|
Feladat: |
Pontversenyen kívüli P.137 |
Korcsoport: 18- |
Nehézségi fok: nehéz |
Megoldó(k): |
Balogh Z. , Császár Gyula , Hermann P. , Juhász Gy. , Kollár János , Kószó Károly , Páles Zs. , Stachó B. , Zombory J. |
Füzet: |
1973/december,
218 - 221. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Differenciálási szabályok, Elemi függvények differenciálhányadosai, Valós együtthatós polinomok, Teljes indukció módszere, Pontversenyen kívüli probléma |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 1972/április: Pontversenyen kívüli P.137 |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. | | (1) | I. megoldás. Legyenek az polinom gyökei valamilyen sorrendben: , , , , valamennyien valósak (nem lényeges, hogy vannak-e köztük egyenlők). Ha valamely -re , tehát , és , akkor (1)-ben szerepére vehető maga így mindkét oldal értéke , az állítás igaz. A továbbiakban már csak az , föltételeknek eleget tevő helyeket tekintjük, s mivel így , az állítás ekvivalens az (1) reciprokával: -hoz van olyan index, hogy | | (2) | Ezt fogjuk bizonyítani. Ismeretes, hogy osztható mindegyik gyöktényezőjével, és írható ezek szorzataként: | | (3) | (Más tényező nincs, mert -ben együtthatóját -nek vettük az -ed fokúság biztosítására; az így bebizonyított állítás mellett -re is érvényes.) Ebből az alakból könnyű képezni -et, miután a két tényezős szorzat deriválási szabályát ‐ amely -et véve már egy tényezős ,,szorzatra'' is érvényes ‐ teljes indukcióval -re általánosítottuk. Ezt az olvasóra hagyva, csak az eredményt mondjuk ki: tényezős szorzat deriváltja tagból áll, mindegyik tag tényezős szorzat, rendre egy tényezőt deriválunk és ezt szorozzuk a többi ‐ változatlanul hagyott ‐ tényező szorzatával. (Ez természetesen csak olyan helyen érvényes, ahol mindegyik tényező deriválható; feladatunkban mindenütt.) (3)-ból pl. alapján első tagja: amit célszerű egyszerűbben alakban írni, hiszen ahol -et használni fogjuk, -ban, ott a nevező nem , és ez áll mellett esetére is. Eszerint ha úgy | | ezért, mindjárt (2) jobb oldala céljára alakítva
A jobb oldalt növeljük, ha mindegyik tagja helyére a legnagyobbik tagját írjuk ‐ vagy ha mind az tag egyenlő, akkor változatlan marad. Legyen az a tag, vagy a legnagyobb tagok egyike ekkor (4) így alakul: Eszerint megfelel a (2)-ben említett gyök szerepére, az állítást bebizonyítottuk. Egyenlőség akkor és csak akkor áll fenn, ha minden -re értéke egyenlő. Ez kétféleképpen állhat elő: ) -szeres gyök, , és bármi, kivéve -et; ) alkalmas indexezés mellett esetében kizárólag az helyen. Eredményünket konkrétabban is kimondhatjuk. A kiválasztási feltétel szerint a legkisebb az értékek közül , tehát az állításban mindenesetre megfelel -nek az -hoz legközelebbi zérushelye. Ebben a megfogalmazásban az előre elintézett esetleges eset is benne van. (Természetesen esetenként megfelelhet más gyök is.) Kószó Károly (Szeged, Ságvári E. Gyak. Gimn.)
Kollár János (Budapest, Piarista Gimn.)
Megjegyzések. 1. Az állításnak szemléletes jelentést tulajdoníthatunk a polinomot ábrázoló görbe pontbeli érintőjével kapcsolatban. Mivel , ez az érintő metszi az -tengelyt, éspedig az ponttól távolságban (előtte vagy utána). Azt bizonyítottuk be, hogy ezt a távolságot -szer fölmérve -tól mindkét irányban, a két végpont közti intervallumban van gyöke a polinomnak hacsak tudjuk, hogy polinomunknak minden gyöke valós. Ennek speciális esete az , melyre , ennek esetén ‐ mint ismeretes ‐ az pontbeli érintőjét megadja a pontot az ponttal összekötő egyenes. Császár Gyula (Budapest, Berzsenyi D. Gimn.)
2. A gyökök valós voltára vonatkozó föltevést csak burkoltan, (4)-ben és utána használtuk fel. így nem merül fel az a probléma, hogy mit értünk végzett lépéseinken akkor, ha nem minden gyöke valós az -nek, esetleg egy sem valós.
II. megoldás. Az állítást teljes indukcióval bizonyítjuk. esetén azt kell belátnunk, hogy az polinomnak, amelyre és , esetén és gyökei közül valamelyikre ‐ jelöljük ezt -vel ‐ teljesül | | (5) | Ugyanis csak a kizárt érték mellett áll.) Hozzátesszük ehhez, hogy az állítást itt is és tetszőleges esetén is az -hoz legközelebbi gyökre bizonyítjuk; tehát speciálisan mellett a fentiek alapján . Ha , azaz , akkor (5) nyilvánvalóan teljesül az egyenlőség jelével. Ha , akkor is fennáll és
és (5) teljesül, mert a jobb oldal reciprokára | | és innen, véve az első és az utolsó kifejezés reciprokát, (5)-öt kapjuk. Föltesszük ezután, hogy az állítás helyes minden -ed fokú polinomra (és természetesen a korlátozásnak megfelelően választott -ra). A vizsgálandó valódi -ed fokú polinomot megadása és a hozzá legközelebbi gyök megkeresése után ‐ jelöljük ezt a gyököt -nel ‐ így alakítjuk: ahol az az -edfokú polinom, melynek gyökei az -nek , , , , gyökei, és benne együtthatója egyenlő -ben együtthatójával, tehát valódi -ed fokú polinom. Ekkor
) Ha , akkor (8) alapján , és (7) alapján (1) jobb oldala így alakul: | | tehát (1) teljesül. ) Ha és gyöke -nek, azaz , akkor (1) az egyenlőség jelével érvényes. Ha pedig nem gyöke -nek, tehát -nek sem, akkor (8)-ból és (6)-ból (1) jobb oldala céljára | | ezért | | (9) | És mivel az indukciós feltevés alapján van olyan gyöke -nek ‐ mondjuk ‐, amelyre | | hiszen . Eszerint (9)-ből | | ami ekvivalens (1)-gyel. Minden lehetséges esetet áttekintettünk, a bizonyítást befejeztük. Megjegyzés. Ebből a bizonyításból könnyű látni, hogy esetén az -tól távolabbi gyökre ‐ természetesen ha ‐ az állítás nem teljesül; ekkor sem teljesülhet, mert belőle következnék, ott pedig lenne.
|
|