Feladat: Gy.2359 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 1987/március, 116 - 117. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Nevezetes azonosságok, Másodfokú diofantikus egyenletek, Diofantikus egyenletek, Négyzetszámok összege, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1986/október: Gy.2359

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feltétel szerint A2=(k+1)3-k3. A jobb oldalon a köbreemelést elvégezve kapjuk, hogy

A2=3k2+3k+1.(1)

Az egyenlőség jobb oldalát teljes négyzetté alakítva
A2=3(k+12)2+14,
ahonnan mindkét oldalt 4-gyel szorozva és rendezve
4A2-1=3(2k+1)2adódik.(2)

A bal oldal két négyzetszám különbségeként szorzattá alakítható, és a tényezők, 2A-1 és 2A+1, relatív prímek. Tetszőleges d közös osztójukra ugyanis d|(2A+1)-(2A-1)=2 és d=2 nem lehet, hisz mindkét szám páratlan.
Mivel pozitív egész számok egyértelműen bonthatók prímszámok szorzatára, két, közös prímtényező nélküli pozitív egész, 2A-1 és 2A+1 szorzata csak úgy lehet egyenlő egy négyzetszám 3-szorosával, ha egyikük szintén ilyen tulajdonságú, azaz egy négyzetszám 3-szorosa, másikuk pedig négyzetszám.
Megmutatjuk, hogy a (2A+1 ) tényező nem lehet négyzetszám. A feltétel szerint ugyanis A2 szomszédos köbszámok különbségeként páratlan szám, és így A is az. Ekkor viszont 2A+1-et 4-gyel osztva 3 maradékot kapunk, ami négyzetszámra nem teljesülhet. (A négyzetszámok 0 vagy 1 maradékot adnak 4-gyel osztva.)
Ezek szerint az A2=(k+1)3-k3 feltételnek egész A szám mellett való teljesüléséhez szükséges, hogy 2A-1 négyzetszám legyen, mégpedig nyilván egy páratlan szám, (2m+1 ) négyzete, ahol m egész. Az így adódott részfeltétel
2A-1=(2m+1)2=4m2+4m+1,(3)
amiből pedig
A=2m2+2m+1=m2+(m+1)2,
és éppen ezt kellett bizonyítanunk.
 

Megjegyzések. 1. Az már nem volt feladatunk, hogy ilyen A szám létezését megmutassuk, ilyet keressünk. A feladat így is fogalmazható; ha van olyan, amelyre A2=(k+1)3-k3, arra a számra A=m2+(m+1)2. Nem nehéz azonban ezzel kiegészíteni a föntieket.
A (3) feltétel önmagában természetesen nem elegendő (1) teljesüléséhez, ehhez az ügyesen leválasztott 2A+1=3(2p+1)2 feltételnek is teljesülnie kellene. Eszerint m-ként csak olyan egész szám jön szóba, amelyre
2(2m2+2m+1)+1=12p2+12p+3,
vagyis m(m+1)=3p(p+1), például mindjárt m=0 és p=0 vagy ‐1. Ekkor A=1, amelyre valóban 1=13-03, azaz k=0, és bizonyításunknak megfelelően A=02+12. (Mellesleg p=0-ból 2p+1=1 és 2A+1=3=312 is teljesül).
2. Bár további elemzés még kevésbé feladatunk, röviden említjük, hogy a következő megfelelő alapszám A=13, amelyre egyrészt A2=169=83-73, másrészt A=22+32.
Erősebb eszközökkel azt is kaphatjuk, hogy végtelen sok megfelelő A szám van:
A1=1,A2=13,A3=181,A4=2521,
és ezekre
Ai+1=14Ai-Ai-1.(4)
A megfelelő k és m értékek:
k1=0k2=7k3=104k4=1455;m1=0m2=2m3=9m4=35.
Általában pedig ki+1=14ki-ki-1 és mi+1=4mi-mi-1+1.