A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Jelöljünk ki a síkon egy pontot és minden -tól különböző ponthoz rendeljük hozzá az -re merőleges, -n átmenő egyenest. Ez a hozzárendelés különböző pontokhoz különböző egyeneseket rendel, és csak az pontot, illetve az -n keresztülmenő egyeneseket ,,hagyja ki''. Ezt a hiányosságot a következőképpen pótoljuk: Legyen tetszőleges, -tól különböző pont és rendeljük -hoz az egyenest. Legyen az középpontú, -ból induló nyílt félkör, legyen -kal elforgatott és kétszeresére nagyított képe. Általában -re legyen -nek -kal elforgatott, kétszeresére nagyított képe. Ha a pontja, akkor -hez -t rendeljük. Ha a pontja és , akkor -hez -nek azt a -n keresztülmenő érintőjét rendeljük, amelynek érintési pontjára a irányított szög . A -ek definíciója biztosítja, hogy ilyen érintő -hez van (a félegyenessel -ot bezáró félegyenes). Így az -n keresztülmenő egyenesek és a félkörívek érintői, valamint és a félkörívek pontjai között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést létesítettünk. Ha , és nem pontja egyik -nek sem, akkor -hez továbbra is -t, vagyis az -re merőleges, -n áthaladó egyenest rendeljük. Ha nincsen rajta -en, akkor ez a egyenes nem érintője -nek, és nyilván nem megy keresztül -n. Most már tehát olyan hozzárendeléshez jutottunk, amely minden ponthoz rendel egyenest és különböző pontokhoz különböző egyeneseket rendel. Nyilvánvaló az is, hogy minden egyenest hozzárendelünk a sík valamely pontjához, tehát a hozzárendelés kölcsönösen egyértelmű. Végül minden ponthoz egy rajta átmenő egyenest rendeltünk. |