Feladat: Gy.1856 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 1980/február, 69 - 70. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Nevezetes azonosságok, Függvényegyenletek, Valós együtthatós polinomok, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1979/október: Gy.1856

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feltételből következik, hogy p(x) értékkészletének minden elemét pontosan egyszer veszi föl. Ha ugyanis p(x1)=p(x2), akkor P(p(x1))=P(p(x2)), azaz x1=x2 is fennáll. Ebből viszont következik, hogy p(x) pontosan elsőfokú, hiszen ez a tulajdonsága sem másodfokú, sem 0-adfokú (konstans) polinomnak nem lehet meg.
Legyen most x1 adott valós szám. Mivel p(x) elsőfokú, így értékkészlete a valós számok halmaza, tehát van olyan y1, amelyre p(y1)=x1, ekkor p(P(x1))=p(P(p(y1))). A feltétel szerint viszont P(p(y1))=y1, tehát p(P(p(y1)))=p(y1)=x1, azaz ha x1 adott valós szám, akkor p(P(x1))=x1, tehát p(P(x1))=x.

 

Megjegyzések. 1. A feltétel magát a két polinomot nem határozza meg egyértelműen. Ha  p(x)=bx+c tetszőleges elsőfokú polinom (tehát b0), akkor P(x)=1bx-cb.
 

2. Ha elvégezzük a P(p(x)) helyettesítést, akkor rövid számolás után
P(p(x))=Aa2x4+2Aabx3+(2Aac+Ab2+Ba)x2+(2Abc+Bb)x+Ac2+Bc+C.
Az az állítás, hogy ez csak úgy lehet egyenlő x-szel minden x szám esetén, ha az elsőfokú tag együtthatója 1, a további együtthatók pedig nullák, egyáltalán nem nyilvánvaló. Alapvető tétel mondja ki, hogy két polinom, mint függvény csak úgy lehet egyenlő, ha ,,formailag'' is azonosak. Akik a fenti indulással oldották meg a feladatot, ennél a lépésnél kihasználták ezt a tételt.