Feladat: Pontversenyen kívüli P.78 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Breuer Péter ,  Ferró J. ,  Füredi Zoltán ,  Göndőcs Ferenc ,  Komjáth Péter ,  Less György ,  Reviczky János ,  Stachó Balázs 
Füzet: 1971/október, 70 - 72. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Rekurzív eljárások, Kombinatorikus geometria síkban, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1970/október: Pontversenyen kívüli P.78

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Jelöljük általában H(n)-nel az n pont által meghatározott hegyesszögű háromszögek lehető legnagyobb számát, vagyis H(n)-nek megvan a következő két tulajdonsága: a) bárhogy adunk meg n pontot a síkon (kölcsönös helyzetük szerint), az általuk meghatározott hegyesszögű háromszögek száma nem nagyobb, mint H(n), b) meg tudunk adni n pontot úgy, hogy az általuk meghatározott hegyesszögű háromszögek száma H(n) legyen. Mivel n pont T(n)=(n3) háromszöget határoz meg, az összes háromszögek legfeljebb h(n)=H(n)T(n) része lehet hegyesszögű. Feladatunk állítása ezzel a jelöléssel a

h(100)0,7(1)
egyenlőtlenséget jelenti, ezt fogjuk bizonyítani. Ennek érdekében először azt mutatjuk meg, hogy h(n) az n növelésével monoton csökken.
Vegyünk fel tetszőlegesen (n+1) pontot és jelöljük az általuk meghatározott hegyesszögű háromszögek számát K(n+1)-gyel. (Az előbb definiált H(n+1) az ilyen konkrét K(n+1)-számok között a legnagyobbik, ha az (n+1) pontot minden lehetséges módon felvesszük.) Tegyük fel, hogy a pontok sorszámozva vannak, és hagyjuk el közülük az elsőt. A visszamaradó n pont által meghatározott hegyesszögű háromszögek számát jelöljük K1(n)-nel. Hasonló módon jelöljük Kj(n)-nel a j-ik pont elhagyása után visszamaradó n pont által meghatározott hegyesszögű háromszögek számát. Az
Sn=K1(n)+K2(n)+...+Kn+1(n)(2)
összegben az eredeti (n+1) pont által meghatározott hegyesszögű háromszögek száma szerepel, de minden ilyen háromszöget többször vettünk számításba. Egy adott hegyesszögű háromszög ugyanis csak akkor nem szerepel Kj(n)-ben, ha a j-ik pont az illető háromszögnek csúcsa. Ez a háromszög tehát a (2) összeg 3 tagjában nem szerepel, vagyis (n-2) tagjában szerepel. Emiatt Sn a hegyesszögű háromszögek számának (n-2)-szerese, azaz
Sn=(n-2)K(n+1).(3)

Említettük már, hogy K(n+1)H(n+1), és hasonlóan Kj(n)H(n). Emiatt a (2) összeg bármelyik tagja nem nagyobb, mint H(n), és így
Sn(n+1)H(n),
ahonnan (3) alapján a
K(n+1)n+1n-2H(n)
egyenlőtlenséget kapjuk. Mivel ez tetszőleges (n+1) pontra érvényes, teljesül ez az egyenlőtlenség, a K(n+1) számok legnagyobbikára, H(n+1)-re is:
H(n+1)n+1n-2H(n).(4)
Behelyettesítve H helyére a h-val kifejezett értékét, a kívánt egyenlőtlenséget kapjuk:
h(n+1)(n+13)n+1n-2h(n)(n3)16h(n+1){(n+1)n(n-1)(n-2)}16(n+1)h(n){n(n-1)(n-2)},h(n+1)h(n),


h(n) tehát valóban monoton csökken.
Mármost ahhoz, hogy (1)-et bebizonyítsuk, elegendő olyan n100 számot találni, melyre
h(n)0,7,(5)
hiszen h(n) monoton volta miatt (5)-ből következik (1).
Ha n=3, akkor h(3)=1, ez még túl nagy.
Ha n=4, akkor H(4)<4, mert nem lehet négy pontot úgy megadni, hogy az általuk meghatározott háromszögek mind hegyesszögűek legyenek. Ha ugyanis a négy pont konvex burka négyszög (az ábra a) része), e négyszög négy csúcsában levő szögei nem lehetnek mind hegyesszögek (összegük 360), van köztük derékszög vagy tompaszög, ennek a csúcsát és a négyszög vele szomszédos másik két csúcsát véve, derékszögű vagy tompaszögű háromszöget kapunk.
 

 

Ha pedig a négyszög konvex burka háromszög, vegyük e konvex burok oldalaihoz harmadik csúcsnak a negyedik pontot, amelyik a háromszög belsejében van (az ábra b) része). E három háromszögnek a belső pontra támaszkodó szögeinek összege 360, köztük van tompaszög, vagyis a megfelelő háromszög tompaszögű háromszög. Ezzel beláttuk, hogy H(4)<4. Viszont az ábra a) része olyan esetet mutat, amikor K(4)=3, tehát H(4)=3, h(4)=0,75, és ez még mindig nagyobb, mint 0,7.
Ha n=5, akkor (4) szerint H(5)52H(4)=7,5, viszont H(5) egész szám, tehát H(5)7, és h(5)0,7. Ezzel (5)-öt beláttuk az n=5 értékre, amivel feladatunk állítását a fentebbiek szerint bebizonyítottuk.
 

Komjáth Péter