A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Módosítsuk a képezési utasítást úgy, hogy -t vetítés helyett tükrözzük a megfelelő oldalra. Így kétszer akkora háromszöget kapunk, mint eredetileg, s mivel az eredeti transzformáció és e módosítottja hasonló háromszögre vezet, azért elegendő lesz a feladat állítását a módosított transzformációra bizonyítani. Jelöljük a egyenest a egyenesbe vivő forgatást -vel, a -et -be vivőt -vel, és tovább az , , és forgásszöget rendre -vel, -vel, -vel, -vel.
1. ábra Megmutatjuk, hogy a -beli megfelelő forgásszögekre fennállanak a következő egyenlőségek
Ezekből következik majd, hogy | | és hasonlóan | | tehát és megfelelő szögei egyenlők, így valóban hasonlók. Tekintsük az , , pontok köré írt, -n átmenő köröket (1. ábra). E körök rendre átmennek -nek a körpárok centrálisaira vonatkozó tükörképein, a háromszög megfelelő csúcsain. A tükrözés miatt a -et -be vivő forgatás egyenlő -vel. Emiatt egyenlők -vel az körüli, -n átmenő körnek a ív feletti kerületi szögei, köztük a -et -be vivő forgatás is, vagyis ; hasonlóan láthatjuk be (1) többi állításait is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy két egyenes forgásszöge nincs egyértelműen meghatározva: ha a szögű forgatás -t -be viszi, akkor ugyanezt teszi a szögű forgatás is; emiatt a fenti bizonyítás kiegészítésre szorul. A bizonyított (1) egyenlőségek úgy igazak, hogy a lehetséges választások közt van olyan is, amelyikre teljesül (1). Így igaz a kerületi szögek egyenlőségére felhasznált állítás is. A szokásos értelmezés mellett ugyanis meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a kerületi szög csúcsa a meghatározó íven van, attól, amikor a csúcs a kiegészítő íven van. Ez elkerülhető a forgásszögek alkalmazásával: a 2. ábrán látható kerületi forgásszögek egyenlők, noha csúcsaik egymást (teljes körré) kiegészítő íveken vannak.
2. ábra Ennek az egyöntetűségnek azonban ára van: (1) felhasználásával csak azt bizonyítjuk be, hogy és megfelelően választott forgásszögei egyenlők, azaz ha a szögeket (a közönséges értelemben vett szögeket, nem forgásszögeket) rendre , , , , , jelöli, akkor az , ; , ; , párok tagjai vagy egyenlők vagy -ra egészítik ki egymást. A fellépő bizonytalanság, eloszlatásának az érdekében csak azt kell felhasználnunk, hogy a háromszög szögeinek összege . Ha ugyanis a megfelelő szögek között volna egy, amelyik -ra egészítené ki a párját ‐ mondjuk volna, akkor -ban a szögek összege nem lehetne : | | ami csak úgy lehet , ha , azaz ha egyenlő -lal is. Ha két ilyen pár volna: és , akkor | | ami nem lehet -kal egyenlő; ha pedig három ilyen volna, akkor: | | ami ismét nem . Az állítást ezzel bebizonyítottuk.
Megjegyzés. A legutóbbiakban egy kicsit többet is bizonyítottunk: mivel a forgásszögek is egyenlőek, azért azt is beláttuk, hogy körüljárása megegyezik . körüljárásával. Ilyenkor mindig van olyan forgatva nyújtás (kicsinyítés), amely -t átviszi -ba (a szög lehet természetesen is), itt azonban még azt is be lehet látni, hogy ennek a transzformációnak a centruma éppen a pont, vagyis hogy a , , , és a , , , pontrendszerek is hasonlók.
3. ábra (Ilyet mutat az eredeti képezésmód mellett a 3. ábra; a sejtéshez eljuttat néhány pontosan végrehajtott szerkesztés más-más kiindulási helyzetből, a bizonyításra itt nem térünk ki.) |