A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Legyen a száz szám . Két esetet különböztetünk meg aszerint, hogy milyen előjelű. Mivel | | (1) | | | (2) | ezért ha , akkor (1) és (2) alatt összesen darab nemnegatív összeget soroltunk fel. Ezek között csak szerepel kétszer, vagyis találtunk olyan számpárt, ahol a két tag összege nem negatív. Ha , akkor | | miatt ennek a 49 számpárnak az összege negatív. Ez az összeg viszont nem más, mint , ahol jelöli a 100 szám összegét. A feltétel szerint , így ha , akkor . Ugyanakkor | | tehát most is találtunk 99 olyan számpárt, amelyben a két tag összege nem negatív.
II. megoldás. Ismeretes, hogy csapat körmérkőzéses bajnokságát (minden csapat minden csapattal pontosan egyszer játszik) fordulóban le lehet bonyolítani úgy, hogy minden fordulóban minden csapat pontosan egy mérkőzést játszik. A feladat állítása ebből a tételből következik. Képzeljük el ugyanis csapatnak egy fenti, fordulós bajnokságát. Ha egy fordulóban az -edik és a -edik csapat játszik egymással, akkor tekintsük az összeget. Egy fordulóhoz ilyen két tagú összeget rendeltünk, s minden két tagú összeg (ami egy mérkőzésnek felel meg) pontosan egy fordulóhoz tartozik. Az ugyanahhoz a fordulóhoz rendelt két tagú összegek összege , hiszen ebben az alga számok mindegyike pontosan egyszer fordul elő. Így minden forduló mellett valamelyik két tagú összeg nem negatív, ami legalább annyi nemnegatív két tagú összeget jelent, ahány forduló van, azaz -et. A felhasznált tétel bizonyítása eljárást is ad a megfelelő beosztás elkészítésére. Legyen , és tekintsünk egy szabályos oldalú sokszöget. Az egyik csapatot ‐ ‐ feleltessük meg a sokszög középpontjának, a többit pedig a sokszög csúcsainak. Tekintsük a sugarat, és a sokszög csúcsait összekötő átlók és oldalak közül azokat, amelyek merőlegesek -re (1. ábra). A szakaszok a végpontjaikban álló csapatok közti mérkőzéseket tekintve éppen egy teljes forduló párosítását adják. Az szakaszból álló alakzatot a sokszög középpontja körül egész számú többszöröseivel elforgatva összesen fordulóhoz jutunk. Minden fordulóban a korábbiaktól különböző mérkőzéseket kapunk, és az összes lehetséges mérkőzést megkapjuk, hiszen a sokszög valamennyi átlója, illetve oldala pontosan egy ilyen alakzatban szerepel.
Megjegyzések. 1. A két megoldás mindegyike szerint elég föltenni, hogy a darab szám összege nem-negatív, már ebből is következik, hogy a közülük kiválasztandó számpárok között legalább -ben a tagok összege nem negatív. Ennél több nem-negatív párt már nem feltétlenül találunk, mert ha a számok egy kivételével negatívok, akkor csak az a összeg nem lesz nem negatív, amelyek egyik tagja az egyetlen pozitív elem. Fölvethető, hogy szám esetén található-e mindig olyan pár, amelyben a tagok összege nem negatív, ha a darab szám összege . A válasz: igen, ha . Ugyanis ha a szám között van olyan és , hogy , akkor a számok közül -t elhagyva számunk marad, melyek összege pozitív. A fenti állítás értelmében kiválasztható közülük ,,nemnegatív pár'', ami az párral együtt éppen . Ha pedig minden olyan két tagú összeg negatív, amelyben a tagok ellenkező előjelűek, akkor mivel a számok összege , a szám között legalább pozitív van. Ekkor legalább olyan pár van, amelyben a tagok összege nem negatív, s ez legalább , ha . Az állítás és esetén nem is igaz: -re például a szám ötösből csak -re pedig a szám hármasból csak egy olyan pár választható ki, amelyben a tagok összege nem negatív. 2. A vizsgált kérdés általánosabb formában úgy vethető föl, hogy ha darab szám összege és , akkor mit mondhatunk azoknak az szám közül kiválasztható -asoknak a számáról, amelyekben a számok összege nem negatív? Ha a számok egy kivételével negatívak, akkor éppen ilyen -as van ‐ ez azoknak a -asoknak a száma, amelyekben szerepel az egyetlen pozitív elem. Várható, hogy ez nem mindig érhető el, azonban a kérdés nem látszik könnyűnek. Ha osztója, -nek ‐ ez a esetben azt jelenti, hogy páros sok számunk van ‐, akkor van legalább olyan -as, amelyben a tagok összege nem negatív. Ez a második megoldásban felhasznált tétel alkalmas általánosításából következik, ugyanúgy, mint a megoldásban. A szóban forgó általánosítás a következőképpen hangzik:
Ha osztója -nek, akkor megadható rögzített elem számú felbontása úgy, hogy minden felbontás darab közös elem nélküli -elemű részhalmazból áll, továbbá az elem mindegyik elemű részhalmaza pontosan egy felbontásban szerepel.
A problémát, hogy ilyen felbontás létezik-e, még a múlt század közepén vetették fel, és csak az 1970-es évek elején oldotta meg a fiatalon elhunyt Baranyai Zsolt. |