|  
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A szóban forgó kör (a továbbiakban  kör) középpontját jelöljük -mal. A  és  körök középpontjait jelöljük -gyel, ill. -vel, érintési pontjukat -ve1, a  egyenest pedig -vel. Mivel  átmegy a  kör  pontján és érinti -et, ezért az érintési pont csak  lehet. Emiatt  az  egyenesen van, továbbá rajta van  a  szakasz felező merőlegesén is. Vizsgáljuk meg, hogy ezek az egyenesek vajon mindig metszik-e egymást. Mivel az  egyenes metszi a ,  köröket, ezért ,  különböző pontok. Ha  párhuzamos volna a  szakasz felező merőlegesével (azonos semmiképpen nem lehet vele), akkor merőleges volna -re, vagyis -re. Ez viszont csak úgy volna lehetséges, ha  -ben érintené a  kört. Ellentmondásra jutottunk, hiszen az  egyenes metszi -et. Az  egyenes és  felező merőlegese tehát metsző egyenesek. Ez azt jelenti, hogy a feltételeknek megfelelő  kör mindig létezik, és egyértelműen meghatározott. A továbbiakban két esetet különböztetünk meg. 1. Ha az  egyenes áthalad -en és -n, akkor a  kör -t is érinti (-ben), mivel ebben az esetben  rajta van -n. Ezért a  szakasz a  kör átmérője, és hossza egyenlő a ,  körök átmérőinek összegével (1. ábra).
      1. ábra    2. Ha  úgy metszi a ,  köröket, hogy nem halad át az ,  pontokon, akkor ,  és  valódi háromszögek, és egyenlő szárúak (2. ábra). 
     2. ábra    Az ,  szögek csúcsszögek lévén egyenlőek. Így a három egyenlő szárú háromszög alapon fekvő szögei egyenlőek. Az  négyszög paralelogramma, mert benne a -nél levő szög mindkét szomszédját -ra egészíti ki. Mivel a paralelogramma szemközti oldalai egyenlők, . Viszont  a  kör sugara,  pedig a kívülről érintkező  és  körök sugarainak összegével egyenlő, az állítást ezzel igazoltuk.  (L. L.) |