Feladat: 1400. matematika gyakorlat Korcsoport: 14-15 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Horváth Eszter ,  Horváth Gyöngyi ,  László Andrea ,  Németh József 
Füzet: 1972/december, 214 - 217. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb sokszögek hasonlósága, Forgatva nyújtás, Derékszögű háromszögek geometriája, Négyszögek szerkesztése, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1972/január: 1400. matematika gyakorlat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. Megoldás. Tegyük fel, hogy a keresett ABCD négyszög pozitív körüljárású (ez azt jelenti, hogy ha a csúcsokat az A, B, C, D sorrendben járjuk végig, eközben a téglalap középpontját az óramutató járásával ellentétes irányban kerüljük meg). Forgassuk el az A körül a B csúcsot pozitív irányban 90-kal, az AD szakasz B' pontját kapjuk, melyre AB'=AB. Ha A körül az egész BC egyenest elforgatjuk pozitív irányban 90-kal, az AD-re merőleges, B'-n átmenő egyenest kapjuk. Ezen az egyenesen lesz az M pont forgatottja is, az M' pont. Az A centrumú, 5:2 arányú nagyítás AB':AD=AB:AD=2:5 miatt B'-t D-be viszi, tehát M'-höz a CD egyenes valamely M1 pontját rendeli hozzá (1. ábra).

 
 
1. ábra
 

Az M' és M1 pontokat adataink alapján könnyen megszerkeszthetjük : ha az AM-re merőleges, A-n átmenő egyenesre A-ból kiindulva alkalmas irányban felmérjük az AM szakasz felét kétszer, M'-t kapjuk (erre különben túl nagy szükségünk nincs), ha pedig ötször mérjük fel AM felét, akkor M1 et kapjuk (jelöljük M2-vel azt a pontot, amit az ellentétes irányú felmérésből kapunk). Ekkor A merőleges vetülete az M1N egyenesen D, az M-en átmenő, AD-vel párhuzamos egyenesen pedig B, végül C-t B-nek M1N-re való vetítésével kapjuk. (Ha M1 helyett a közben megszerkesztett M2-t használjuk, ugyanezzel az eljárással negatív körüljárású megoldást kapunk.) A kapott négyszög a szerkesztés szerint téglalap, és a BC oldal egyenese átmegy M-en, a CD oldal egyenese átmegy N-en. Ha a CD egyenest az A centrumból 2:5 arányban kicsinyítjük, az M'-n átmenő egyenest kapjuk, ezt A körül negatív irányban 90-kal elforgatva M-en átmenő egyenest kapunk. Tehát B-t D-ből az A centrumú 2:5 arányú kicsinyítéssel, majd egy ezt követő, ugyancsak A centrumú (-90)-os forgatással kapjuk. Emiatt ABCD pozitív körüljárású, és benne AB:BC=2:5. Hasonlóan látható be, hogy az M2-ből kapott négyszög is megfelel a feladat követelményeinek, és negatív körüljárású.
Eddig úgy értelmeztük a feladat követelményeit, hogy a mondott oldalak egyenesei menjenek át az M és N pontokon. Így lesz ez még a következő lépésben is, amikor a megoldások számát határozzuk meg. Nyilván nincs megoldása a feladatnak, ha M vagy N azonos A-val (M és N viszont lehetnek azonosak). Szerkesztésünk első lépései, a forgatás és a nyújtás mindig végrehajthatóak. Előfordulhat, hogy M1, vagy M2 azonos lesz N-nel. Ez nyilván csak úgy lehet, ha AM és AN merőlegesek egymásra, és AM:AN=2:5. Ha ez így van, a feladatnak végtelen sok megoldása van, a CD egyenes tetszőleges, az N-en átmenő, de A-n át nem menő egyenes lehet.
Nem folytathatjuk a fent leírt úton szerkesztésünket akkor sem, ha az M1N egyenes átmegy A-n (és akkor nyilván M2N is átmegy), vagyis amikor MA merőleges NA-ra, de MA:NA2:5. Ebben az esetben a feladatnak nincs megoldása. Minden más esetben (ha tehát az MAN szög nem 90-os) az M1 és M2 pontokból egy‐egy megoldást kapunk, tehát a feladatnak két megoldása van.
Érvényesek az eddigi állításaink akkor is, ha a feladat szövegét úgy értelmezzük, hogy az M és N pontoknak a BC és CD szakaszok belsejében kell lenniük, csak a kapott megoldások nem mind lesznek megfelelőek. Ha M valóban a BC, N a CD szakaszon van (és a négyszög körüljárása pozitív), akkor M1 a CD szakasz D-n túli meghosszabbítására kerül, tehát N-ből az AM1 szakasz hegyesszög alatt, MM1 pedig tompaszög alatt látszik. Így rögzített A, M pontok mellett N-nek az AM1 feletti k1 Thalész‐körön kívül, az MM1 feletti g1 Thalész‐körön pedig belül kell lennie (2. ábra).
 
 
2. ábra
 

Mivel MM1 elválasztja az A, N pontokat, és az AM1N szög hegyesszög, N-nek az MM1 egyenes A-t nem tartalmazó oldalán és az AM1 re merőleges, M1-en átmenő m1 egyenesnek A-t tartalmazó oldalán kell lennie. Így kapjuk azt a T1 tartományt, ahol N-nek lennie kell, ha a négyszög pozitív körüljárású ; és negatív körüljárás esetén T1-nek AM-re vonatkozó T2 tükörképe lesz N lehetséges helye.
Az olvasóra hagyjuk annak belátását, hogy ha N a T1-ben vagy T2-ben van, akkor valóban egy megoldást kapunk.
 

Horváth Eszter (Budapest, Ságvári E. Gyak. Gimn., II. o. t.)
 

II. Megoldás. Ismét olyan megoldást keresünk, amelyben a téglalap oldalegyenesei mennek át az M, N ponton. Az oldalak adott aránya alapján a keresetthez hasonló téglalapot szerkesztünk, ebben az átlónak a rövidebb oldallal bezárt α szöge megadja az ACD nagyságát. α-val vagy (180-α)-val egyenlő az AN szakasznak C-ből vett látószöge aszerint, hogy N-en a CD félegyenes megy át vagy a DC oldal C-n túli meghosszabbítása. Eszerint C-nek rajta kell lennie az AN szakasz α és 180-α nyílású látókörívpárjai valamelyikén ‐ vagyis a 3. ábra k1 és k2 köreinek egyikén (hiszen egy ilyen α szögű ív és az AN egyenes másik partján levő (180-α) szögű ív együtt egy teljes kört adnak).
 
 
3. ábra
 

Másrészt C rajta van az NM szakasz mint átmérő fölötti k Thalész‐körön is.
Ezek alapján C csúcsként megfelel akár a k1, k, akár a k2, k körpár közös pontja, a keresett téglalap két oldalegyenese CN és CM, a másik kettő pedig ezekre merőleges és átmegy A-n.
A kapott téglalapban az ACD szög α-val egyenlő, ezért az AB:BC arány egyenlő a "minta‐téglalap'' oldalainak arányával, továbbá a C-ben összefutó oldalak átmennek M-en, N-en, tehát a szerkesztés helyes.
 

Mivel N mind a három körnek közös pontja, azért mindig van megoldása a feladatnak. (Ha k érinti pl. k1-et, akkor C-ként maga N veendő. A 3. ábrán k1-ből adódik az AB1C1D1 téglalap, k2-ből az AB2C2D2.)
 

László Andrea (Székesfehérvár, Teleki Blanka Gimn., I. o. t)

Horváth Gyöngyi (Szeged, Radnóti M. Gimn., II. o. t.)
 

Megjegyzés. Az α látószöget célszerű mindjárt "helyben'' előállítani : az AN alap fölé mindkét oldalán 2AN/5 magasságú téglalapot (ill. csak NAN*, ill NAN** derékszögű háromszöget) szerkeszteni, ezek körülírt köre k1, ill k2.
 

III. Megoldás. Vehetjük B-t vagy D-t is téglalapunk elsőként meghatározandó csúcsa szerepére, annak ellenére, hogy rájuk csak egy‐egy mértani helyet ismerünk : a B csúcs az AM szakasz fölötti k3, D pedig az AN szakasz fölötti k4 Thalész‐körön van. Ugyanis minden megoldásban B a D-nek a képe abban az A centrumú elfordítva zsugorításos transzformációban, melynek arányszáma 2:5 és szöge 90 az egyik vagy a másik irányban. Ezért B-t a k3-ból k4-nek a mondott transzformációval adódó k4* , ill. k4** képe metszi ki. (A 3. ábrán csak e transzformáltak láthatók, mint AN-nek AN*, AN** képei fölötti Thalész‐körök.)
 

Megjegyzés. Így AB1N*=AB1M=90, tehát az első téglalap B1C1 oldalegyenese azonos az MN* egyenessel, B2C2 pedig ugyanígy MN**-gal. Ezzel lényegében új megoldást kaptunk, itt kevesebb körre van szükségünk.
 

IV. Megoldás. Jelöljük P-vel az M-en átmenő, AN-re merőleges egyenesnek AD-vel való metszéspontját. Ez kijelölhető, ugyanis származtatásánál fogva az MP szakasz ugyanakkora szöggel hajlik BA-hoz, mint az AN szakasz a BC-hez,így a szakaszok aránya egyenlő a vetületek arányával :
MPi:AN=BiA:BiCi=2:5,MPi=25AN,


i=1, 2, hiszen ez a szakasz M-től mindkét irányban fölmérhető (4. ábra). Ezzel már készen is vagyunk.
 
 
4. ábra
 

Ugyanezen elv szerint felhasználható lenne az AB egyenesnek az a Q pontja, ahol az N-ből AM-re állított merőleges áthalad.
 

Németh József (Eger, Gárdonyi G. Gimn., II. o. t.)