuk ki a (3) feltételeket, sőt az , , számok pozitívságát sem, ezért (1) második része , , -nek bármely értékrendszere mellett fennáll. (Székely Jenő észrevétele.) 2. Más irányú általánosítása (1) második részének: tetszőleges számokra
Bizonyítása ugyanúgy történhet, ahogyan (1) második részét bizonyítottuk. (Fritz József dolgozatából.) 3. Az egyenlőtlenség első részének bizonyítását is átvihetjük 3 helyett bármilyen számú tagra. Ha ugyanis olyan pozitív számok, amelyek közül kettő-kettőnek az összege legfeljebb 1, akkor
és innen átrendezéssel a következő általánosítást nyerjük:
4. A kimondott általánosítások -nek bármely értékére fennállanak, vagyis minden olyan értékére, amely mellett az egyenlőtlenségeknek egyáltalán értelmük van. 5. Összefoglalva a 2. és 3. általánosítást az (1) kettős egyenlőtlenség következő általánosítását nyertük: Ha olyan pozitív számok, amelyek közül bármelyik kettőnek összege legfeljebb 1, akkor
A tett feltevés az első rész fennállásának elegendő, de nem szükséges feltétele már a feladatban szereplő esetben sem; pl. , , , esetében az egyenlőtlenség első része fennáll, bár . ‐ A második rész bármely értékei mellett fennáll. 6. Az (1) második része így is bizonyítható: nemnegatív számok mértani közepe nem nagyobb számtani közepüknél. Ezt az 1 és () pozitív számokra alkalmazva Itt mindkét oldal pozitív, ezért a bal oldal négyzete sem nagyobb a jobb oldal négyzeténél: | | Innen pedig, 2-vel szorozva és a négyzetes tagok kivételével minden tagot a bal oldalra átvive (1) második részét kapjuk. ‐ (7)-ből is látható, hogy egyenlőség csak (6) fennállása esetén következik be. |