Feladat: Pontversenyen kívüli P.137 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Balogh Z. ,  Császár Gyula ,  Hermann P. ,  Juhász Gy. ,  Kollár János ,  Kószó Károly ,  Páles Zs. ,  Stachó B. ,  Zombory J. 
Füzet: 1973/december, 218 - 221. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Differenciálási szabályok, Elemi függvények differenciálhányadosai, Valós együtthatós polinomok, Teljes indukció módszere, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1972/április: Pontversenyen kívüli P.137

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

|x0-x1|n|f(x0)f'(x0)|.(1)
 

I. megoldás. Legyenek az f(x)=xn+a1xn-1+...+an polinom gyökei valamilyen sorrendben: x1, x2, ..., xn, valamennyien valósak (nem lényeges, hogy vannak-e köztük egyenlők). Ha valamely i-re (1in) x0=xi, tehát f(x0)=0, és f'(xi)0, akkor (1)-ben x1 szerepére vehető maga xi így mindkét oldal értéke 0, az állítás igaz. A továbbiakban már csak az x0xi (i=1,2,...n), f'(x0)0 föltételeknek eleget tevő helyeket tekintjük, s mivel így f(x0)0, az állítás ekvivalens az (1) reciprokával: ... x0-hoz van olyan i index, hogy
1|x0-xi|=1n|f'(x0)f(x0)|.(2)
Ezt fogjuk bizonyítani.
Ismeretes, hogy f(x) osztható mindegyik (x-xi) gyöktényezőjével, és írható ezek szorzataként:
f(x)=(x-x1)(x-x2)...(x-xn).(3)
(Más tényező nincs, mert f(x)-ben xn együtthatóját 1-nek vettük az n-ed fokúság biztosítására; az így bebizonyított állítás a00 mellett a0f(x)-re is érvényes.)
Ebből az alakból könnyű képezni f'(x)-et, miután a két tényezős szorzat (uv)'=u'v+v'u deriválási szabályát ‐ amely v=1-et véve már egy tényezős ,,szorzatra'' is érvényes ‐ teljes indukcióval n>2-re általánosítottuk. Ezt az olvasóra hagyva, csak az eredményt mondjuk ki: n tényezős szorzat deriváltja n tagból áll, mindegyik tag n tényezős szorzat, rendre egy tényezőt deriválunk és ezt szorozzuk a többi ‐ változatlanul hagyott ‐ tényező szorzatával. (Ez természetesen csak olyan helyen érvényes, ahol mindegyik tényező deriválható; feladatunkban mindenütt.) (3)-ból pl. (x-x1)'=1 alapján f'(x) első tagja:
(x-x2)(x-x3)...(x-xn),
amit célszerű egyszerűbben
f(x)x-x1
alakban írni, hiszen ahol f'(x)-et használni fogjuk, x0-ban, ott a nevező nem 0, és ez áll i=2,...,n mellett (x-xi)' esetére is. Eszerint ha xxi úgy
f'(x)=f(x)x-x1+f(x)x-x2+...+f(x)x-xn,
ezért, mindjárt (2) jobb oldala céljára alakítva
|f'(x0)f(x0)|=|1x0-x1+...+1x0-xn|(4)1|x0-x1|+1x0-x2+...+1|x0-xn|.

A jobb oldalt növeljük, ha mindegyik tagja helyére a legnagyobbik tagját írjuk ‐ vagy ha mind az n tag egyenlő, akkor változatlan marad. Legyen az a tag, vagy a legnagyobb tagok egyike 1|x0-xk| ekkor (4) így alakul:
|f'(x0)f(x0)|n1x0-xk.
Eszerint xk megfelel a (2)-ben említett gyök szerepére, az állítást bebizonyítottuk.
Egyenlőség akkor és csak akkor áll fenn, ha minden i-re |x0-xi| értéke egyenlő. Ez kétféleképpen állhat elő:
α) x1=x2=...=xn, n-szeres gyök, f(x)=(x-x1)n, és x0 bármi, kivéve x1-et;
β) alkalmas indexezés mellett x1=x2=...=xrxr+1=xr+2=...=xn (1rn-1) esetében kizárólag az x0=(x1+xn)/2 helyen.
Eredményünket konkrétabban is kimondhatjuk. A kiválasztási feltétel szerint |x0-xk| a legkisebb az |x0-xi| értékek közül (i=1,2,...,n), tehát az állításban mindenesetre megfelel f(x)-nek az x0-hoz legközelebbi zérushelye. Ebben a megfogalmazásban az előre elintézett esetleges x0=xi eset is benne van. (Természetesen esetenként megfelelhet más gyök is.)
 

Kószó Károly (Szeged, Ságvári E. Gyak. Gimn.)

Kollár János (Budapest, Piarista Gimn.)

 

Megjegyzések. 1. Az állításnak szemléletes jelentést tulajdoníthatunk a polinomot ábrázoló görbe (x0,f(x0)) pontbeli érintőjével kapcsolatban. Mivel f'(x0)0, ez az érintő metszi az x-tengelyt, éspedig az x0 ponttól f(x0):f'(x0) távolságban (előtte vagy utána). Azt bizonyítottuk be, hogy ezt a távolságot n-szer fölmérve x0-tól mindkét irányban, a két végpont közti intervallumban van gyöke a polinomnak hacsak tudjuk, hogy polinomunknak minden gyöke valós. Ennek speciális esete az f(x)=x2, melyre x1=x2=0, ennek x0 esetén ‐ mint ismeretes ‐ az (x,x2) pontbeli érintőjét megadja a pontot az (x2,0) ponttal összekötő egyenes.
 

Császár Gyula (Budapest, Berzsenyi D. Gimn.)

 

2. A gyökök valós voltára vonatkozó föltevést csak burkoltan, (4)-ben és utána használtuk fel. így nem merül fel az a probléma, hogy mit értünk végzett lépéseinken akkor, ha nem minden gyöke valós az f(x)-nek, esetleg egy sem valós.
 

II. megoldás. Az állítást teljes indukcióval bizonyítjuk. n=2 esetén azt kell belátnunk, hogy az f2(x)=ax2+bx+c polinomnak, amelyre a0 és b2-4ac0, x0-b2a esetén x1 és x2 gyökei közül valamelyikre ‐ jelöljük ezt x2-vel ‐ teljesül
|x0-x2|=2|f(x0)f'(x0)|.(5)
Ugyanis f'2(x)=0 csak a kizárt érték mellett áll.) Hozzátesszük ehhez, hogy az állítást itt is és tetszőleges n esetén is az x0-hoz legközelebbi gyökre bizonyítjuk; tehát speciálisan n=2 mellett a fentiek alapján |x0-x2||x0-x1|.
Ha x0=x2, azaz f2(x0)=f2(x2)=0, akkor (5) nyilvánvalóan teljesül az egyenlőség jelével. Ha x0x2, akkor x0x1 is fennáll és
f2(x)=a(x-x2)(x-x1),f'2(x)=a(x-x2)+a(x-x1),
és (5) teljesül, mert a jobb oldal reciprokára
12|f'2(x0)f2(x0)|12|a(x0-x2)|+|a(x0-x1)||f2(x0)||a(x0-xl)||x0-x2||a(x0-x1)|=1|x0-x2|,
és innen, véve az első és az utolsó kifejezés reciprokát, (5)-öt kapjuk.
Föltesszük ezután, hogy az állítás helyes minden (n-1)-ed fokú polinomra (és természetesen a korlátozásnak megfelelően választott x0-ra). A vizsgálandó fn(x) valódi n-ed fokú polinomot x0 megadása és a hozzá legközelebbi gyök megkeresése után ‐ jelöljük ezt a gyököt xn-nel ‐ így alakítjuk:
fn(x)=(x-xn)fn-1(x),(6)
ahol fn-1(x) az az (n-1)-edfokú polinom, melynek gyökei az fn(x)-nek x1, x2, ..., xn-1, gyökei, és benne xn-1 együtthatója egyenlő fn(x)-ben xn együtthatójával, tehát fn-1(x) valódi (n-1)-ed fokú polinom. Ekkor
f'n(x)=(x-xn)f'n-1(x)+fn-1(x),fn(x0)=(x0-xn)fn-1(x0),(7)f'n,(x0)=(x0-xn)f'n-1(x0)+fn-1(x0).(8)

α) Ha f'n-1(x0)=0, akkor (8) alapján fn-1(x0)0, és (7) alapján (1) jobb oldala így alakul:
n|fn(x0)f'n(x0|=n|x0-xn|>|x0-xn|,
tehát (1) teljesül.
β) Ha f'n-1(x0)0, és x0 gyöke fn(x)-nek, azaz x0=xn, akkor (1) az egyenlőség jelével érvényes. Ha pedig x0 nem gyöke fn(x)-nek, tehát fn-1(x)-nek sem, akkor (8)-ból és (6)-ból (1) jobb oldala céljára
f'n(x0)fn(x0)=f'n-1(x0)fn-1(x0)+1x0-xn,
ezért
|f'n(x0)fn(x0)||f'n-1(x0fn-1(x0)|+|1x0-xn|.(9)
És mivel az indukciós feltevés alapján van olyan gyöke fn-1(x)-nek ‐ mondjuk xn-1 ‐, amelyre
|f'n-1(x0)fn-1(x0)|(n-1)1|x0-xn-1|n-1x0-xn.
hiszen |x0-xn-1||x0-xn|. Eszerint (9)-ből
|f'n(x0)fn(x0)|n|x0-xn|,
ami ekvivalens (1)-gyel. Minden lehetséges esetet áttekintettünk, a bizonyítást befejeztük.
 

Megjegyzés. Ebből a bizonyításból könnyű látni, hogy n=2 esetén az x0-tól távolabbi x1 gyökre ‐ természetesen ha x1x2 ‐ az állítás nem teljesül; ekkor |x0-x1|=|x0-x2| sem teljesülhet, mert belőle x0=(x1+x2)/2 következnék, ott pedig f'2(x0)=0 lenne.