Feladat: 1988. évi Nemzetközi Matematika Diákolimpia 23. feladata Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bíró András ,  Emanuel Atanaszov 
Füzet: 1988/október, 296 - 299. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Végtelen leszállás módszere, Indirekt bizonyítási mód, Maradékos osztás, Gyökök és együtthatók közötti összefüggések, Nemzetközi Matematikai Diákolimpia
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1988/szeptember: 1988. évi Nemzetközi Matematika Diákolimpia 23. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. A következő megoldást sajnos nem a versenyen, hanem utána, este találtam. Ekkor már tudtam azt, hogy a végtelen leszállás elvével kijön a feladat. Erre a módszerre igazság szerint magamtól is gondolhattam volna, hiszen két hazai válogatóversenyen szükség volt rá.
Tegyük fel, hogy a ab. Osszuk el b-t maradékosan a-val: b=qa+r (q, r egész; 0r<a). Ekkor

ab+1=qa2+ra+1, ésa2+b2=a2+q2a2+2ar+r2.


A feltétel szerint ab+1|a2+b2. Legyen a hányados k, azaz
k(qa2+ra+1)=a2+q2a2+2qar+r2.
Másrészt:
q(qa2+ra+1)=q2a2+qar+q.
A felső egyenletből az alsót kivonva:
(k-q)(qa2+ra+1)=a2+qra+r2-q.(1)

Most két esetet különböztetünk meg:
I. r=0 (azaz a|b),
II. r0 (azaz ab).
Mind a két esetben (1) jobb oldalát fogjuk alulról és felülről úgy megbecsülni, hogy ennek, mint (qa2+ra+1) többszörösének, már csak egy lehetséges értéke marad.
I. eset. r=0. (1) most így alakul:
(k-q)(qa2+1)=a2-q.
Könnyen látható, hogy:
-(qa2+1)<a2-q<qa2+1,
tehát
a2-q=0,  és  k-q=0.
Ez utóbbiakból: k=a2, azaz valóban négyzetszám.
Látható az is, hogy az ab esetben csak a b=a3 lehetséges, és az a, a3 számpár kielégíti a feltételt.
II. eset. r0. Megmutatjuk, hogy ekkor:
0<a2+qra+r2-q<2(qa2+ra+1).
A bal oldali egyenlőtlenség abból következik, hogy a2+r2>0, és qra-q0. (Itt használjuk ki, hogy r>0.) A jobb oldali céljára:
2qa2>a2+qra,(r<a)2ra>r2,2>-q,


ezeket összegezve megkapjuk a jobb oldali egyenlőtlenséget, és így (1)-ben csak
qa2+ra+1=a2+qra+r2-q  és  k-q=1
lehetséges. Átrendezve:
a2+(a-r)2=(q+1)(a(a-r)+1).(2)
r<a miatt a-r>0, így a és (a-r) is pozitív egész. Az a, b számokból kiindulva találtunk egy másik számpárt, a-t és (a-r)-et, amelyre
a2+b2ab+1=(a-r)2+a2(a-r)a+1,
és ebben az új számpárban a számok minimuma, (a-r) kisebb, mint az eredeti számpárban (a). Ha most a-r|a, akkor az I. eset szerint k négyzetszám. Ha pedig a-ra, akkor a II. eset szerint tovább tudjuk csökkenteni a minimumot. Az eljárást folytatva előbb-utóbb az I. esethez kell eljutnunk, ha előbb nem, akkor, amikor a két szám minimuma 1 lesz.
Ezzel beláttuk, hogy k csak négyzetszám lehet.
Nézzük még meg, milyen számpárok elégítik ki a feladat feltételeit! Figyelembe véve, hogy a II. pont eljárásával előbb-utóbb minden megoldásból egy (a,a3) típusú megoldáshoz jutunk, az eljárást (a II. esetbelit) megfordítva kapjuk, hogy a megoldások az
a1=a,a2=a3,an+2=a2an+1-an
típusú sorozatok szomszédos elemeiből álló számpárok.
 
Bíró András (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., III. o.t.)

 

A 6. feladat több szempotból is a legnehezebbnek bizonyult a versenyen. A magyar csapat például mindössze egyetlen pontot szerzett ezen a feladaton. Ennél talán többet mond, hogy az olimpiai bizottság tagjai közül ‐ ez a bizottság hat kiválló ausztrál matematikusból állt, és ők választották ki a részt vevő országok javaslataiból azt a 31 feladatot, amelyik a nemzetközi zsűri elé került ‐ senki sem tudta megoldani.
Hosszas vita után végül kitűzték. Sokan fogadtak arra, hogy nem, vagy alig lesz jó megoldás, és majd mindenki veszített. Végül 11 (!) versenyző oldotta meg helyesen a feladatot. A szerzők mindegyike így vagy úgy a végtelen leszállás módszerével jutott el a megoldáshoz. Az alábbiakban a bolgár Emanuel Atanaszov különdíjas megoldását ismertetjük, aki talán a legelegánsabban nyúlt a problémához.
 
II. megoldás. Jelöljük a hányados értékét K-val és rendezzük át a feltételt. Így az
a2-Kab+b2=K(1)
összefüggéshez jutunk. Tegyük fel, hogy az állítás nem igaz, a K nem négyzetszám, és tekintsük az
x2-Kxy+y2=K(2)
kétismeretlenes diofantoszi egyenletet, amelynek feltételünk szerint létezik pozitív egész (a;b) számokból álló megoldása.
Vegyük észre, hogy (2)-nek nem lehetnek ellenkező előjelű megoldásai, hiszen ekkor a bal oldalon
-Kxy>K  és  x2-y2>0.
Olyan megoldása sincs a (2) egyenletnek, ahol az egyik szám 0 volna, hisz ekkor a bal oldal értéke négyzetszám. (Lényegében itt használjuk fel az indirekt föltevést!)
Tekintsük most a (2) egyenletnek azt a pozitív (A,B) megoldását, amelyre a két szám közül a nem nagyobb ‐ legyen ez Bminimális. Ilyen létezik és az előbbiek szerint AB>0.
A (2)-ben y helyére B-t helyettesítve az immár egyismeretlenes
x2-KBx+B2-K=0(3)
egyenletet kapjuk, amelynek tehát az A megoldása. A másodfokú (3) egyenlet másik, A' gyökére
A+A'=KB,
tehát A' is egész.
Az (A',B) számpár is megoldása (2)-nek, a B pozitív, így az A' is az. A gyökök és együtthatók közti másik összefüggésben a gyökök szorzata pozitív:
A'A=B2-K>0, ahonnan
0<A'A<B2, vagyis
AB miatt A'<B!
Abból a feltevésből kiindulva, hogy a K nem négyzetszám, találtunk a (2) egyenletre egy másik megoldást, az (A'B) számpárt, ahol 0<A'<B, ellentétben az (A,B) megoldásra előírt kikötésünkkel. Ez azt jelenti, hogy a K valóban négyzetszám.