A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Tekintsük a három legnagyobb számot. Ha ezek legkisebbike -nél kisebb, akkor a további szám ugyancsak kisebb mint , így összegük, , kisebb, mint , ami . Az -et -ra kiegészítő háromtagú összeg ‐ a három legnagyobb szám összege ‐ így nagyobb, mint . Ha viszont a három legnagyobb szám legkisebbike legalább , akkor e három szám összege legalább . Beláttuk tehát, hogy a három legnagyobb számra teljesül a feladat állítása.
Almási László (Pécs, Nagy Lajos Gimn., I. o. t.)
II. megoldás. Jelölje a számokat rendre , és készítsük el az alábbi háromtagú összeget: | | | |
Ekkor . Az állítás most már következik abból, hogy ha szám összege , akkor nem lehet a számok mindegyike -nál kisebb.
III. megoldás. Képezzük az számból készíthető összes lehetséges háromtagú összegek összegét. Egy adott szám annyi háromtagú összegben szerepel, ahányféleképpen a többi számból ki tudunk választani kettőt. Így minden szám -ször szerepel az összegben, vagyis a háromtagú összegek összege . A háromtagú összegek száma másfelől . Mivel , ezért a második megoldás befejezése szerint adódik, hogy a számhármasok között van olyan, amelyben a számok összege legalább .
Megjegyzések. 1. A feladat kézenfekvő módon általánosítható: ha adott darab szám, melyek összege , akkor minden és közé eső -ra kiválasztható az darab szám közül úgy, hogy az összegük legalább legyen. Bármelyik megoldás gondolatmenete elvezet a most kimondott állítás bizonyításához. 2. Érdemes megemlíteni, hogy a harmadik megoldásban lényegében azt láttuk be, hogy ha darab szám átlaga , akkor minden és közé eső -ra az számból készíthető összes lehetséges -tagú összegek átlaga . 3. A második megoldásból kiderül, hogy nem is egy olyan számhármas van, amelyben a számok összege legalább . Ha például az alábbi permutációból kiindulva képezzük az darab összeget: | | akkor az így adódó -nál nem kisebb összeg biztosan különbözik attól, amit a második megoldásban felírt permutációból kapunk. Nem látszik könnyűnek annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az adott feltételek esetén legalább hány olyan számhármas létezik, amelyben a számok összege legalább . |