Feladat: Pontversenyen kívüli P.28 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Beck József ,  Donga György ,  Gál Péter ,  Göndőcs Ferenc ,  Horváth Miklós ,  Reviczky János ,  Somorjai Gábor ,  Vajnági András 
Füzet: 1969/december, 218 - 220. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Inverzió, Körök, Síkgeometriai szerkesztések, Pontversenyen kívüli probléma
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1969/március: Pontversenyen kívüli P.28

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Tegyük fel először, hogy e és f metszik egymást az M pontban. Legyen k tetszőleges, r sugarú kör, középpontja O, és P a kerületének tetszőleges pontja. A k-hoz P-ben húzott érintővel ε szöget bezáró (P-n átmenő) egyenes O-tól mért r1 távolsága független P és az egyenes megválasztásától, hiszen r átfogójú, ε hegyesszöget tartalmazó derékszögű háromszög ε melletti befogója. Hasonlóan legyen r2 a k-t φ szögben metsző egyenesek O-tól mért távolsága (1. ábra).

 

 

1. ábra         2. ábra
 

Egy r sugarú kör tehát akkor és csakis akkor metszi e-t ε, f-et φ szögben, ha középpontja e-től r1, f-től r2 távolságra van. Négy ilyen pont van: az e-től r1 távolságra haladó e1, e2 és az f-től r2 távolságra haladó f1, f2 egyenesek által meghatározott paralelogramma csúcsai, legyenek ezek O1, O2, O3, O4. Tehát e négy pont körül r sugarú köröket rajzolva azok e-t ε, f-et φ szög alatt metszik; jelöljük ezeket k1, k2, k3, k4-gyel (2. ábra).
Ha M centrumú hasonlósággal a kapott köröket újabb körökbe visszük át, ezek az újabb körök is a megfelelő szögben metszik az egyeneseinket. Ilyen hasonlósággal pedig el tudjuk érni, hogy a körök P-n menjenek át. Annyi megfelelő kört kapunk, ahány metszéspont keletkezik az MP egyenesen, illetve az M-re való szimmetria miatt ezek a körök párosával megegyeznek, a megoldások száma tehát egyenlő a k1 és k2 köröknek az MP egyenesen levő metszéspontjainak a számával, ami 4, 3 vagy 2 lehet.
Ha e és f párhuzamosak, és egy kör a megfelelő szögben metszi őket, akkor a kör középpontjának a tőlük mért távolságainak aránya megegyezik r1:r2-vel. E távolságok tehát, ha e és f távolsága d,
r1dr1+r2,r2dr1+r2vagyr1dr1-r2,r2dr1-r2
aszerint, hogy a középpont a két egyenes között van-e vagy sem. (Itt feltettük, hogy ε<φ; az ε=φ esetben természetesen csak a két egyenes között lehet a középpont.) Ezek alapján szerkeszthetünk olyan köröket, amelyek az egyeneseket az adott szögben metszik, majd az e, f egyenesekkel párhuzamosan eltolva őket, elérhetjük, általában 2-féleképpen, hogy P-n is átmenjenek.
 

Beck József

 

II. megoldás. Legyen k tetszőleges kör, melynek P a középpontja. k-ra invertálva1 az e, f egyenesek P-n átmenő k1, k2 körökbe mennek át, a keresett kör pedig olyan egyenesbe, mely k1-et ε, k2-t φ szögben metszi. A k1-et ε szögben metsző egyenesek mind érintik a k1-gyel koncentrikus k'1 kört (melyet tehát egy k1-et ε szögben metsző, de különben tetszőlegesen felvett egyenes segítségével szerkeszthetünk meg). Hasonlóképpen kapjuk k2-ből a k'2 kört: a keresett kör x' inverze tehát a k'1 és k'2 körök közös érintője, melyet k-ra invertálva megkapjuk a keresett x kört (3. ábra, a következő oldalon).
 

 

3. ábra
 

Mivel két kör közös érintőinek száma 4, 3, 2, 1 vagy 0, ennyi a keresett körök száma is.
 

Horváth Miklós (Veszprém, Lovassy L. Gimn., I. o. t. )

1Lásd: Surányi János-Tusnády Gábor: Az inverzióról, K. M. L. 37 (1968) 97‐101. o.