Feladat: Gy.1627 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: -
Füzet: 1981/november, 135 - 138. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Játékelmélet, játékok, Sakktáblával kapcsolatos feladatok, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1976/március: Gy.1627

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.


Megoldás. I. Azt mondjuk, hogy a figurák valamely sorban vagy oszlopban "jól helyezkednek el'', ha a sor vagy oszlop középső mezője üres, és az üres mező egyik oldalán csupa fekete, másik oldalán csupa fehér figura áll. A kiindulási ábrán a középső oszlopban és a középső sorban helyezkednek el jól a figurák.
Be fogjuk látni, hogy ha valamely oszlopban vagy sorban a figurák jól helyezkednek el, akkor ebben az oszlopban, ill. sorban a fekete és a fehér figurák n(n+2) lépésben felcserélhetők a többi oszlopban, ill. sorban álló figura mozgatása nélkül.
Fogadjuk el egyelőre ezt az állítást bizonyítás nélkül. Ebből következik, hogy a kiindulási ábrán a középső oszlop fekete és fehér figurái a többi oszlop figuráinak mozgatása nélkül n(n+2) lépésben felcserélhetők. Hajtsuk végre ezt a cserét. Nyilvánvaló, hogy a csere során a középső oszlop minden mezője legalább egyszer üresen marad: a középső mező rögtön kezdetben üres, a többi mezőre pedig ellentétes színű figurának kell kerülnie ‐ ehhez pedig előbb ki kell üríteni a mezőt. Vegyük észre, hogy amikor a k-adik mezőt először ürítjük ki, a tábla k-adik sorában a figurák jól fognak elhelyezkedni! Következésképp a k-adik sor figurái most n(n+2) lépésben felcserélhetők, a többi sor figuráinak elmozdítása nélkül (vagyis a középső oszlop többi mezőjén a figurák helyzete eközben nem változik). Ha a k-adik sorban a cserét végrehajtjuk, akkor a csere végén a k-adik sor középső mezője megint üres lesz, tehát a középső oszlopban a figurák megint úgy fognak elhelyezkedni, mint a csere előtt. A középső oszlopban tehát ott folytathatjuk eljárásunkat, ahol abbahagytuk.
Ha a középső oszlopban úgy hajtjuk végre a cserét, hogy amikor valamelyik mező először válik üressé, akkor az eljárást megszakítjuk, és a megfelelő sor cseréjét közbeiktatjuk, akkor eljárásunk végére az 1., 2., ..., n. oszlop fekete figuráit felcseréljük az n+2., n+3., ..., 2n+1. oszlop fehér figuráival és a középső oszlopban felcseréljük egymással a fekete és a fehér figurákat. Tehát a teljes cserét végrehajtottuk.
Nézzük, hány lépésből áll az eljárásunk! A középső oszlopban a cseréhez n(n+2) lépés kell. A sorokon belüli cserét mindig akkor kezdjük végrehajtani, amikor épp ebben a sorban helyezkednek el jól a figurák, így egy sor cseréjéhez is elég n(n+2) lépés. Összesen 2n+1 sorban és egy oszlopban kell tehát egyenként n(n+2) lépést tennünk, vagyis eljárásunk összesen (2n+2)n(n+2)=2n(n+1)(n+2) lépésből áll. Ezzel bebizonyítottuk, hogy a sakktábla fekete és fehér figurái felcserélhetők egymással, és ehhez a cseréhez elég 2n(n+1)(n+2) lépés.
 

II. Most már csak az egy sorra vagy oszlopra vonatkozó állítást kell igazolnunk. Nyilván elég sorokra belátnunk az állítást, hiszen ebből 90-os elforgatással már adódik az oszlopokra is. Tegyük fel, hogy valamely sorban a figurák jól helyezkednek el. A sor kívánt átrendezését 3 részben hajtjuk végre, ez a 3 rész kissé más, ha n páratlan, és más, ha n páros. Tekintsük tehát az alábbi 6 helyzetet:
A: Az 1., 2., ..., n. mezőn fekete, az (n+2)., (n+3)., ..., (2n+1). mezőn fehér figura áll, az (n+1)-edik mező üres;
 

B: a páros mezőkön fekete, a páratlan mezőkön az első kivételével fehér figura áll, az első mező üres;
 

B': a páros mezőkön fehér, a páratlan mezőkön a (2n+1)-edik kivételével fekete figura áll, a (2n+1)-edik mező üres;
 

C: a páros mezőkön fekete, a páratlan mezőkön a (2n+1)-edik kivételével fehér figura áll, a (2n+1)-edik mező üres;
 

C': a páros mezőkön fehér, a páratlan mezőkön az első kivételével fekete figura áll, az első mező üres;
 

D: az 1., 2., ..., n. mezőn fehér, az (n+2)., (n+3)., ..., (2n+1)-edik mezőn fekete figura áll, az (n+1)-edik mező üres.
 

Azt kell belátnunk, hogy az A helyzetből a D helyzetbe el lehet jutni n(n+2) lépésben. Ehhez a következőt fogjuk belátni: ha n páratlan, akkor A-ból B-be és C-ből D-be n(n+1)/2 lépésben el lehet jutni, másrészt B-ből C-be n lépés elég. Ez összesen 2n(n+1)/2+n=n(n+2) lépés. Páros n-re azt fogjuk belátni, hogy A-ból B'-be és C'-ből D-be n(n+1)/2 lépésben el lehet jutni, másrészt B'-ből C'-be n lépés is elég. Páros n esetén tehát A-ból B' és C'-n keresztül lehet n(n+2) lépésben D-be jutni.

Nézzük először, hogyan lehet n lépésben B-ből C-be jutni! Ez egyszerű: az első lépésben a 3. mezőn álló figurával az 1. mezőre ugrunk, ezzel üresen marad a 3. mező, általában a k-adik lépésben a (2k+1)-edik mezőn álló figurával az üres (2k-1)-edik mezőre ugrunk és ezzel a (2k+1)-edik mező felszabadul.
B'-ből C'-be hasonlóan lehet eljutni n lépésben, csak most a páratlan mezőn álló figurákkal egyet-egyet jobbra kell ugrani és nem balra.
Nyilvánvaló a következő is: C-ből pontosan annyi lépésben lehet D-be jutni, mint D-ből C-be (általában az egyik helyzetből a másikba ugyanannyi lépésben lehet eljutni, mint onnan vissza az elsőbe, csak a lépések sorrendjét kell megfordítani és minden lépést a fordítottjával kell helyettesíteni). Ha a D és C helyzetet a középső mezőre tükrözzük, éppen az A és B helyzetet kapjuk. Következésképp A-ból B-be ugyanannyi lépésben lehet eljutni, mint D-ből C-be vagy C-ből D-be. Ugyanígy lehet belátni, hogy A-ból B'-be ugyanannyi lépés elég, mint C'-ből D-be. Bizonyításunk befejezéséhez elég tehát azt megmutatnunk, hogy ha n páratlan, akkor A-ból B-be, ha pedig n páros, akkor A-ból B'-be n(n+1)/2 lépésben el lehet jutni. Erre egy eljárást fogunk megadni, az eljárás n "szakaszból'', azon belül a k-adik "szakasz'' k lépésből fog állni:
1. szakasz: az n-edik mezőn álló (fekete) figurát egy mezővel jobbra toljuk;
2. szakasz: az (n+2)-edik mezőn álló (fehér) figurával balra ugrunk (az n-edik mezőbe), majd az (n+3)-adik mezőn álló (fehér) figurát egy mezővel balra toljuk;
3. szakasz: most már két fekete figurával tudunk jobbra ugrani (előbb az (n+1)-edik mezőről az (n+3)-adikra, majd az (n-1)-edik mezőről az (n+1)-edikre), ezután az (n-2)-edik mezőn álló fekete figurát eggyel jobbra toljuk stb.
A k-adik szakasz után a sor (az üres mezőt figyelmen kívül hagyva) 3 "tömbből'' áll: az első "tömb'' n-k darab fekete figurából, a második "tömb'' k figurapárból áll, a pár első figurája mindig fekete, a második mindig fehér. A harmadik "tömb'' n-k fehér figurából áll. Ha k páratlan, akkor az üres mező az 1. és a 2. tömb között van a k. szakasz után; ha k páros, akkor az üres mező a 2. és a 3. tömb között van a k. szakasz után.

Az első esetben (k páratlan) ugorjunk a 2. tömb fehér bábuival egyet-egyet balra! Ezt megtehetjük, ha a tömb legbalra álló figurájával kezdjük. Így az üres mező végül az (n+k+1)-edik mezőre kerül. Toljuk most át erre a mezőre a 3. tömb bal szélén álló figurát. Ez a k+1 lépés alkotja a (k+1)-edik szakaszt. A (k+1)-edik szakasz után tehát így alakul a helyzet:

Ez valóban (2) alakú.
A második esetben (ha k páros, k+1 páratlan), a 2. tömb fekete bábuival ugrunk egyet-egyet jobbra, (ezt a tömb legjobbra álló fekete figurájával kell kezdeni), majd az 1. tömb jobb szélső figuráját toljuk az így megüresedő (n-k+1)-edik helyre. Ez a k+1 lépés alkotja a (k+1)-edik szakaszt, eredményeként egy (1) alakú sort kapunk.
Végül az n-edik szakasz végrehajtása után az 1. és a 3. tömb kiürül. Ha n páratlan, akkor az üres mező az n fekete-fehér pár előtt áll, ami éppen a B helyzet. Ha n páros, akkor az üres mező az n fekete-fehér pár után fog állni, ami a B' helyzet. A k-adik szakaszban pontosan k lépést (k-1 ugrást és egy tolást) hajtottunk végre, és eljárásunk n szakaszból állt, így eljárásunkhoz 1+2+...n=n(n+1)/2 lépésre volt szükség. Ezzel bebizonyítottuk, amit akartunk.
 

(S. L.)

 

Megjegyzés. Megadtunk egy algoritmust, amivel a fekete és fehér figurákat 2n(n+1)(n+2) lépésben felcserélhetjük. Megmutatjuk, hogy a helycsere elvégzéséhez 2n(n+1)2 lépésre mindenképpen szükség van, ennél kevesebbel semmilyen eljárással sem jutunk célhoz.
Tekintsük ehhez azt a fekete figurát, amelyik az i-edik sor és a j-edik oszlop kereszteződésében áll. A cserék végrehajtása után egy fehér figura helyére, mondjuk az f(i,j)-edik sor és a g(i,j)-edik oszlop kereszteződésébe került. Mivel a figurák csak vízszintesen és függőlegesen tudnak mozogni, s egy lépésben legfeljebb 2 mezővel kerülnek odább, azért a kiszemelt figurával legalább
|f(i,j)-i|2+|g(i,j)-j|2
lépést kellett tennünk. Az összes fekete figurával tehát együttvéve legalább
12(i,j)(|f(i,j)-i|+|g(i,j)-j|)(*)12|(i,j)f(i,j)-(i,j)i|+12|(i,j)g(i,j)-(i,j)j|


lépést kellett tennünk. Itt a jel alatt álló (i,j) pár a fekete figurák kezdeti helyein fut végig, (f(i,j),g(i,j)) pedig a helycsere végén elfoglalt helyüket mutatja, vagyis az (f(i,j),g(i,j)) pár éppen a fehér figurák kezdeti helyein fut végig. Ezért a (i,j)i összegben az 1 és (n+1) közötti egészek n-szer, az (n+2) és (2n+1) közöttiek (n+1)-szer fordulnak elő, míg a (i,j)f(i,j) összegben az 1 és n közötti egészek (n+1)-szer, az (n+1) és (2n+1) közöttiek pedig n-szer találhatók meg. A (*) egyenlőtlenség jobb oldalán az első tag kétszerese tehát
[(n+2)+...+(2n+1)]-[1+2+...+n]=n(n+1).
Hasonlóan kapjuk, hogy a második tag kétszerese
(2n+1)[(n+2)+...+(2n+1)-(1+2+...+n)]=(2n+1)n(n+1).
Így a fekete figurákkal tett lépések száma legalább
12[n(n+1)+(2n+1)n(n+1)]=n(n+1)2.
A fehér figurákkal is legalább ennyit kell lépnünk, ami éppen az állított 2n(n+1)2 lépést jelenti.