Feladat: 1964. évi Matematika OKTV I. forduló 3. feladata Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1964/november, 101 - 104. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Pitagorasz-tétel alkalmazásai, Középponti és kerületi szögek, OKTV
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1964/november: 1964. évi Matematika OKTV I. forduló 3. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Legyen egy a Q ponton áthaladó, a BC-től különböző egyenesnek az AB szárral való metszéspontja E, AC-vel való metszéspontja F (8. ábra). A P-ből az EF-re húzott merőleges talppontja legyen Q1.

 
 
8. ábra
 

Hasonlítsuk össze (Pythagoras tétele alapján) a BQ és EQ1, továbbá a QC és Q1F szakaszokat. A BPQ és EPQ1 derékszögű háromszögekből
BQ=BP2-PQ2,EQ1=EP2-PQ12.
A PQQ1 és PEB derékszögű háromszögekből nyilvánvalóan
PQ>PQ1(6)
ésEP>BP.(7)
Ezek szerint BQ kifejezésében a kisebbítendő kisebb, a kivonandó pedig nagyobb, mint EQ1 kifejezésében, tehát
BQ<EQ1.(8)
Ugyanígy a PFC derékszögű háromszögből adódó
PF>PC(9)
felhasználásával a CPQ, FPQ1 és PQQ1 derékszögű háromszögekből
QC=PC2-PQ2<PF2-PQ2<PF2-PQ12=Q1F.(10)

Megmutatjuk még, hogy Q a BC szakaszon, Q1 az EF szakaszon van. Ekkor (8)-at és (10)-et összeadva következik a bizonyítandó egyenlőtlenség:
BC=BQ+QC<EQ1+Q1F=EF.(11)

A Q és Q1 helyzetére kimondott állítás így látható be. Az ABC háromszög B-nél és C-nél levő szöge hegyesszög, így az AB-re B-ben és AC-re C-ben állított merőlegeseknek az oldalegyenesektől a háromszöget tartalmazó félsíkba induló félegyenesei BC-vel hegyesszöget zárnak be. Így P ezeknek a félegyeneseknek a metszéspontja, vetülete, Q, a BC szakaszon van, és P a BC egyenes ellenkező oldalán fekszik, mint A.
Ha E az AB oldal B-n túli meghosszabbításán van ‐ amit a továbbiakban mindig felteszünk, mert, ha kell, a betűzés megcserélésével elérhetünk ‐, akkor E és P a BC egyenes ugyanazon oldalán van, tehát BEPQ konvex négyszög; E-nél levő szöge, mint a BEP derékszögű háromszög egyik szöge, hegyesszög, Q-nál levő szöge pedig derékszög, tehát az EQ átló PE-vel is, PQ-val is hegyesszöget zár be, s így Q1 az EQ szakasz belső pontja. Ezzel a bizonyítást befejeztük.
 
Megjegyzés. A feladat állítása érvényes, akármekkora is a háromszög A-nál levő szöge, hiszen csak a B és C csúcsnál levő szögről használtuk fel, hogy hegyesszögek. Világos, hogy érvényes marad akkor is, ha pl. B-nél derékszög van, ekkor ugyanis P és Q egybeesik C-vel. Ha viszont pl. B-nél tompaszög van, akkor a (11) egyenlőtlenség nem következik (8)-ból és (9)-ből, mert az utolsó két bekezdés meggondolásai nem érvényesek, Q a BC szakaszon kívül keletkezik, és valóban EF lehet kisebb is, nagyobb is, mint BC.
 
II. megoldás. Az I. megoldás (7) és (9) egyenlőtlensége szerint az EPF háromszögben a P-ből induló oldalak nagyobbak, mint a BPC háromszög megfelelő oldalai. Megmutatjuk, hogy egyrészt EPF>BPC, másrészt hogy ebből, továbbá a BCP és CBP szögek hegyesszög voltából következik, hogy a harmadik oldal is az EPF háromszögben nagyobb.
 
 
9. ábra
 

A szögekre kimondott egyenlőtlenség igazolására rajzoljuk meg a B, E, Q, valamint a C, F, Q pontokon áthaladó köröket (9. ábra). P az első kör belsejében van, mert a BQ szakasz P-ből az ABC szöggel egyenlő szög alatt látszik (merőleges szárú hegyesszögek), E-ből pedig ennél kisebb szög alatt. A másik körön viszont kívül fekszik P, mert a QFC ív P-ből vett látószöge akkora, mint az ACB szög, a P-vel egy oldalon levő kiegészítő ív pontjaiból vett látószög pedig nagyobb, mert innen a QF rész-ív látható ekkora szög alatt. Ezek alapján
EPB>EQB=FQC>FPC,
és a két szélső szöghöz a BPF szöget hozzáadva valóban
EPF>BPC.(12)

 
 
10. ábra
 

Az EPF és BPC háromszögek EF és BC oldalaira vonatkozó állítás igazolásához úgy forgattuk el a BPC háromszöget P körül, hogy B a PE szakaszra essék (10. ábra), a PC-nél hosszabb PF oldalt pedig P-től rámértük a PC félegyenesre is, a végpont F1. Húzzunk most BC-vel párhuzamost E és F1 közül azon a ponton át, amelyik közelebb van BC-hez (a 10. ábrán az F1 pont az), messe a párhuzamos PE-t G-ben. Mivel PC<PF=PF1, azért nyilvánvalóan
BC<GF1.(13)

Ha az ABC háromszög B-nél és C-nél levő szöge hegyesszög, akkor a PBC-vel egyenlő PGF1 szög is hegyesszög, és így kiegészítő szöge, az EGF1 szög, tompaszög. Ezért
GF1<EF1.
Ezt (13)-mal egybevetve
BC<EF1.(14)
Mivel az EPF1 és EPF háromszögek két-két oldala egyenlő, de közbezárt szögük az előbbi háromszögben kisebb, azért1
EF1<EF,
és ezt (14)-gyel egybevetve BC<EF; az állítást bebizonyítottuk.
 
Megjegyzés: A (12) egyenlőtlenség a következőképpen is belátható. Rajzoljunk köröket a BP és CP szakaszok, mint átmérők fölé; ezek egymást P-ben és Q-ban metszik. Legyen ezek Q-tól különböző metszéspontja EF-fel E1, illetőleg F1 (11. ábra). P-ből az E1F1 szakasz ugyanakkora szögben látható, mint a BC szakasz: E1PF1=BPC, mert a BPF1 szög közös részük, nem közös E1PB, illetőleg F1PC részük pedig egyenlő a vele egy íven nyugvó E1QB, illetőleg F1QC=FQC szöggel, ha F1 a QF szakaszon, vagy annak Q végpontjában van, ‐ az utóbbi szögek viszont csúcsszögek. Ha pedig F1 a QE szakaszon van, akkor az E1QB szög külső szöge az F1PCQ húrnégyszögnek, az F1PC rész-szög pedig belső szög a négyszög Q-val szemben fekvő csúcsánál, tehát a nem közös szög-részek egyenlősége ilyenkor is fennáll.
 
 
11. ábra
 

Az E1F1 szakasz része az EF szakasznak, az E1PF1 szög része az EPF szögnek, tehát valóban fennáll EPF>BPC. (Bizonyítani kellene még az E1, F1 pontok helyzetéről felhasznált állítást.)
 
 
12. ábra
 

III. megoldás. Állítsunk merőlegest Q-ban EF-re, és messe ez a PC egyenest C1-ben, PB-t pedig B1-ben; B1 és C1 merőleges vetülete a BC egyenesen legyen B2, ill. C2 (12. ábra). E az AB oldal meghosszabbításán van, ezért a merőleges a PQC derékszögű szögtartományban halad, tehát a BCP háromszög PC oldalát és a BP oldal meghosszabbítását metszi, továbbá C2 a QC szakaszon adódik. Ezért QC1<QB1, és egyszersmind
QC2<QB2.(15)

C és Q rajta van a C1F átmérő fölötti Thales-körön. A QFC1 és QCC1 szögek egyenlők, mint ugyanazon íven nyugvó kerületi szögek, így a QFC1 és C2CC1 derékszögű háromszögek hasonlók. A két átfogó közül FC1 a nagyobb, mert a körnek átmérője, tehát a megfelelő befogókra
FQ>CC2.(16)

A BC-ből még fennmaradt C2B szakasz helyett a nála nagyobb B2B-ről mutatjuk meg, hogy kisebb az EF-ből fennmaradt EQ-nál. (B2B a BC-nél nagyobb is lehet.) Ehhez a BB1B2 és az EB1Q háromszögeket hasonlítjuk össze. B és Q rajta van az EB1 átmérő fölé rajzolt Thales-körön, ezért egyrészt
EB1>BB1,
másrészt a két háromszögben az egy íven nyugvó B1EQ és B1BQ kerületi hegyes szögek egyenlők. Így a két háromszög hasonló, és az EB1Q háromszög oldalai nagyobbak, tehát
EQ>BB2.(17)
Most már a (15)‐(17) egyenlőtlenségek alapján valóban
EF=EQ+QF>BB2+C2C=BQ+QB2+C2C>BQ+QC2+C2C=BC.

 
 
13. ábra
 

IV. megoldás. A feladat állítása következik abból is, ha megmutatjuk, hogy az AEF háromszög köré írt k' kör átmérője nagyobb, mint az ABC háromszög köré írt k kör átmérője (13. ábra), hiszen nagyobb körben ugyanakkora kerületi szög ‐ ti. a BAC=EAF szög ‐ nagyobb húr felett nyugszik.
A k kör átmegy P-n is, és AP a kör egy átmérője, mert az ABPC négyszögben a B és C csúcsnál derékszög van. Elég tehát belátnunk, hogy P a k' kör belsejében van, hiszen ekkor k'-nek van k átmérőjénél nagyobb húrja, ezért k' átmérője nagyobb, mint k átmérője. P valóban k belsejében van, mert (8) alapján
EFP>BPC=180-BAC=180-EAF,
és az EF szakasz a k' kör (A-t nem tartalmazó) EF ívének pontjaiból látszik 180-EAF szög alatt. Ennél nagyobb szög alatt az EF szakaszt csak a k' kör belső pontjaiból lehet látni. Ezt akartuk bizonyítani.
1Ugyanis az FF1 szakasz P-n átmenő felező merőlegesének ugyanazon oldalára esik E és F1.