Feladat: Gy.2326 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1986/november, 394 - 395. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Nevezetes azonosságok, Irracionális egyenletrendszerek, Polinomok szorzattá alakítása, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1986/március: Gy.2326

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az egyenlet értelmezési tartománya alapján x+y>0. Megmutatjuk, hogy ebben az esetben az első egyenletből x+y=1 következik.

 

Ha x+y>1, akkor x2+y2>x2+y2x+y. Az első egyenlet szerint így
1=x2+y2+2xyx+y>x2+y2+2xyx+y=(x+y)2x+y=x+y>1,
és ez nyilván nem lehetséges. Hasonlóan ellentmondásra vezet a 0<x+y<1 föltevés is.
Ezután a második egyenlet az x2-y=1 alakot ölti, ahonnan, újra fölhasználva az x+y=1 összefüggést, kapjuk, hogy x2+x=2, azaz x=1 vagy x=-2.
Az egyenletrendszer megoldásai tehát az
x1=1;y1=0és azx2=-2;y2=3
számpárok közül valók, és látható, hogy mindkét számpár valóban megoldás.
 
***
Megjegyzések. 1. Jobban látszik az első egyenlet szerkezete, ha észrevesszük, hogy annak 0-ra redukált bal oldala beszorzás után szorzattá alakítható. Valóban,
(x2+y2+2xyx+y-1)(x+y)=x3+y3+x2y+xy2+2xy-x-y,
amiről pedig némi ügyeskedéssel kiderül, hogy nem más, mint
(x+y-1)(x2+y2+x+y).
Ha most x+y>0, akkor a második tényező pozitív, így ha a szorzat 0, akkor x+y=1.
2. Ismeretes, hogy egész együtthatós egyváltozós polinom egész gyökei, és így a megfelelő elsőfokú gyöktényezők, véges sok próbálkozással megkaphatók: az egész gyökök a polinom konstans tagjának az osztói.
Hasonló, a szorzatalak fölismerését megkönnyítő állítás kétváltozós egész együtthatós polinomokra is igaz. Amennyiben a p(x,y) polinom szorzattá alakítható úgy, hogy az egyik tényező az egyik változóban ‐ pl. az x-ben ‐ elsőfokú, akkor ennek a tényezőnek az x változót nem tartalmazó tagja (mint az y változó polinomja) osztója a p(x,y) polinom x-ben nulladfokú "tagjának''. Mostani példánk jól szemlélteti a fenti állítást.
Rendezzük az előbbi kétváltozós polinomot x hatványai szerint:
p(x,y)=x3+yx2+(y2+2y-1)x+y3-y.
Az "együtthatók'' most az y változó polinomjai, az x-ben 0-adfokú tag, y3-y=y(y-1)(y+1). A p(x,y) polinom szimmetrikus az x, y változókban, úgy hogy az elképzelhető x-λy, x-λ(y-1), x-λ(y+1) " gyöktényezők'' közül a λ=-1-hez tartozó szimmetrikus x+y, x+y+1, valamint x+y-1 "osztókkal'' érdemes próbálkoznunk.
A maradékos osztásokat a jól ismert Horner-eljárás szerint végezve az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze az eredményeket:
 


|"Gyökök''\ "Együtthatók''1yy2+2y-1y3-y|-y10y2+2y-1|-2y2|̲¯|-y-11-1y3+3y|-4y2-4y|̲¯|-y+111y2+y|0|̲¯

 

Az utolsó esetben az [x-(-y+1)] "gyöktényezővel'' osztva valóban 0 maradékot kapunk, és a hányados " együtthatói'' is leolvashatók. Így
p(x,y)=(x+y-1)(x2+x+y2+y).