Feladat: Pontversenyen kívüli P.116 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Balogh Zoltán ,  Breuer Péter ,  Császár Gyula ,  Oláh Vera 
Füzet: 1972/május, 216 - 218. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Ellipszis egyenlete, Hiperbola egyenlete, Ellipszis, mint mértani hely, Hiperbola, mint mértani hely, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1971/október: Pontversenyen kívüli P.116

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feladatot a koordináta-geometria eljárásával oldjuk meg. Legyen a két tengely az e1, e2 egyenespár közép párhuzamosa, illetőleg az f egyenes, legyen e1 egyenlete y=g (>0), ekkor e2 egyenlete y=-g. A koordináta-rendszer használata könnyűvé teszi annak tekintetbevételét, hogy P1 és P2 az f-nek ugyanazon az oldalán vannak-e, vagy ellentétes oldalán. Ugyanis OiPi-t (i=1,2) előjellel ellátva ‐ vagyis helyette Pi abszcisszáját írva ‐, P1 és P2 akkor és csak akkor vannak f ugyanazon (ill. ellentétes) oldalán, ha a két abszcissza szorzata pozitív (ill. ha negatív). Eszerint a feladat két kérdésének elindítását egybe is foglalhatjuk így: O1P1O2P2=k legyen, ahol az eredeti kérdésben k=1, a kiegészítő kérdésben k=-1.

 

 

Előre látjuk, hogy ha a sík egy P(x,y) pontján át rajzolható egy megfelelő P1P2 egyenes, akkor ennek az egyenesnek minden pontja megfelel P szerepére.
Az is világos, hogy az e1 és e2 egyeneseknek ‐ O1, ill. O2 kivételével ‐ minden pontja hozzátartozik a mértani helyhez, mert ha e1-nek egy O1-től különböző pontja P, akkor e2-nek f-től, azaz O2-től 1/O1P távolságra levő pontjai P-vel együtt megfelelő pontpárt alkotnak, éspedig a P-vel egyező oldalon levő P' az eredeti kérdés szempontjából, az f túlsó oldalán levő pedig a kiegészítő kérdés szempontjából. Maga O1 viszont nyilvánvalóan nem felelhet meg, sem az O2 pont.
Mármost az az állítás (föltevés), hogy P hozzátartozik a keresett mértani helyhez, azt jelenti, hogy tartozik hozzá olyan p(0) szám, amellyel és P1(p,g) és P2(k/p,-g) az előírásnak megfelelő pontok, tehát P(x,y) rajta van a P1P2 egyenesen, koordinátái kielégítik ennek egyenletét, azaz teljesül
-2g(x-p)=(kp-p)(y-g),(1)
átrendezve
(y+g)p2-(2gx)p-k(y-g)=0(2)

Miután fenti megjegyzésünkkel az e1-beli P(x,g) és e2-beli P(x,-g) pontokat már megvizsgáltuk a mértani hely szempontjából, elég tekintenünk az |y|g ordinátájú pontokat. Így (1) a p-re mint ismeretlenre vonatkozóan valódi másodfokú egyenlet, és egyik gyöke sem 0. P fent mondott létezését természetesen úgy értjük, hogy a hozzá tartozó p valós, tehát (2) diszkriminánsa nem negatív, azaz teljesül:
(2gx)2+4k(y2-g2)0.(3)
Innen 4g2k-val osztva és kellően rendezve, k>0, azaz k=1 esetében
x2+y2g2-10,azazy2g21-x2,(4)
k<0, azaz k=-1 esetén pedig
-x2+y2g2-10,azazy2g21+x2.(5)

Ezek szerint az eredeti kérdésben (4), a kiegészítő kérdésben (5) a szükséges feltétele annak, hogy a P(x,y) pont ‐ ahol |y|g ‐ hozzátartozzék a mértani helyhez.
(4)-ben az egyenlőség annak az ellipszisnek a pontjaira teljesül, melynek szimmetriatengelyei azonosak a koordinátatengelyekkel, az x tengelyen fekvő szimmetriatengely fele-hossza 1, a másiknak a fele-hossza g. Az utóbbi tengely végpontjai tehát O1 és O2, ezeket már fentebb kizártuk. (Ha g=1, akkor körről van szó.) Az egyenlőtlenség jelével pedig az ellipszisre (körre) nézve külső pontok teljesítik (4)-et, amelyekre nézve az ordináta abszolút értéke nagyobb, mint az ugyanazon abszcisszán levő ellipszispont ordinátájának abszolút értéke, ill. x>1 esetén minden y.
(5)-ben az egyenlőség annak a hiperbolának a pontjaira teljesül, melynek képzetes tengelye az x tengely, a tengely fele-hossza 1 (a szokásos jelölés szerinti b), valós (a fókuszokat tartalmazó) tengelye az y tengely, az utóbbinak a fele-hossza g (a szokásos jelölés szerinti a), tehát a hiperbola csúcsai O1 és O2 (ezeket már kizártuk), fókuszainak ordinátái ±g2+1. Az egyenlőtlenség jelével viszont a hiperbolára nézve külső pontok teljesítik (5)-öt, más szóval a két ág közti, az x tengely felé eső pontok, a fókuszokat nem tartalmazó síkrész pontjai. A hiperbola aszimptotái egyszersmind annak a téglalapnak az átló egyenesei, amelynek oldalegyenesei a (4) ellipszishez a tengelyvégpontokban húzott érintők.
Fordítva, ha valamely P(x,y) pontra teljesül (3), és |y|g, akkor a (2) egyenletnek van 0-tól különböző valós gyöke, jelöljük ezt p-vel. Erre a p-re teljesül (1) is, ami éppen azt jelenti, hogy a P1(p,g) és P(x,y) pontokon átmenő egyenes átmegy a P2(k/p,-g) ponton is, tehát ez az egyenes megfelel a feladat követelményeinek. Ha tehát |y|g úgy (3) a szükséges és elégséges feltétele annak, hogy a P pont a vizsgált mértani helyhez tartozzék.
Meg lehet mutatni, hogy ha P0 rajta van az ellipszisen, ill. hiperbolán (és P0O1, O2), akkor a (2)-ből kapott egyetlen p érték az ellipszis (hiperbola) P0-beli érintőjét határozza meg; ha pedig P0 külső pont, akkor a kapott két p érték a kúpszelet P0-on átmenő két érintőjét adja ‐ természetesen az (1)-be való behelyettesítéssel.
Végül a koordinátarendszertől függetlenül így mondható ki eredményünk. Tekintsük azt az ellipszist, melynek egyik tengelye az O1O2 szakasz (ill. azt a hiperbolát, melynek valós tengelye az O1O2 szakasz), a másik tengelyének hossza pedig 2 egységnyi hosszú. A keresett mértani helyet mindazok a pontok alkotják, amelyeken át lehet érintőt fektetni az ellipszishez (hiperbolához), kivéve közülük az O1, O2 pontokat.