Feladat: 1958. évi Arany Dániel matematikaverseny 1. forduló haladók (speciális) 1. feladata Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1958/október, 42 - 43. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Racionális számok és tulajdonságaik, Arany Dániel
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1958/október: 1958. évi Arany Dániel matematikaverseny 1. forduló haladók (speciális) 1. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás: A feladat feltételei szerint a, b és c ugyan ismeretlenek, de fennállnak köztük bizonyos (ismertnek feltételezett) m és n értékkel az

a=b+cm,b=c+an
összefüggések, és meg kell határozni az a+b arányát c-hez. E célból kíséreljük meg a-t és b-t kifejezni c-vel. Az egyenleteket így írhatjuk:
ma-b=c,-a+nb=c.(1)
Innen b-t, illetőleg a-t kiküszöbölhetjük, ha az első egyenlet n-szeresét a másodikhoz adjuk, illetőleg az első egyenletet a második m-szereséhez adjuk:
(mn-1)a=(n+1)c,(mn-1)b=(m+1)c(2)
e kettő összegéből, ha mn1, a keresett arány
a+bc=m+n+2mn-1.

Ha mn=1, de m és n közül valamelyik nem -1, akkor a (2) egyenletekből következik, hogy c=0, s így ez esetben a kérdésnek nincs értelme.
Ha végül m=n=-1, akkor mindkét (1) alatti egyenlet az
a+b+c=0
egyenletbe megy át, és innen, ha c0,
a+bc=-1
adódik.
 

Megjegyzés. A feladat megoldását az tette lehetővé, hogy az a, b, c ismeretlenekre csak két elsőfokú egyenlet áll fenn, és ezekben nem fordul elő az ismeretlent nem tartalmazó tag. ‐ Az ilyen egyenleteket homogén elsőfokú egyenleteknek szokás nevezni. ‐ Egy ilyen egyenletekből álló egyenletrendszernek mindig megoldása a csupa 0-ból álló értékrendszer. Ha van ettől különböző megoldás (és esetünkben van, mert kevesebb az egyenlet, mint az ismeretlenek száma), akkor az egyenletrendszer legfeljebb valamelyik ismeretlennek a többihez való arányait határozza meg (ezt sem föltétlenül egyértelműen). Esetünkben pl. lényegében az ac és bc arányokat határoztuk meg.
 

II. megoldás: Jelöljük a keresett arányt x-szel, akkor m, n és x között keresünk egy (a-tól, b-től és c-től független) összefüggést. Ha ez sikerül, abból x-et már kifejezhetjük. Az m, n és x-re fennáll
m=b+ca,n=c+ab,x=a+bc.(1)

Az egyenletek szimmetriáját a, b és c-ben még világosabbá tehetjük, ha mindegyik egyenlőséghez hozzáadunk 1-et:
m+1=a+b+ca,n+1=a+b+cb,x+1=a+b+cc.
Innen, ha m, n és x egyike sem -1, akkor
1m+1+1n+1+1x+1=a+b+ca+b+c=1,
amiből x-re az
x=m+n+2mn-1
érték adódik, ha mn1.
Ha mn=1, akkor az (1) alatti első két egyenlet szorzatából
1=ab+c(a+b)+c2ab=1+c(a+b+c)ab
Innen, mivel feltettük, hogy a, b, c egyike sem 0, következik, hogy
a+b+c=0,(2)
s így
m=n=x=-1.

Ugyancsak a (2) egyenlethez jutunk, ha m, n és x közül csak egyről tesszük fel, hogy értéke -1.