A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A egyeneshez nem tartozik háromszög (az pontra zsugorodik össze), az összes többi, -n átmenő egyeneshez tartozó háromszögek hasonlók és egyező körüljárásúak, hiszen a kerületi szögek, ill. a húrnégyszögek tétele alapján látható, hogy az egyenes minden helyzetében a pont körüli ugyanakkora és ugyanolyan irányú forgással vihető át a oldal -be (1. ábra).
1. ábra Ugyanez érvényes a -t -be vivő forgatásra is. Eszerint az egyenes két lehetséges helyzetét, -et és -t nézve, az háromszöget egy középpontú forgatva nyújtással vihetjük át -be. Legyen a sík tetszés szerinti pontja, és vigye át az említett forgatva nyújtás -et -be. Ekkor az az középpontú forgatva nyújtás, amely a pontot viszi át -be, a -t -be viszi át, és ez a forgatva nyújtás nem függ a egyenes helyzetétől. Ha tehát bejárja a második kört, mértani helye ennek a körnek forgatva nyújtásából származó képe lesz, tehát egy -n átmenő kör. A pont a második kör tetszőleges, -tól különböző pontja lehet, így az pont mértani helye a második kör forgatva nyújtásából származó teljes körvonal, kivéve az pontot. Tekintve, hogy az pont tetszőleges volt, felvehetjük az háromszög súlypontjának, magasságpontjának, körülírt vagy beírt köre középpontjának: a fenti módon kapott pont rendre az háromszög megfelelő pontja lesz, és egy-egy ‐ az -n átmenő ‐ kört jár be (2. ábra).
2. ábra
Beck József, Martoni Viktor |
|