Írjuk rá a ,,síkbeli'' sakktábla minden egyes mezejére azt a háromjegyű számot, melynek első jegye a mező oszlopának, második jegye a sorának a sorszáma (az oszlopok sorszáma balról jobb felé, a soroké alulról fölfelé növekszik lényegében úgy, mint a sakkban szokásos), harmadik jegye pedig az $\mathrm{1,}\mathrm{2,}\text{...}\mathrm{,}8$ számjegyek közül az, amelyik az első két jegy összegét a legközelebbi, 8-cal osztható számra egészíti ki. Könnyű belátni, hogy így a jobbra lejtő átló mezőibe harmadik jegyként ugyanaz a jegy (7-es) jut, és a vele párhuzamos megtört átlók mindegyikének mezőiben is ugyanaz a számjegy ismétlődik, pl. a $682$; $772$, $862$ mezőkön áthaladó ,,megtört átló'' a $\mathrm{152,}\mathrm{242,}\text{...}\mathrm{,}512$-ben folytatódik.
A táblából úgy hajlítunk hengerpalástot, hogy az egymás alatt‐fölött álló számjegyoszlopok váljanak hengeralkotóvá, ekkor mindegyik megtört átló 2‐2 része összeáll egyetlen ,,átlóvá'' (ti. amilyen az eredeti átló lett).
Ezek alapján azt mutatjuk meg, hogy 8 királynő még akkor sem helyezhető el a hengeres sakktáblán a kívánt módon, ha ütőképességüket csökkentjük, az átlókkal párhuzamos elmozdulásaik közül kizárjuk a jobbra emelkedő mozgást. Ugyanis két mezőre 1‐1 királynőt téve, ezek akkor és csak akkor ütik egymást