Feladat: Pontversenyen kívüli P.132 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bartolits I. ,  Füredi Z. ,  Nagy S. ,  Neumann A. ,  Párkány Katalin ,  Stachó B. 
Füzet: 1975/április, 158 - 160. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb feladványok, Térbeli szimmetrikus alakzatok, Poliéderek szimmetriái, Térgeometriai bizonyítások, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1972/február: Pontversenyen kívüli P.132

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Szimmetriacentrummal bíró síkidom oldalainak száma páros, legegyszerűbb példája a paralelogramma, ilyenből 3-at véve egy közös csúcsba, már legalább 7 csúcsot adnak, ezért a föltevés szerinti poliéderek legegyszerűbb példája a paralelepipedon, és erre az állítás helyessége nyilvánvaló. (Két további példa lapunkból az 1407. gyakorlatban* vizsgált test és a rombdodekaéder*. Azt kell belátnunk, hogy a feltevés szerinti bármely P poliéderhez található olyan O pont, amelyre tükrözve P-nek bármelyik lapját, a tükörkép ugyancsak lapja P-nek.

 

 

1. Jelöljük P egy L1 lapja egyik ‐ függőlegesen tartott ‐ élének alsó végpontját A1-gyel, a felsőt B1-gyel, ezek tükörképét a lap szimmetriacentrumára A2-vel, illetve B2-vel. Ekkor a föltevést L1-re alkalmazva, A2B2 is éle L1-nek, továbbá A2B2-ben csatlakozik L1-hez P-nek egy további L2 lapja. Ennek szimmetria-középpontjára tükrözve A2B2-t, ismét egy A3B3 élét kapjuk P-nek, rajta átléphetünk egy L3 lapra, és így tovább. Az A1B1, A2B2, A3B3, ... élek egymással párhuzamosak, egyenlő hosszúak és a szomszédosak páronként ellentétes irányúak.
Ebben a tükrözési sorozatban eljutunk egy olyan k indexhez, amelyre az Ak+1Bk+1 él ‐ amelyhez az Lk lap centrumán való tükrözéssel jutottunk, ‐ beleesik egy már megjelölt AjBj kép (j<k) egyenesébe, viszont az AkBk kép egyenese még minden korábbi kép egyenesétől különböző. Ha ugyanis nem volna ilyen k, akkor P-nek végtelen sok éle és lapja volna, amit pedig kizárhatunk. (Annak ellenére is kizárhatjuk ezt, hogy a kitűzés nem mondta ki; ezt az észrevételt a probléma az igényes megoldótól elvárja.) Ekkor P konvexsége alapján, Ak+1 vagy Aj -vel esik egybe, vagy Bj-vel, egyszersmind Bk+1 az AjBj él másik végpontjával, mert konvex testnek nem lehet két éle egymás meghosszabbításán; továbbá j=1, mert j>1 esetén AjBj három lapnak, Lj-1-nek, Lj-nek és Lk-nak lenne közös éle, ami ismét lehetetlen.
Az L1, L2, ..., Lk lapok ‐ szögletes csődarabra emlékeztető ‐ együttesét a poliéder A1B1-gyel párhuzamos zónájának nevezzük (kristálytani kifejezéssel élve). Természetesen azt várjuk, hogy L1-nek a várt O pontra való tükörképét az Li lapok közt találjuk meg (i=3,...,k-1).
 

2. Vetítsük P-t A1B1 irányú vetítéssel egy rá merőleges V (vízszintes) síkra és jelöljük bármely X alakzat (csúcs, lap) ilyen vetületét X' -vel. Így A'i és B'i egybeesik. Az A'iA'i+1 szakasz az Li kerületéből annak a két résznek a közös vetülete, amelyekre az szétesik az AiBi és Ai+1Bi+1 oldalak elhagyásával, hiszen P konvexsége alapján minden egyes lapja konvex sokszög, és Li közte van a mondott párhuzamos éleknek.
Továbbá az Li lap síkjának a vetülete az A'iA'i+1 egyenes, ezért P vetülete ennek az egyenesnek az egyik oldalára esik, hiszen P minden pontja az egyik oldalán van minden olyan síknak, amelyben benne van P-nek egy lapja. Ezt valamennyi i-re alkalmazva, az A'1A'2...A'k=K sokszög konvex, és P vetülete ennek a belsejébe és a kerületére esik; más szóval: K a P vetületének ún. kontúrvonala. Minden egyes Li-t meghosszabbítva az AiBi és Ai+1Bi+1 egyenesek közti végtelen síksávvá, e k síksáv együttese elhatárol egy végtelen hasábos térrészt, melynek alapidoma K és P benne van e térrészben.
A látott zóna P további lapjait szétválasztja két egymástól különálló részre, egy alsó Sa és egy felső Sf süvegre, pl. Sa-nak a zónával közös csúcsai A1, B2, A3, B4, ... valamint az Li lapok esetleges további csúcsai a mondottak szomszédos párjai között. A süvegek minden egyes lapjának V-n levő vetülete centrálszimmetrikus konvex sokszög, mert tükrös a lap centrumának vetületére, hiszen szakasz felezőpontjának vetülete felezi a szakasz vetületét. Egyetlen ilyen lap vetülete sem lehet egyenesszakasz, mert P-nek nincs további, az A1B1-gyel párhuzamos lapja. Az egy süvegbe tartozó lapok vetülete hézagtalanul és egyrétűen kitölti K-t, mert a hasábos tér belsejében, A1B1-gyel párhuzamosan haladó minden egyenes két pontban metszi P határfelületét, mindegyik süveget 1‐1 pontban. Ha tehát csak az egyik süveget vetítjük le, K-nak egy centrálszimmetrikus sokszögekre való felbontását kapjuk.
Alkalmazhatjuk erre a P. 144. probléma* megoldásában bizonyított állítást: ha egy konvex K sokszöget centrálszimmetrikus konvex sokszögekre lehet felbontani, akkor maga K is centrálszimmetrikus. Emiatt az A1B1 éllel párhuzamos zónában páros sok él van, k=2n, tehát beszélhetünk szemközti élekről: 1in mellett az AiBi éllel szemben az An+iBn+i él van, két szomszédos él által meghatározott lap síkja párhuzamos a választott élekkel szemközti élek síkjával, és a szemközti élpárok távolsága egyenlő.
 

3. Az eddigiek szerint P tetszőleges L lapjának tetszőleges A1B1, A2B2 élpárjához található P-nek olyan szemközti L* lapja, amelyik párhuzamos L-lel, és amelyiknek van A1B1-gyel párhuzamos A1*B1* , A2*B2* élpárja, és még azt is tudjuk, hogy A1B1, és A2B2 távolsága egyenlő A1*B1** és A2*B2* távolságával. Alkalmazzuk ezt a megállapítást a B1, B2 csúcsokhoz csatlakozó B1C1, B2C2 élpárra (nem zárva ki az A1C2 lehetőséget sem), kapjuk először is, hogy a párhuzamos lap csak L* lehet, mert P-nek L-lel legfeljebb csak egy lapja lehet párhuzamos, és az A1B1, A2B2, B1C1, B2C2 egyenesek által határolt paralelogramma egybevágó L* megfelelő paralelogrammájával. Tehát A1A2 és A1*A2* párhuzamosak és egyenlőek, és a felezőpontjaik által meghatározott szakasz felezőpontjára tükrözve őket egymásba mennek át. Feltehetjük, hogy L* csúcsait eleve úgy betűztük meg, hogy ez a tükrözés A1-t A1*-ba viszi. Az A1A2 szakasz felezőpontja L szimmetriacentruma, tehát A1A1* felezőpontja azonos az L és L* szimmetriacentrumai által meghatározott szakasz felezőpontjával. Jelöljük ezt a felezőpontot O-val, mint láttuk, O helyzete nem függ attól, hogy L-en melyik csúcsot választjuk A1 szerepére, ami azt jelenti, hogy L-t O-ra tükrözve L* -ot kapjuk.
 

4. Ezzel beláttuk, hogy P tetszőleges L lapjához található olyan O pont, amelyre L-t tükrözve ismét P valamelyik lapját kapjuk. P szomszédos lapjaihoz ugyanaz a centrum tartozik, hiszen e centrumot most már az az él meghatározza, amelyben a választott lapok egymáshoz csatlakoznak. Mivel bármely lapról bármely lapra eljuthatunk, szomszédos lapok láncolatán át, P tetszőleges lapjához ugyanaz az O centrum tartozik, vagyis P centrálszimmetrikus, amint azt bizonyítanunk kellett.

*Megoldását lásd K. M. L. 47 (1973) 62.

* Lásd pl. Csákány Bélának A méhek lépsejtjeiről, matematikus szemmel c. cikkében, K. M. L. 43 (1971) 109‐117. E cikkböl vettük ábránk ötletét Szerk.

*Megoldását lásd ezen szám 161. oldalán