A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Jelölje a két egyenest és , metszéspontjukat , a két adott pontot és , a egyenes metszéspontját -vel , -fel (legalább az egyikük létezik). Nyilvánvalóan csak akkor lehet szó megoldásról, ha és az egyenesek alkotta négy síknegyed közül ugyanabba esik, ezt tehát föltesszük. Elég megszerkesztenünk a keresett ellipszisnek -vel és -fel való , ill. érintkezési pontját, mert ekkor középpontja az -re -ben és -re -ben emelt merőlegesek metszéspontja, hiszen az ellipszis tengelyeinek végpontjában az érintő merőleges az illető tengelyre; a , , ponthármassal -t meghatározottnak vesszük. Tekintsük képét az tengelyű merőleges affinitásokban, az affinitás arányszámát változtatva. Jobb áttekintés érdekében csak az másik partján keletkező képekre szorítkozunk, azaz ha . Így képe az -re merőleges egyenesen mozog és ha , akkor képe egy kör lesz, melynek sugara egyenlő -vel. (Értelemszerűen ugyanezek mondhatók az tengelyű merőleges affinitásokban is képeiről.) Már ezek alapján könnyen célhoz érünk minden olyan esetben, ha a szakasz párhuzamos az adott egyenesek egyikével, mondjuk -vel. Ilyenkor ugyanis affin képe, is párhuzamos -vel, és a kép felező merőlegese ‐ ami azonos magának a szakasznak felező merőlegesével, hiszen a -ból irányú alkalmas eltolással is előállítható ‐ kimetszi -ből -t; továbbmenve -nek középpontját -ből kimetszhetjük az , egyenespárnak azzal a szögfelezőjével, amely a -t tartalmazó síknegyedben halad, és így az közepű, sugarú kör (1. ábra). 1. ábra -ból a -nek (és -nak is) két megfelelőjét metszi ki a rajta átmenő, -re merőleges egyenes: -et és -t (azaz pl. , ahol a vetülete -re), a két megoldásra tekintettel írtuk helyére az jelet. Mármost a megfelelő két ellipszis , középpontját -en úgy kapjuk, hogy -t, ill. -t összekötjük a körrendszerbeli , ill. egyenesnek -n levő (közös) pontjával, végül , vetülete -en , ill. . A továbbiakban föltesszük, hogy és mindegyike létezik, és , köztük levő (különböző) pontok. Ha feladatunkat úgy módosítanánk, hogy egyrészt az adott és helyett egy-egy az -n, ill. -en átmenő egyenest kelljen szerkeszteni úgy, hogy merőlegesen álljanak egymásra ‐ ami természetesen a követelmény lazítása ‐, másrészt ellipszis helyett kört kelljen szerkeszteni ‐ ami viszont megszigorítása a követelménynek ‐, akkor éppen a P. 39. problémával állnánk szemben. Megmutatjuk, hogy feladatunk e két módosítást követve visszavezethető a P. 39-beli szerkesztésre. Legyen , és képe egy tengelyű és -t egy körbe vivő ( az túlsó oldalán) merőleges affinitásban rendre , , ; ezek egy, az -n átmenő egyenesen vannak, mert egyenes affin képe egyenes. Másrészt , mert merőlegesek -re, így a párhuzamos szelők tétele alapján az , az és az arányok egyenlők, jelöljük közös értéküket -vel (2. ábra). 2. ábra Ez azt jelenti, hogy a mondott affinitás inverzén túl ismerünk még egy olyan transzformációt, mely az , , , pontokat rendre -be, -be, -ba, -be viszi vissza, éspedig az a forgatva nyújtás ez, melynek középpontja , nyújtási arányszáma , elfordítási szöge pedig akkora és olyan irányú, amely az félegyenest -be viszi át. (Ez a transzformáció további pontjait természetesen nem a ellipszisbe viszi át, hiszen más pontjaira az arányok értéke nem ). És mivel átmegy -n és -n, továbbá az affinitás tulajdonságai alapján érinti -t és -et, vagyis a hozzá -ből, -ből húzott érintők merőlegesen állnak egymásra, azért -nek a mondott forgatva nyújtással keletkező képe a -n és -n átmenő kör, és a hozzá -ből és -ből húzott érintők merőlegesek egymásra. Ezek pedig azt jelentik, hogy az , , , pontok ismeretében valóban megszerkeszthető a P. 39-beli eljárás szerint. Az ábrán -ra csak egy megoldást tüntettünk föl, éspedig olyat, amelyre nézve ‐ az -ből és -ből húzott, egymásra merőleges , érintők metszéspontját -gal jelölve ‐ az derékszögű háromszög körüljárása ellentétes irányú az derékszögű háromszög körüljárásával. A P.39-beli , , , , körök és pont megfelelője rendre , , , , , . Ezek után a -ból -t előállító forgatva nyújtásnak ‐ a fenti meggondolásbeli forgatva nyújtás inverzének ‐ szöge és arányszáma abból adódik, hogy az szakasz -ba jut át. Eszerint -t (ami azonos -vel) kimetszi az -val párhuzamos, -on átmenő egyenes, -t pedig a -n át -re állított merőlegesből az derékszög mellékszögének felezője. -t kijelöli az és forgásszögek egyenlősége (az szakasz -n túli meghosszabbításán), végül az és közös pontját -fel összekötő egyenesnek -mel való, metszése , és ennek -en levő vetülete . Így az háromszög körüljárása egyező az háromszögével, tehát ellentétes az háromszögével, amint a felhasznált affinitás kívánja. A szerkesztés utóbbi része helyességének bizonyítását az olvasóra hagyjuk, a diszkusszió pedig természetesen azonos a P. 39-ben olvashatóval. Megjegyzések. 1. A forgatva nyújtás és az affin leképezés eredményeképpen , ezért ami és föl is használt párhuzamos voltával együtt azt sejteti, hogy a ,,csillagos'' rendszer egyetlen transzformációval, ferde affinitással is átvihető a keresett ellipszis rendszerébe. Ennek teljes kivizsgálását is az érdeklődőkre hagyjuk. 2. Megoldható a feladat koordináta-geometriai számító előkészítéssel is.
A logikai sorrendnek megfelelően a jelet ezúttal így célszerű kiolvasni: (nagy) gé vessző egy.Lásd a megoldást K. M. L. 40 (1970) 74. o. |