Feladat: 1954. évi Matematika OKTV II. forduló 2. feladata Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1954/szeptember, 6 - 8. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szöveges feladatok, Elsőfokú (és arra visszavezethető) egyenletek, Paraméteres egyenletek, Teljes indukció módszere, OKTV
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1954/szeptember: 1954. évi Matematika OKTV II. forduló 2. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás: Legyen a szétosztandó diók száma d, ekkor az első tanuló

a+d-a30=d30+2930a
diót kap, a másodiknak jutó diók mennyisége pedig
2a+d-d30-2930a-2a30=29302d+(22930-29302)a=29302d+2959302a.
Ha tehát az első két tanuló ugyanannyi diót kapott, akkor
d30+2930a=29302d+2959302a,azazd302=292302a,d=292a,
és az első két tanuló egyenként
a+d-a30=a+(292-1)a30=a+283030a=29a
diót kapott. Teljes indukcióval bizonyitjuk, hogy a többinek is ugyanennyi dió jut. Legyen k>2 és tegyük fel, hogy már az első k-1 tanulóról beláttuk, hogy nekik egyenként 29a dió jutott. Ekkor maradt meg d-(k-1)29a=29(30-k)a dió, így a k-adik tanulónak
ka+29(30-k)a-ka30=30ka+2930a-29ka-ka30=29a
dió jut. Így valóban sorban minden diák 29a diót kap. Ennek folytán 29a2 számú dióból 29 diáknak tudunk adni, tehát 29-en vannak az osztályban.
 

Megjegyzés: Szó szerint ugyanilyen meggondolással látható, hogy ha nem 30-ad részét, hanem tetszésszerinti b-ed részét (b>1) vesszük mindig a maradéknak, akkor d2=(b-1)2a számú diónak kell kezdetben lennie ahhoz, hogy az első és a második diáknak ugyanannyi dió jusson, ekkor mindegyiküknek, és velük együtt a további diákoknak is (b-1)a dió jut, egészen a (b-1)-edikig, aki megkapja az összes még meglévő diót. A feladat további általánosítása lesz leolvasható a következő megoldásból.
 

II. megoldás: Legyen a kiosztandó diók száma d, kapjon a k-adik tanuló ka diót és még a maradék b-ed részét, a k-adik tanulónak jusson ilyen módon ck dió és legyen a visszamaradó diók száma dk, jelentse d0 a d-t. Ekkor
dk-1=ck+dkk=1,2,....(1)
és
c1=a+d-ab=bd+b-1ba,c2=2a+d1-2ab=d1b-2b-1ba,
általában
ck=ka+dk-1-kab=dk=1b+kb-1bak=1,2,...(2)
Vizsgáljuk két egymásutáni tanulónak jutó mennyiség különbségét, használjuk rá a Dk=ck+1-ck jelölést:
Dk=dk-dk-1b+b-1ba=b-1ba-ckb
(1) szerint, s igy két szomszédos különbség különbségében már a nem fog szerepelni:
Dk+1-Dk=-ck+1-ckb=-Dkb,azazDk+1=b-1bDk.
Azt nyertük tehát, hogy a Dk különbségek mértani sorozatot alkotnak. Ennek hányadosa b-1b>0, mert b>1. Eszerint az egymásutáni diákoknak jutó diómenynyiség vagy állandóan csökken, vagy állandóan növekszik, vagy mindannyian egyenlő számú diót kapnak.
A feladat állítása tehát így általánositható: ha van két diák, akik egyenlő mennyiségű diót kaptak, akkor mindenkinek ugyanannyi dió jutott.
Hogy a három eshetőség közül melyik következik be, az D1 előjelétől, illetve 0 voltától függ. Mivel
D1=b-1ba-c1b=(b-1)bb2a-db2-b-1b2a=(b-1)2b2a-db2==(b-1)2a-db2


tehát az egymásutáni diómennyiségek aszerint nőnek, csökkennek, vagy lesznek egyenlők, amint
d<(b-1)2a,vagyd>(b-1)2a,vagyd=(b-1)2a.
A k-adik tanulónak
ck=c1+D1+D2+...+Dk-1=

=db+b-1ba+D1[1+b-1b+...+(b-1b)k-2]==db+b-1ba+(b-1)2a-db21-(b-1b)k-11b==db+b-1ba+(b-1)2a-db-(b-1)2a-db(b-1b)k-1
azaz
ck=b-1+b2-2b+1ba-(b-1)2a-db(b-1b)kbb-1==(b-1)a-(b-1)2a-db-1(b-1b)k.
dió jut az általános esetben egészen azon n-edik tanulóig, akinek a részét kiadva már (n+1)a diónál kevesebb marad vissza. Ennek feltételéül az általános esetben meglehetősen áttekinthetetlen egyenlőtlenség adódik.