A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megmutatjuk, hogy a lefedéshez szükséges körök száma (ahol - az felső egész része ‐ a legkisebb, -nél nem kisebb egész számot jelöli).
1. ábra Először belátjuk, hogy egy egységsugarú kör két, egymástól távolságra lévő párhuzamos húrjának együttes hossza legfeljebb . Ha a és húrokat a velük párhuzamos átmérő nem választja szét, akkor a középponttól távolabbi húr () egyenesét a másik húr egyenesére tükrözve a kapott és húrok együttes hossza nyilván nagyobb, mint és hosszának összege (1. ábra). Ezt a lépést véges sokszor ismételve elérhetjük, hogy a kör középpontja a két húr közt helyezkedjék el. Eközben a két húr távolsága a középponttól nem változik. Ilyen esetben, ha a kör középpontjának az egyik húrtól való távolsága , akkor Pitagorasz tétele szerint a két húr együttes hossza (2. ábra): .
2. ábra Elegendő tehát megmutatnunk, hogy | | (1) | Négyzetre emelve és rendezve: | | Ismét négyzetre emelve és rendezve: . Ez nyilván igaz, s mivel mindig pozitív számokat emeltünk négyzetre, ezért (1) is fennáll. Tehát egy egységsugarú kör a téglalap két hosszúságú oldalából összesen legfeljebb hosszú darabot fed le. Ha viszont a körök lefedik a teljes téglalapot, akkor le kell hogy fedjék a hosszúságú oldalakat is. Ezért a lefedéshez legalább darab körre van szükség.
3. ábra Könnyen látható, hogy ennyi viszont elég is. Ha a köröket a 3. ábrán látható módon helyezzük el ‐ középpontjaik a téglalap egyik szimmetriatengelyén, metszéspontjaik pedig a téglalap kerületén vannak ‐, akkor lefedik a téglalapot. Ezzel állításunkat beláttuk. Megjegyzés. Az (1) egyenlőség egyszerűbben következik abból, hogy az függvény (amelynek képe egy negyedkör) alulról konvex (4. ábra).
4. ábra |
|