A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Feltesszük, hogy (1) és (2) teljesült egy bizonyos , , , értékrendszerrel, így (2) szerint az értékek egyike sem . Szorzatukkal szorozva (2)-t, és -ra redukálva, tovább alakítva | | (3) | ugyanis az első alakban zárójelbe tett összeg (1) alapján egyenlő -vel. Az utolsó alak második tényezőjében -t ismét (1) alapján kiküszöbölve, a tényezőt szorzattá alakíthatjuk: | | és evvel (3) így alakul: tehát a tényező közül legalább egynek az értéke és ez bizonyítja az állítást. Megjegyzések. 1. A végzett ekvivalens átalakításokat fordított sorrendben végezve látható, hogy az állítás megfordítható: ha (1) és (2) közül az egyik teljesül, továbbá , , közül legalább az egyik egyenlő -val, azaz teljesül (4), végül , , és egyike sem (amit csak akkor kell mondani, ha (1)-ről tudjuk, hogy teljesül), akkor (1) és (2) másik egyenlősége is teljesül. 2. Legföljebb kettő lehet -val egyenlő , és közül, mert ha pl. , azaz , akkor (1) alapján és . II. megoldás. Ismét feltesszük, hogy (1) és (2) teljesül egy bizonyos , , , értékrendszerrel, és tekintjük azt a harmadfokú egyenletet, melynek a gyökei az , , számok: A gyökök és együtthatók ismert összefüggései alapján (vagy közvetlenül, a beszorzást elvégezve) látható, hogy ez az egyenlet alakban is felírható, ahol | | Itt (1) szerint , és (2) szerint , azaz , így egyenletünk újabb lehetséges alakja | |
(1) és (2) felhasználása alapján ennek az , , számok a gyökei. Az újabb szorzattá alakítás szerint viszont az érték is gyök. Ez csak úgy lehet, ha egyenlő az , , számok egyikével.
Lásd pl. Hack Frigyes: Függvénytáblázatok, matematikai összefüggések, Tankönyvkiadó, Budapest, 1967, 60. old. 251. 331‐334. jelzőszámú összefüggések. |