A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A (2) feltételi egyenlőség négyzete alkalmas rendezéssel így írható:
A második zárójelbeli kifejezésben ráismerünk (1) bal oldalára, amely -val egyenlő. Ennek figyelembevételével kapott egyenlőségünk azonos (3)-mal, a bizonyítandó állítással. Az (1) és (2) feltevéseknek csak úgy van értelmük, ha az , , , , , számok -tól különbözők, így pedig az alkalmazott átalakítások megengedett azonos átalakítások voltak. Megjegyzés. A látottaknál valamivel több ismeret felhasználásával az állítás így is bizonyítható. , , -t , , -vel jelölve ezek -tól különböző valós számok, feltételeink szerint | | (4) | és -et kell meghatároznunk. (4) első és harmadik kifejezése együtthatóként szerepel a kifejezésnek hatványai szerint rendezett polinomalakjában, eszerint -t -vel jelölve | | (5) | Hozzuk most két módon polinomalakra a szorzatot. Egyrészt | | ahol annak a kifejezésnek -szerese, amely -ből -nek -vel való helyettesítésével áll elő; ennélfogva , és így . Másrészt az (5)-höz hasonló kifejtéssel | | A két polinomalakból az egyező fokú tagok együtthatóinak összehasonlításából kapjuk a bizonyítandó | | egyenlőséget, továbbá leolvashatjuk az | | (6) | összefüggést is. Ebből az is látszik, hogy , , közül kettő pozitiv és egy negatív kell hogy legyen. Ez valóban leolvasható a (4) feltételi egyenletekböl is: a második szerint nem lehet mindhárom egyező előjelű; ha pedig kettő, pl. és negatív, akkor az első egyenlet szerint mindkettő abszolút értéke kisebb, mint -é, tehát kisebb és -nél, így negatív, és ez méginkább áll -re. A (6) azonosság közvetlenül is nyerhető a feltételi egyenletekből: . |