A közlés szerint a teknőc átlagos sebessége $\left(10/6\right)$ (m/perc) volt, viszont a b) és c) feltételek szerint minden megfigyelő $1$ (m/perc) átlagsebességet észlelt, és az a) feltétel szerint ezek a figyelések lefedték a teknőc egész mozgását. Ezek azonban csak első látásra vannak ellentmondásban, ugyanis a megfigyelők száma nincs korlátozva.
Kellett is lennie olyan időszaknak ‐ többnek is ‐, amelyekben többen is figyeltek, különben csak annyi figyelő lehetett volna, ahány perc, vagyis $6$, és így teknőcünk csak $6$ métert haladhatott volna. A továbbiakban egyszerre legfeljebb $2$ megfigyelőt tekintünk, de természetesen úgy, hogy 1-1 percük ne fedje át egymást teljesen, különben a másodiknak a figyelése nem adna újat.
Így a teknőc átlagsebessége már nagyobbnak adódhat $1$ (m/perc)-nél, elérheti ‐ és meg is haladhatja ‐ a szükséges értéket. Vegyük a két megfigyelő által együttvéve lefedett időszakot ‐ mondjuk ‐ $1$ perc $10$ másodpercnek: figyeljen először az első egyedül $10$ másodpercig, majd együtt $50$ másodpercig, végül $10$ másodpercig a második egyedül; másrészt az e $2$ figyelő által látott 1-1 métert tegye meg a teknőc az időszak első és utolsó $10$ másodpercnyi részében és topogjon egy helyben, amíg mindketten figyelik. Így $70$ másodperc alatt $2$ métert halad előre, és átlagsebessége $2:\left(7/6\right)=12/7$, ami már nagyobb is $10/6$-nál.
Véve $5$ ilyen figyelőpárt, a teknőc $350$ másodperc alatt megteszi a $10$ métert, végül a hátralevő $10$ másodperc alatt már nyugodtan állhat a célban egy $11.$ megfigyelő őrizete alatt. Ennek ugyanis a teljes menetidő hatodik perce alatt kellett figyelnie, így ő is látta a $10.$ figyelő által észlelt tizedik métert (a $340$. mp végétől a $350$. mp végéig), de nem látta a $9$. figyelő méterét (a $280$. mp-től a $290$-ig). ‐ Mondhatjuk azonban azt is, hogy a $10$. figyelő idejét módosítjuk a $291-350$. mp időközről $301-360$.-ra.