Feladat: 1989. évi Nemzetközi Matematika Diákolimpia 13. feladata Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Pataki János 
Füzet: 1989/november, 351. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Kombinációk, Nemzetközi Matematikai Diákolimpia
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1989/szeptember: 1989. évi Nemzetközi Matematika Diákolimpia 13. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Sajnos a feladatra a magyar versenyzők egyike sem talált megoldást ‐ utólag ez bizonyult a verseny legnehezebb feladatának.
A megoldás első lépése a bizonyítandó egyenlőtlenség valamivel megfoghatóbb, beszédesebb alakban történő felírása. Rendezés után négyzetre emelve

k2-k+14<2n,
azaz
k2-k2+18<n
adódik. A bal oldal első tagja egész, így elegendő igazolnunk, hogy
k2-k2n-1.

A bal oldalon éppen (k2), a k elem közül választható párok száma áll.
A halmaz minden P pontjához tekintsük tehát a tőle egyenlő távolságra lévő k darab S-beli pontból készíthető pontpárokat. Így összesen
n(k2)
pontpárt kapunk. Ha most egy S-beli (A,B) pontpárt számba veszünk egy P pontnál, akkor a P rajta van az AB felezőmerőlegesén. Mivel az S-ben nincs három egy egyenesre eső pont, a fenti leszámolás során tetszőleges S-beli pontpárt legfeljebb kétszer kaphatunk meg, azaz
n(k2)2(n2)=n(n-1),
ahonnan n-nel osztva éppen a bizonyítandó állítást kapjuk.
 

Megjegyzés. A feladat állítása úgy is teljesül, ha elhagyjuk azt a feltételt, hogy nincs három egy egyenesre eső S-beli pont, ennek bizonyítására most nem térünk ki.