Feladat: Pontversenyen kívüli P.45 Korcsoport: 14-15 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Barabás E. ,  Donga György ,  Füredi Zoltán ,  Göndőcs Ferenc ,  Lempert László ,  Martoni Viktor ,  Pál Jenő ,  Papp Zoltán ,  Petz Dénes ,  Simonyi Gy. 
Füzet: 1970/május, 214 - 216. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Másodfokú (és arra visszavezethető) egyenletek, Gyökök és együtthatók közötti összefüggések, Egész együtthatós polinomok, Számsorozatok, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1969/november: Pontversenyen kívüli P.45

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Először a-t fejezzük ki az

a+a-1=a+1a=A,
másképpen a2-Aa+1=0 egyenletből. A két gyök szorzata 1, így
a1=A+A2-42,a2=1a1,
és ezek csak egy értéket adnak An céljára, hiszen
a1n+1a1n=1a2n+a2n,
éspedig
An=12n{(A+A2-4)n+(A-A2-4)n}.(1)
A kapott kifejezés A-nak polinomja, mert a két n-edik hatvány kifejtése csak a négyzetgyökös kifejezés páratlan kitevős hatványainak előjelében különbözik, ezek összege pedig megfelelő páronként 0.
A legutóbbi megállapításban csak pozitív egész n-ekre gondoltunk. Minthogy azonban ‐ az n-nel tovább is pozitív egész számot jelölve ‐ fennáll A-n=An, továbbá n=0 esetén minden a-ra A0=2 (hacsak a0), és ezt (1) is kiadja, azért (1) minden egész n-re érvényes.
Adott A esetében a és An akkor valós, ha |A|2. További elemzéstől eltekintünk.
 
Petz Dénes (Budapest, Veres Pálné Gimn., III. o. t.)

 

II. megoldás. Problémánk kapcsolatban van az 1234. gyakorlattal,* ott An-et a 2n7 értékekre állítottuk elő. Ottani eredményeinket kissé átalakítva, az n=0, 1 esetekkel kiegészítve és növekvő hatványok szerint rendezve az 1. ábra sémájában foglaljuk össze.
 
 
1. ábra
 

Ezekre az értékekre An-et A polinomjának találtuk, mindegyikben csak az n-nel egyező párosságú kitevők lépnek fel.
Lényegében már az ottani előállításban felhasználtuk az
An+1=AAn-An-1
rekurziót, amelyet An definíciója alapján könnyen igazolhatunk:
an+1+1an+1=(a+1a)(an+1an)-(an-1+1an-1),
ez a kitevők párosságáról mondottaknak bármely n-re való érvényességét is bizonyítja. Ennek alapján An+1 polinom-alakjában minden egyes együtthatót az 1. ábrabeli séma megfelelő helyén úgy állíthatunk elő, hogy a balra fölötte levő együtthatóból kivonjuk a két sorral fölötte levő együtthatót ‐ amint ezt a séma vastag nyilai mutatják.
Azt látjuk, és könnyen igazolható általában, hogy az előjel minden egyes oszlopban lépésről lépésre változik, a jobbra (45-os szöggel) lejtő egyenesek mentén viszont állandó. Ezt tudva minden egyes együttható abszolút értékét a balra fölötte és két sorral fölötte álló együttható összege adja.
 

Papp Zoltán, Göndős Ferenc

 

Megjegyzések. 1. Az együtthatók abszolút értékére talált előállítás emlékeztet a Pascal-háromszög képezési szabályára. Az elhelyezés szerint is meglesz a megfelelés, ha sémánkat átrendezzük, a balra (45 szöggel) lejtő egymás utáni egyeneseken levő együtthatókat írjuk egy új séma egymás utáni soraiba (2. ábra).
 
 
2. ábra
 
 
 
3. ábra
 

Ezt a sémát ‐ ha belső tagjait a 3. ábra szerint összegekre bontjuk ‐ két háromszög-séma összegének tekinthetjük, a jobb oldali (kisebb számjegyekkel írt) séma maga a Pascal-háromszög, balra 1 hellyel eltolva (nagyobb számjegyekkel írva) pedig a 2-szeresét látjuk.
Az An polinom-alakjában fellépő együtthatókat tehát egy binomiális együttható kétszeresének és a rá következő együtthatónak összegeként állíthatjuk elő. Így pl.
A7=-[2(32)+(33)]A+[2(41)+(42)]A3-[2(50)+(51)]A5+(60)A7.
Innen leolvashatjuk az általános alakot (célszerűbben a tagok fordított sorrendjében felírva):
An=(n-10)An-[2(n-20)+(n-21)]An-2+...+(-1)k[2(n-k-1k-1)++(n-k-1k)]An-2k+...


Az így előállított összefüggést ugyan a fenti meggondolással is bizonyíthatnánk, mégis kényelmesebb közvetlenül, teljes indukcióval bizonyítani: a fenti rekurzió alapján:
An+1=AAn-An-1=Ak=0(-1)k[2(n-k-1k-1)+(n-k-1k)]An-2k--j=0(-1)j[2(n-1-j-1j-1)+(n-1-j-1j)]An-1-2j==k=0(-1)k{2[(n-k-1k-1)+(n-k-1k-2)]+[(n-k-1k)+(n-k-1k-1)]}An+1-2k==k=0(-1)k[2(n+1-k-1k-1)+(n+1-k-1k)]An+1-2k.


Az egyes együtthatókban szereplő binomiális együtthatókat össze is vonhatjuk:
2(n-k-1k-1)+(n-k-1k)=(n-k-1k-1)[2+n-2kk]=nk(n-k-1k-1),
tehát
An=k=0[n2](-1)knk(n-k-1k-1)An-2k.

 
4. ábra
 

2. Értelmezhetjük a 2. ábrát a 4. ábra szerint is, a nagy számjegyekkel írt összetevő balra és lefelé 1 ‐ 1 hellyel való eltolással áll elő a másikból.

*K. M. L. 39 (1969) 59. o.