Feladat: Gy.2623 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Imreh Csanád 
Füzet: 1991/március, 111 - 112. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Teljes indukció módszere, Nevezetes azonosságok, Oszthatóság, Számsorozatok, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1990/április: Gy.2623

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. A feladat állításánál többet igazolva megmutatjuk, hogy

(n-1)(n+1)n-n(n+1)n-1+1n2(1)
minden pozitív egész n-re egész szám. Ebből n=1990 helyettesítéssel a feladat állítását kapjuk.
A bizonyításhoz alakítsuk át (1) számlálóját:
(n-1)(n+1)n-n(n+1)n-1+1=(n2-1)(n+1)n-1-n(n+1)n-1+1==n2(n+1)n-1-[(n+1)n-1].



Az első tag osztható n2-tel, így elegendő igazolni, hogy
n2(n+1)n-1.

Ez az oszthatóság gyorsan adódik például a binomiális tételből, mi most egy másik utat választunk. Ismeretes, hogy két szám n-edik hatványának különbsége szorzattá alakítható. Ezt alkalmazva:
(n+1)n-1=n[(n+1)n-1+(n+1)n-2+...+(n+1)2+(n+1)+1].
Látható, hogy a kapott szorzat második tényezőjében az n darab tag mindegyike (n+1) hatványa, és így n-nel osztva 1 maradékot ad; az n-tagú összeg ezért osztható n-nel, maga a szorzat pedig n2-tel, és ezt akartuk bizonyítani.
 

 Imreh Csanád (Szeged, Ságvári E. Gyak. Gimn., I. o. t.)
 

II. megoldás. Megmutatjuk, hogy ha x tetszőleges, 1-től különböző valós szám, n pedig pozitív egész, akkor
1+2x+3x2+...+nxn-1=nxn+1-(n+1)xn+1(x-1)2.(2)

Innen x=1991, n=1989 helyettesítéssel azt kapjuk, hogy a feladatban szereplő tört értéke egész számok összege,
1+21991+319912+...+198919911988,
és így természetesen egész.
A (2) azonosság bizonyítását legegyszerűbben az n-re vonatkozó teljes indukcióval végezhetjük. Ha n=1, akkor a jobb oldal számlálója (x-1)2, ha pedig n>1, akkor az indukciós feltevés szerint kapott
(1+2x+...+(n-1)xn-2)+nxn-1=(n-1)xn-nxn-1+1(n-1)2+nxn-1
egyenlőség jobb oldalát rendezve éppen (2) jobb oldalát kapjuk.
 

Megjegyzés. A differenciálási szabályok felhasználásával másképpen is bebizonyítható a (2) azonosság. Vegyük észre ugyanis, hogy a bal oldalon éppen az
f(x)=1+x+x2+...+xn
deriváltja áll. A függvény ugyanakkor a mértani sorozat összegére vonatkozó formula szerint x1 esetben összegezhető:
f(x)=xn+1-1x-1,
és ebben az alakban deriválva éppen (2) jobb oldalát kapjuk.