Az izzólámpa fényerejének mérésére több lehetőség kínálkozik: zsírfoltfotométer, fotocella, fototranzisztor, fotodióda, fotoellenállás stb. A mérésekhez fényelemmel működő, fényképezési célra készített fénymérőt használtunk. Egy ilyen műszernél egyáltalán nem lehetünk biztosak a linearitásban, azaz abban, hogy a megvilágítás arányos a mutató kitérésével. Hogy ezt a hibát kiküszöböljük, úgy végeztük el a mérést, hogy az adott irányban olyan messzire vittük el a fénymérőt az izzólámpától, hogy a mutató mindig egy meghatározott értékre mutasson. A relatív fényerősség a távolság négyzetével arányos. A kísérleti elrendezést úgy állítottuk össze, hogy az izzólámpát lehetett elforgatni, és a fényerősséget mindig ugyanazon egyenes mentén mértük meg.
Egy $24\text{V}$ $60\text{W}$-os izzólámpa irány szerinti karakterisztikáját vettük fel. A lámpát $12\text{V}$ feszültségről kellett üzemeltetni, mert különben nem lehetett elég messze menni a fénymérővel, hogy a mutató egy megfelelő közepes értékre mutasson. A lámpa ennél a feszültségnél $24\text{W}$-ot fogyasztott.
A lámpa hossztengelyének függőlegessel bezárt szögét $0-{90}^{\circ }$-ig változtatva a lámpát függőleges tengely körül forgattuk. Itt csak azokat a mérési eredményeket ismertetjük, melyeknél a hossztengely függőleges illetve vízszintes volt. A függőleges tengely körüli, elforgatás szögét $\phi$-vel jelölve a következő táblázat tünteti fel a mérési eredményeket (az $I_1$ relatív intenzitás adatok a függőleges hossztengelyű lámpára vonatkoznak, az $I_2$ adatok a vízszintesére):

 

1. ábra

 

2. ábra