A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az előírás következményéből indulunk ki. Legyen vetülete -re és . A szögfelező osztásaránya alapján a szokásos jelölésekkel
Átbetűzéssel az szögre | | további alakításokkal
| | és átbetűzéssel | | (1) |
Innen is kiadódik a 2239. feladatállítása: esetén . Nem okozhat zavart ‐ mert csak elfajult háromszögre vezethetne ‐ valamelyik nevező eltűnése, amikor e két kifejezés egyenlőségét követeljük: | |
Ha ez teljesül, akkor az azonosság alapján | |
Eszerint a vizsgált háromszögekben | | (vagyis a háromszög köré írt kör átmegy -n), és felírva (1) szerinti kifejezését | | majd ismét (2)-t alkalmazva | | (3) | Ennyit tüstént kiolvashatunk innen: . A bal oldalon alapján | | (ugyanis eleve kizárt). Így (3)-ból | | és szorozva a következő kifejezéssel | | valamint bevezetve a rövidítést: | |
Az egyenlőtlenség‐lánc első feléből alapján a második feléből pedig -nek maximuma van egy negatív helyen és minimuma -nál ( körül), továbbá és . Így egyetlen pozitív zérushelye van, és az megfelel (4)-nek. Kis kalkulátorral közelítve a és helyek közt válik pozitívvá (értéke , ill. ). Eszerint | | másképpen
elegendő feltétel ahhoz, hogy a háromszög egyenlő szárú legyen. Itt választott -hoz a további szögek a és (3) rendszerből kiszámíthatók. Megemlítjük, hogy a szűk (5) intervallumba beleesik az F. 2264-ben vizsgált érték. A problémát G. Parry oldotta meg a The Mathematical Gazette c. folyóirat 420. számában (1978. június). B. T.
K. M. L. 60 (1980) 206. oldal (1980. május). Lásd a megoldást K. M. L. 61 (1980). 137. o. |