Feladat: Pontversenyen kívüli P.355 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Megyesi Gábor ,  Zsilinszky László 
Füzet: 1983/április, 166 - 169. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Oszthatóság, Egész együtthatós polinomok, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1981/december: Pontversenyen kívüli P.355

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

a1kp1+a2kp2+...+ankpn.(1)

Megoldás. Első lépésként a kn-2 esettel foglalkozunk. Belátjuk, hogy ez esetben a kifejezés értéke 0. Bővítsük mindegyik törtet úgy, hogy a pn kifejezés szerepeljen a nevezőben:
a1kp1=-(an-a2)(an-a3)...(an-an-1)a1k(a1-a2)(a1-a3)...(a1-an-1)pna2kp2=-(an-a1)(an-a3)...(an-an-1)a2k(a2-a1)(a2-a3)...(a2-an-1)pnaikpi=-(an-a1)...(an-ai-1)(an-ai+1)...(an-an-1)aik(ai-a1)...(ai-ai-1)(ai-ai+1)...(ai-an-1)pnan-1kpn-1=-(an-a1)...(an-an-2)an-1k(an-1-a1)...(an-1-an-2)pn.
Tekintsük a következő polinomokat:
q1(x)=(x-a2)(x-a3)...(x-an-1),...,qi(x)=(x-a1)...(x-ai-1)(x-ai+1)...(x-an-1),...,qn-1(x)=(x-a1)...(x-an-2).
(Vagyis legyen  Q(x)=(x-a1)(x-a2)...(x-an-1)  és  qi(x)=Q(x)x-ai).
Nyilvánvaló, hogy aikpi=-aikpnqi(an)qi(ai) és akkor az (1) kifejezés
a1kp1+...+ankpn=1pn(ank-q1(an)q1(a1)a1k-q2(an)q2(a2)a2k-...-qn-1(an)qn-1(an-1)an-1k).(2)
Itt a zárójelben az alábbi P(x) polinomnak az x=an helyen felvett értéke áll:
P(x)=xk-q1(x)q1(a1)a1k-q2(x)q2(a2)a2k-...-qn-1(x)qn-1(an-1)an-1k.
Itt kn-2, a qi polinomok (n-2)-edfokúak, a nevezők rögzített helyettesítési értékek, aik szintén konstans, P(x) tehát egy (legfeljebb) (n-2)-edfokú polinom.
Belátjuk, hogy P helyettesítési értéke az x=a1, a2, ..., an-1 helyeken rendre 0. Legyen 1in-1. ai egyaránt gyöke a q1(x), ..., qi-1(x), qi+1(x), ..., qn-1(x) polinomoknak [hiszen ezek mindegyikében szerepel az (x-a1) tényező], tehát qj(ai)=0, ha ji. Következésképp
P(ai)=aik-qi(ai)qi(ai)aik=aik-aik=0,
ahogy állítottuk.
Az a1, a2, ..., an-1 számok mind különbözők, így azt kaptuk, hogy a legföljebb (n-2)-edfokú P(x) polinomnak n-1 különböző helyen felvett értéke 0. Ebből viszont, mint ismeretes, már következik, hogy P(x) csak az azonosan 0 polinom lehet. Másrészt (2) szerint
a1kp1+...+ankpn=P(an)pn,
így ennek a kifejezésnek is 0 az értéke, ahogy állítottuk.
 

Vizsgáljuk ezután a kn-1 esetet. Legyen jn-re
a1k(a1-a2)(a1-a3)...(a1-aj)+a2k(a2-a1)(a2-a3)...(a2-aj)+...++ajk(aj-a1)...(aj-aj-1)=Fk,j.


j=2 esetében Fk,2=a1k-a2ka1-a2 ami mindig egész, ha a1, a2 egész.
Másrészt az előzőekben beláttuk, hogy Fk,j=0, ha kj-2 (ha az a számok száma legalább 2-vel nagyobb k-nál). Most megmutatjuk, hogy ha j3, és k1, akkor
Fk,j=Fk-1,j-1+ajFk-1,j(3)
amiből k-ra és j-re vonatkozó kettős teljes indukcióval azonnal kapjuk, hogy ha a1,...,an mind egészek, akkor Fk,j értéke minden k0, j2 értékre egész. (3)-ból ugyanis látszik, hogy ha Fk-1,j és Fk-1,j-1 értéke egész, akkor Fk,j értéke is egész.
Hátra van még (3) bizonyítása. Legyen i<j. Ekkor
aik(ai-a1)...(ai-ai-1)(ai-ai+1)...(ai-aj)=(4)=aik-1(ai-aj)+ajaik-1(ai-a1)...(ai-ai-1)(ai-ai+1)...(ai-aj)==aik-1(ai-a1)...(ai-ai-1)(ai-ai+1)...(ai-aj-1)++ajaik-1(ai-a1)...(ai-ai-1)(ai-ai+1)...(ai-aj).


Végül
ajk(aj-a1)(aj-a2)...(aj-aj-1)=0+ajajk-1(aj-a1)(aj-a2)...(aj-aj-1).(4')
Ha most (4) és (4') bal oldalait összeadjuk, akkor éppen Fk,j-t kapjuk, ha pedig a jobb oldalakat adjuk össze, akkor Fk-1,j-1+ajFk-1,j adódik. Ezzel (3)-at és a feladat állítását is beláttuk.
 

Megjegyzések. 1. Elég egyszerűen belátható, hogy ha az (1) kifejezésben közös nevezőre hozunk, akkor a nevező az összes (ai-aj) alakú tényezők szorzata (ij), és a számláló minden ij-re többszöröse (ai-aj)-nek. Abban a ritka esetben, amikor az összes ai-aj relatív prím egymáshoz, ebből már következik, hogy a nevezőben szereplő szorzattal is osztható a számláló, vagyis a kifejezés egész szám. Az általános esetben át kell előbb térni n-változós polinomokra: az ai-ket határozatlanoknak kell venni, s úgy belátni, hogy a számláló minden ai-aj alakú polinommal osztható. Polinomok körében már igaz, hogy ez esetben a polinom az összes ilyen ai-aj alakú tényezők szorzatával, azaz a nevezővel is osztható. Ez a többváltozós polinomokra vonatkozó állítás azonban lényegesen mélyebb tételeken alapszik, mint amilyent a fenti bizonyításban használtunk.
2. Gyakran találkozunk a következő, úgynevezett interpolációs feladattal. Meg kell határozni azt a legkisebb fokú polinomot, amely az adott a1, a2, ..., an-1 helyeken rendre az adott c1, c2, ..., cn-1 értékeket veszi fel. A feladat megoldásában szereplő qi(x) polinomok segítségével könnyen felírható egy (n-2)-ed fokú megfelelő R(x) polinom:
R(x)=c1q1(x)q1(a1)+c2q2(x)q2(a2)+...+cn-1qn-1(x)qn-1(an-1).
Valóban láttuk, hogy qi(ai)=0, ha ij, tehát R(ai)=ciqi(ai)qi(ai)=ci, ahogy kívántuk.
Az R(x) polinom (n-2)-edfokú (ez az ún. Lagrange-féle interpoláris polinom), és belátható, hogy általában alacsonyabb fokú polinom nem adható meg.
3. A (3) képletből levezethető, hogy k=n-1 esetén Fk,n értéke 1. Ha ugyanis n=2, akkor
Fn-1,n=F1,2=a1a1-a2+a2a2-a1=1,
ha pedig n3, akkor (3) szerint
Fn-1,n=Fn-2,n-1+ajFn-2,n.
De itt Fn-2,n=0, mint láttuk, tehát Fn-1,n=Fn-2,n-1. Ebből teljes indukcióval Fn-1,n=F1,2=1 adódik. Másrészt nk esetén teljes indukcióval az is levezethető (3)-ból, hogy Fk,n az összes olyan a1j1a2j2...anjn alakú szorzatok összege, ahol j1+j2+...+jn=k-n+1. (Így például  Fn,n=a1+a2+...+an,Fn+1,n=a12+a22+...+an2+a1a2+...+a1an+a2a3+...+a2an+...+an-1an  stb  .)