Feladat: Gy.2017 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 1982/október, 65 - 66. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Binomiális együtthatók, Másodfokú (és arra visszavezethető) egyenletek, Egész együtthatós polinomok, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1981/december: Gy.2017

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Ha a, b és c mindegyike 0, akkor az ax2+bx+c=0 egyenletnek minden valós szám gyöke, így az állítás ekkor teljesül. Föltehető tehát, hogy a három szám közül legalább kettő különbözik 0-tól. (Pontosan két 0 a feltétel szerint nem lehet.)

 

Ha a=0, akkor a feltétel szerint most 0b=-2c, így egyenletünk
c(-2x+1)=0alakú.

Ennek az 12 gyöke, tehát az állítás az a=0 esetben is teljesül.
Ha a0, akkor az egyenlet másodfokú.
A feltétel szerint 2a=-3(b+2c), tehát az egyenlet diszkriminánsa
D=b2-4ac=b2+6c(b+2c)=(b+3c)2+3c2
ami pozitív, hisz b és c egyszerre nem 0.
 

Egyenletünknek tehát két különböző valós gyöke van. Ezeket x1-gyel és x2-vel jelölve a gyökök és együtthatók ismert összefüggése szerint
x1+x2=-ba,x1x2=ca.

Most a0, így a feltétel mindkét oldalát a-val osztva
0=2+3ba+6ca=2+3(-x1-x2)+6x1x2
adódik. Innen rendezés után kapjuk, hogy
3x1-2=3x2(2x1-1).
Másrészt, ha x1=12, akkor a feladat állítása nyilván teljesül.
Ha x112, akkor x2=3x1-23(2x1-1).
 

Látható, hogy x2 pontosan akkor nem esik az adott intervallumba, azaz x2(0,1) pontosan akkor teljesül, ha x2(x2-1)0. Ez az x1-re azt jelenti, hogy
3x1-23(2x1-1)1-3x13(2x1-1)0,
ami pontosan akkor teljesül, ha (3x1-2)(1-3x1)0, azaz 13x123.
Azt kaptuk tehát, hogy ha x2 nem esik 0 és 1 közé, akkor x1 az 13 és 23 között van, tehát az állítás most is igaz.
 

II. megoldás. Jelöljük az ax2+bx+c polinomot p(x)-szel. Ekkor
p(0)=c,p(12)=a4+b2+c,p(1)=a+b+c.
Könnyen ellenőrizhető, hogy 2a+3b+6c=p(0)+4p(12)+p(1).
 

A feltétel szerint így p(0)+4p(12)+p(1)=0. Ez azt jelenti, hogy vagy p(0), p(12) és p(1) mindegyike 0, vagy pedig e három szám között van pozitív is és negatív is.
Az első esetben p(12)=0, tehát p(x)-nek gyöke az 12.
 

A második esetben a helyettesítési értékek között vannak ellenkező előjelűek, van tehát olyan t1, és t2, melyekre 0t1t2<1, úgy hogy p(t1) és p(t2) ellenkező előjelűek. Ismeretes, hogy első- vagy másodfokú p(x) polinom esetén ebből következik, hogy van olyan x0, melyre t1<x0<t2 és p(x0)=0. Ezzel a feladat állítását igazoltuk.
 

Megjegyzés. Az ax2+bx+c függvény 0 és 1 közötti integrálja a a3+b2+c.

A feltevés szerint ez 0-val egyenlő.
Ebből is látható, hogy van a függvénynek 0 és 1 közti gyöke.