Feladat: Pontversenyen kívüli P.358 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Alberti Gábor ,  Megyesi Gábor ,  Sigray István ,  Törőcsik Jenő ,  Wágner Péter Antal 
Füzet: 1983/január, 18 - 20. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Kombinatorika, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1982/január: Pontversenyen kívüli P.358

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Legyenek a gyűrűk nagyság szerint g1, g2, ..., g9, a legkisebb gyűrű g1, a legnagyobb g9.
Nézzük, hányféleképpen lehet pontosan k gyűrűt elhelyezni az oszlopon. Rendeljük hozzá minden ilyen gyűrűelhelyezéshez a gyűrűk sorszámát alulról felfelé haladva leírt sorrendben. Így egy k jegyű számot kapunk. Az első jegy az először ledobott gyűrű sorszáma lesz. Ez a gyűrű nem lehet g1, g2, ..., gk-1, hiszen ezek közül egyik sem esik lejjebb a (k-1)-edik pozíciónál, és utána már csak legfeljebb (k-2)-t, így összesen k-1 gyűrűt tudnánk az oszlopon elhelyezni. Az első jegy tehát nagyobb, mint k-1.
Általában az i-edik jegy az i-ediknek ledobott gyűrű sorszáma lesz, ez a gyűrű nem lehet a g1, g2, ..., gk-i gyűrűk egyike sem, hiszen ez esetben csak további k-i-1 gyűrűnek maradna hely. [gk-i a (k-i)-edik pozíciónál fennakad.] Az i-edik jegy tehát nagyobb, mint k-i.

Másrészt a k jegyű szám minden jegye különböző, mert egy gyűrű sem szerepel kétszer. Azt kaptuk tehát, hogy a k gyűrű elrendezésének egy olyan k jegyű szám felel meg, amelynek minden jegye különböző és i-edik jegye (1ik) nagyobb, mint k-i. Nyilvánvaló másrészt, hogy ha egy k jegyű számnak megvannak ezek a tulajdonságai, akkor a neki megfelelő számú gyűrűket sorra rádobhatjuk az oszlopra, egyik sem fog túl magasan fennakadni. (Az első után legalább k-1 hely, a második után legalább k-2, általában az i-edik után legalább k-i hely marad meg.)
A gyűrű‐elhelyezések és az ilyen tulajdonságú k jegyű számok között kölcsönös megfeleltetést hoztunk tehát létre.
Azt kell most már kiszámolnunk, hogy hány olyan csupa különböző jegyből álló k jegyű szám van, amelynek 1ik-ra az i-edik jegye nagyobb, mint k-i.
Az ilyen számok első jegye a k, k+1, ..., 9 számjegyek valamelyike lesz, ez 10-k lehetőség. Rögzítsük az első jegyet. Ekkor a második jegy a k-1, k, k+1, ..., 9 számjegyek valamelyike lesz, de az első jeggyel nem egyezhet meg. Így most is 10-k lehetőség van. Bármi is tehát az első jegy, a második 10-k különböző módon, választható meg a feltételeknek megfelelően. Tegyük fel általában, hogy az első i számjegyet már megválasztottuk a feltételeknek megfelelően: mind különböző és az első jegy a k, ..., 9, a második a k-1, k, ..., 9 stb., az i-edik a k-i+1, k-i+2, ..., k, ..., 9 számjegyek közül való. Az (i+1)-edik jegyet a k-i, k-i+1, ..., k, ..., 9 számok közül kell választani, hiszen a feltétel szerint az (i+1)-edik jegy nagyobb, mint k-i-1. Ez tehát 10-(k-i) lehetőség, de ezek között közte van az első i jegy is, ami most már nem választható. Így akárhogyan is rögzítettük az első i jegyet a feltételnek megfelelően, az (i+1)-edik jegyet a feltételnek megfelelően 10-k különböző módon választhatjuk meg. Ebből következik, hogy az első jegy 10-k, az első két jegy (10-k)2 stb., s végül a k jegy (10-k)k különböző módon választható.
Azt kaptuk tehát, hogy (10-k)k olyan k-jegyű szám van, amelynek az i-edik jegye nagyobb, mint k-i, ha 1ik. Ugyanennyi tehát azoknak a gyűrűelhelyezéseknek a száma is, ahol pontosan k gyűrűt helyeztünk el. Az összes gyűrűelhelyezések számát tehát úgy kapjuk, ha (10-k)k értékét k=0, 1, ..., 9-re összeadjuk: 100+91+82+73+64+55+46+37+28+19=11378. Ha n gyűrű van, akkor a fenti gondolatmenet azt adja, hogy az összes gyűrű elhelyezések száma Rn=(n+1)0+n1+(n-12+...+(n-k)k+1+...+2n-1+1n, például R0=1, R1=2, R2=4, R3=9, R4=23.
 

 Törőcsik Jenő (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., III. o. t.)
 

II. megoldás. A feladatot általánosabban oldjuk meg, 9 gyűrű helyett n gyűrűre. Legyen az n gyűrű nagyság szerint rendre g1, g2, ..., gn, a legnagyobb g1, a legkisebb gn. Jelölje f(n,k) azt, hogy hányféleképp tudunk pontosan k gyűrűt az oszlopra dobni, Rn pedig a keresett gyűrűelhelyezések számát. Nyilván
Rn=f(n,n)+f(n,n-1)+...+f(n,0).(1)
Nézzük tehát, mennyi f(n,k) értéke, azaz hányféleképpen lehet k gyűrűt az oszlopra dobni? Nyilvánvaló, hogy ha a gn gyűrűt az első k-1 lépés valamelyikében az oszlopra dobom, akkor utána több már nem fér rá, hiszen gn mindenképp fennakad az oszlop tetején. k gyűrűt tehát csak úgy helyezhetek el, ha az első k-1 gyűrűt g1, g2, ..., gn-1 közül választom, majd a k-adiknak a még rá nem dobott gyűrűk közül egy tetszőlegest választok. Az első k-1 gyűrű a legfelső pozíciót szabadon kell hogy hagyja, különben nincs hely a k-adik gyűrűnek. Az első k-1 dobásnál tehát ugyanaz a helyzet, mintha a gn gyűrű és a legfelső pozíció nem létezne: k-1 gyűrűt kell elhelyeznem az oszlopon, n-1 gyűrű közül válogathatok, és az oszlopon n-1 hely van. Ezt nyilván f(n-1,k-1) különböző módon tehetem meg, az első k-1 gyűrűt tehát ugyanennyiféleképpen: f(n-1,k-1) különböző módon választhatom, a k-adikat az első k-1 ilyen választása után mindig (n-k+1)-féleképp választhatom, k gyűrű elhelyezésére tehát f(n-1,k-1)(n-k+1) különböző lehetőség van. (Nyilvánvaló, hogy minden lehetőséget számbavettünk, és minden lehetőséget pontosan egyszer vettünk számba. Végül az is nyilvánvaló, hogy minden számba vett lehetőség valóban k gyűrűnek egy jó elhelyezését adja.)
Azt kapjuk, hogy
f(n,k)=f(n-1,k-1)(n-k+1).(2)
Tudjuk, hogy f(n,0)=1 minden n természetes számra; ebből és (1)-ből teljes indukcióval könnyen adódik, hogy f(n,k)=(n-k+1)k. Ez ugyanis k=0 esetén igaz és ha tudjuk, hogy minden n-re f(n,k-1)=[n-(k-1)+1]k-1, akkor (1)-ből f(n,k)=f(n-1,k-1)(n-k+1)=[n-1-(k-1)+1]k-1(n-k+1)= =(n-k+1)k. Azt kaptuk tehát, hogy a gyűrűket
Rn=k=0n(n+1-k)k
különböző módon lehet az oszlopra dobni. A feladat esetében
R9=100+91+82+73+64+55+46+37+28+1=11378.

 
 Megyesi Gábor (Szeged, Ságvári E. Gyak. Gimn., I. o. t.)