A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Megmutatjuk, hogy legalább 6 vágásra van szükség. Hogy ennyi vágás elegendő, az könnyen látható: Egészítsük ki négyzetünket -asra, ezt 3 "függőleges'' vágással ‐ minden lépésben pontosan felezve az addig kapott valamennyi részt ‐ 8 darab -es csíkra vághatjuk, majd ezeket egymásra helyezve " vízszintesen'' megismételjük az előbbi eljárást. Be kell még látnunk, hogy 5 vágással nem érhetünk célt (annak ellenére sem, hogy így még részre is feldarabolható a négyzet ‐ persze, nem a kívánt módon). Vegyük szemügyre a helyzetet két, tetszés szerint végrehajtott vágást követően. Ekkor összesen 3 vagy 4 rész keletkezik. Az előbbi esetben a kapott részek egyike 8-nál nagyobb területű (hiszen ), és ezt a részt három további vágással legfeljebb részre bonthatjuk; azok között tehát biztosan marad egy olyan, amelynek a területe nagyobb, mint 1. Ha az első két vágás nyomán 4 részt kaptunk, akkor ezek között ismét lesz olyan, amelyiknek a területe legalább 9. Az első vágás után ugyanis a négyzet egyik oldala épen marad, a másik oldal pedig két részre esik szét, melyek közül a nagyobbiknak a hossza legalább 3. Egy -ös téglalapot pedig bármelyik oldalával párhuzamosan osztunk is fel két egész oldalú részre, e részek közül legalább az egyiknek legalább 9 egységnyi a területe. Ezzel igazoltuk, hogy 5 vágás valóban nem elegendő a négyzet kívánt tulajdonságú feldarabolásához. II. megoldás. Tetszőleges pozitív egész számra jelölje az -nél nem kisebb 2-hatványok legkisebbikének a kitevőjét (így pl. ). Könnyen látható, hogy ekkor | | (1) | bármely , egészekre. A bizonyítandó állításnál némileg általánosabban megmutatjuk, hogy ha egy téglalap élei és egész számok, akkor a téglalap egységnégyzetekre történő felosztásához szükséges vágásoknak a minimális száma Az I. megoldás első felében alkalmazott gondolatmenettel most is egyszerűen láthatjuk, hogy vágás elegendő (egészítsük ki ugyanis a téglalapot úgy, hogy az élek hosszúsága és legyen). A értékre vonatkozó indukcióval igazoljuk, hogy -nél kevesebb vágással a feladat nem oldható meg. Ha , akkor téglalapunk -es, és 1 vágásra szükség is van. Legyen ezután , és tegyük fel, hogy az állítás igaz minden olyan téglalapra, melyre ; legyen a téglalapra . Vágjuk szét ezt a téglalapot két részre, legyenek ezek és . éleit jelöljük -val és -vel, , ill. élei legyenek és , ill. és . Indukciós feltevésünk alapján | | így (1) szerint
Feltehető tehát, hogy (például) , ezért az indukciós feltevés miatt feldarabolásához legalább vágás szükséges, felosztásához tehát 1-gyel több, azaz legalább . |