A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Szimmetriacentrummal bíró síkidom oldalainak száma páros, legegyszerűbb példája a paralelogramma, ilyenből 3-at véve egy közös csúcsba, már legalább 7 csúcsot adnak, ezért a föltevés szerinti poliéderek legegyszerűbb példája a paralelepipedon, és erre az állítás helyessége nyilvánvaló. (Két további példa lapunkból az 1407. gyakorlatban vizsgált test és a rombdodekaéder. Azt kell belátnunk, hogy a feltevés szerinti bármely poliéderhez található olyan pont, amelyre tükrözve -nek bármelyik lapját, a tükörkép ugyancsak lapja -nek.
1. Jelöljük egy lapja egyik ‐ függőlegesen tartott ‐ élének alsó végpontját -gyel, a felsőt -gyel, ezek tükörképét a lap szimmetriacentrumára -vel, illetve -vel. Ekkor a föltevést -re alkalmazva, is éle -nek, továbbá -ben csatlakozik -hez -nek egy további lapja. Ennek szimmetria-középpontjára tükrözve -t, ismét egy élét kapjuk -nek, rajta átléphetünk egy lapra, és így tovább. Az , , , élek egymással párhuzamosak, egyenlő hosszúak és a szomszédosak páronként ellentétes irányúak. Ebben a tükrözési sorozatban eljutunk egy olyan indexhez, amelyre az él ‐ amelyhez az lap centrumán való tükrözéssel jutottunk, ‐ beleesik egy már megjelölt kép egyenesébe, viszont az kép egyenese még minden korábbi kép egyenesétől különböző. Ha ugyanis nem volna ilyen , akkor -nek végtelen sok éle és lapja volna, amit pedig kizárhatunk. (Annak ellenére is kizárhatjuk ezt, hogy a kitűzés nem mondta ki; ezt az észrevételt a probléma az igényes megoldótól elvárja.) Ekkor konvexsége alapján, vagy -vel esik egybe, vagy -vel, egyszersmind az él másik végpontjával, mert konvex testnek nem lehet két éle egymás meghosszabbításán; továbbá , mert esetén három lapnak, -nek, -nek és -nak lenne közös éle, ami ismét lehetetlen. Az , , , lapok ‐ szögletes csődarabra emlékeztető ‐ együttesét a poliéder -gyel párhuzamos zónájának nevezzük (kristálytani kifejezéssel élve). Természetesen azt várjuk, hogy -nek a várt pontra való tükörképét az lapok közt találjuk meg . 2. Vetítsük -t irányú vetítéssel egy rá merőleges (vízszintes) síkra és jelöljük bármely alakzat (csúcs, lap) ilyen vetületét -vel. Így és egybeesik. Az szakasz az kerületéből annak a két résznek a közös vetülete, amelyekre az szétesik az és oldalak elhagyásával, hiszen konvexsége alapján minden egyes lapja konvex sokszög, és közte van a mondott párhuzamos éleknek. Továbbá az lap síkjának a vetülete az egyenes, ezért vetülete ennek az egyenesnek az egyik oldalára esik, hiszen minden pontja az egyik oldalán van minden olyan síknak, amelyben benne van -nek egy lapja. Ezt valamennyi -re alkalmazva, az sokszög konvex, és vetülete ennek a belsejébe és a kerületére esik; más szóval: a vetületének ún. kontúrvonala. Minden egyes -t meghosszabbítva az és egyenesek közti végtelen síksávvá, e síksáv együttese elhatárol egy végtelen hasábos térrészt, melynek alapidoma és benne van e térrészben. A látott zóna további lapjait szétválasztja két egymástól különálló részre, egy alsó és egy felső süvegre, pl. -nak a zónával közös csúcsai , , , , valamint az lapok esetleges további csúcsai a mondottak szomszédos párjai között. A süvegek minden egyes lapjának -n levő vetülete centrálszimmetrikus konvex sokszög, mert tükrös a lap centrumának vetületére, hiszen szakasz felezőpontjának vetülete felezi a szakasz vetületét. Egyetlen ilyen lap vetülete sem lehet egyenesszakasz, mert -nek nincs további, az -gyel párhuzamos lapja. Az egy süvegbe tartozó lapok vetülete hézagtalanul és egyrétűen kitölti -t, mert a hasábos tér belsejében, -gyel párhuzamosan haladó minden egyenes két pontban metszi határfelületét, mindegyik süveget 1‐1 pontban. Ha tehát csak az egyik süveget vetítjük le, -nak egy centrálszimmetrikus sokszögekre való felbontását kapjuk. Alkalmazhatjuk erre a P. 144. probléma megoldásában bizonyított állítást: ha egy konvex sokszöget centrálszimmetrikus konvex sokszögekre lehet felbontani, akkor maga is centrálszimmetrikus. Emiatt az éllel párhuzamos zónában páros sok él van, , tehát beszélhetünk szemközti élekről: mellett az éllel szemben az él van, két szomszédos él által meghatározott lap síkja párhuzamos a választott élekkel szemközti élek síkjával, és a szemközti élpárok távolsága egyenlő. 3. Az eddigiek szerint tetszőleges lapjának tetszőleges , élpárjához található -nek olyan szemközti lapja, amelyik párhuzamos -lel, és amelyiknek van -gyel párhuzamos , élpárja, és még azt is tudjuk, hogy , és távolsága egyenlő és távolságával. Alkalmazzuk ezt a megállapítást a , csúcsokhoz csatlakozó , élpárra (nem zárva ki az lehetőséget sem), kapjuk először is, hogy a párhuzamos lap csak lehet, mert -nek -lel legfeljebb csak egy lapja lehet párhuzamos, és az , , , egyenesek által határolt paralelogramma egybevágó megfelelő paralelogrammájával. Tehát és párhuzamosak és egyenlőek, és a felezőpontjaik által meghatározott szakasz felezőpontjára tükrözve őket egymásba mennek át. Feltehetjük, hogy csúcsait eleve úgy betűztük meg, hogy ez a tükrözés -t -ba viszi. Az szakasz felezőpontja szimmetriacentruma, tehát felezőpontja azonos az és szimmetriacentrumai által meghatározott szakasz felezőpontjával. Jelöljük ezt a felezőpontot -val, mint láttuk, helyzete nem függ attól, hogy -en melyik csúcsot választjuk szerepére, ami azt jelenti, hogy -t -ra tükrözve -ot kapjuk. 4. Ezzel beláttuk, hogy tetszőleges lapjához található olyan pont, amelyre -t tükrözve ismét valamelyik lapját kapjuk. szomszédos lapjaihoz ugyanaz a centrum tartozik, hiszen e centrumot most már az az él meghatározza, amelyben a választott lapok egymáshoz csatlakoznak. Mivel bármely lapról bármely lapra eljuthatunk, szomszédos lapok láncolatán át, tetszőleges lapjához ugyanaz az centrum tartozik, vagyis centrálszimmetrikus, amint azt bizonyítanunk kellett.
Megoldását lásd K. M. L. 47 (1973) 62. Lásd pl. Csákány Bélának A méhek lépsejtjeiről, matematikus szemmel c. cikkében, K. M. L. 43 (1971) 109‐117. E cikkböl vettük ábránk ötletét Szerk.Megoldását lásd ezen szám 161. oldalán |