A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Húzzuk meg az összes, a sokszög valamely csúcsán áthaladó és a területet felező szakaszt. Nyilvánvaló, hogy közülük bármely kettő metszi egymás a sokszög belsejében. Ellenkező esetben ugyanis az általuk és a sokszög határa által közrefogott síkidom területe nulla kell hogy legyen (hiszen területfelezőkről van szó). Két ilyen területfelező szakaszt akkor nevezünk szomszédosnak, ha megfelelő végpontjaik szomszédosak a sokszög kerületén.
1. ábra 2. ábra Legyenek ilyenek pl. az és szakaszok (az 1. ábra szerint). Ez nyilván azt is jelenti, hogy és (illetve és ) között a sokszögnek nincs csúcsa ‐ éppen a szomszédosság miatt. Ha az és szakaszok metszéspontja , az szög pedig , akkor belátjuk, hogy Vegyük észre először, hogy , ez az és szakaszok területfelező tulajdonságából következik, amint ezt az ábra szemlélteti: és Ezek szerint | | Innen A feladat feltétele szerint és hasonlóan . Mivel itt pozitív(nemnegatív) értékekről van szó, használhatjuk a számtani és mértani közepek közti egyenlőtlenséget: és Összeszorzás és rendezés után: | | azaz Innen pedig (1) Ezután megmutatjuk, hogy az oly módon definiált háromszögek, mint az és , lefedik az egész sokszöget. Legyen a sokszög egyik belső pontja (2.ábra). Vizsgáljuk először azt, hogy az területfelező melyik oldalán van. Majd ezen az oldalon maradva induljunk tovább -ből a sokszög kerületén, amíg egy újabb területfelező szakasz egyik végpontjához nem érünk. Most is abba az irányba menjünk tovább, amelyik oldalra esik. Látható, hogy így beszorítható két szomszédos területfelező ,,közé'', tehát valóban lefedi valamelyik kívánt alakú háromszög. Becsüljük most az (1) segítségével az ilyen háromszögek területének összegét: (2) . Fontos észrevétel, hogy (hiszen ez úgy is felfogható, hogy az egyenest , majd szögekkel forgatom el, s végül az -hez jutok.) Mivel a szinuszfüggvény a intervallumon konkáv, használhatjuk a Jensen-egyenlőtlenséget: | |
Az utolsó lépésnél kihasználtuk a pozitív -ekre (és a ilyen) teljesülő, ismert egyenlőtlenséget. Innen: Ez pedig (2)-vel összevetve épp a bizonyítandó állítást adja.
Szeidl Ádám (Miskolc, Földes F. Gimn., IV. o.t.) |
|