Feladat: 1299. matematika gyakorlat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Angyal József 
Füzet: 1971/március, 116 - 117. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Diszkusszió, Körérintési szerkesztések, Gyakorlat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1970/február: 1299. matematika gyakorlat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A négy egyenest az e1, e2, f1, f2 betűzéssel ellátva tekintjük adottnak, és olyan ki kört keresünk (i=1,2), mely érinti ei-t és fi-t, továbbá ki-nek ei-vel, fi-vel párhuzamos másik érintője k3-i-t (azaz a másik kört). Csak olyan helyzettel foglalkozunk, amelyben ei és fi nem párhuzamosak.
Bármely kör két egymással párhuzamos érintőjének távolsága egyenlő a kör átmérőjével. Így, ha e a két körre nézve külső közös érintő volt ‐ más szóval, ha k1 és k2 az e-nek ugyanazon a partján voltak, tehát ugyanez állt e1-re és e2-re is ‐, akkor e1 és e2 távolsága megadja a körök (valamilyen sorrendben) 2R és 2r átmérőinek (2R2r) különbségét. Ha viszont e belső közös érintő volt, vagyis szétválasztotta k1-et és k2-t, tehát ugyanígy e1-et és e2-t is, akkor e1 és e2 távolsága az átmérők összegét adja meg. Ugyanezek érvényesek természetesen a f1 és f2 közti távolságra.

 

I. Ha mármost az e1 és e2 közti de és az f1 és f2 közti df távolság egymástól különböző, akkor nagyobbikuk 2(R+r)-rel, kisebbikük pedig 2(R-r)-rel egyenlő. Föltehetjük, hogy de>df ‐ hiszen ezt, ha kell, az e, f betűk fölcserélésével elérhetjük ‐, így R a de+df távolságösszeg negyede, r pedig a de-df különbség negyede. (Ha f1 és f2 egybeesnek, ez azt jelenti, hogy R=r.) Azt is kapjuk ebből, hogy az egymástól nagyobb távolságban haladó e1 és e2 a két kör egyik közös belső e érintőjével párhuzamosak, amely tehát köztük haladt, egyiküktől 2R, másikuktól 2r távolságban, és így k1 és k2 középpontja egyaránt e1 és e2 között volt; a kisebb távolságú f1 és f2 pedig a körök egyik közös f külső érintőjével párhuzamosak, ez a közös érintő az f1 és f2 közti síksávon kívül haladt, a hozzá közelebbi fi-től 2r távolságban.
Ezek alapján k1-nek O1 középpontja rajta van egyrészt az e és e1 közti, másrészt az f és f1 közti síksáv szimmetriatengelyén, vagyis O1 e két tengely metszéspontja; k2-nek O2 középpontja pedig az e és e2, valamint f és f2 közti síksávok szimmetriatengelyének metszéspontja, és ezzel maguk a körök is meg vannak határozva.
Az előbbiek alapján e-ként és f-ként egyaránt 2 ‐ 2 egyenes jön szóba aszerint, hogy k1 és k2 közül k1 sugarát tekintjük kisebbnek, ill. nagyobbnak, de e 2 ‐ 2 egyenes e1 és f1 indexelése alapján 2 párba kapcsolható. Így a feltételeket két k1, k2 körpár teljesíti, a megfelelő középpontok az 1. ábrán e és f-hez O1 és O2 ‐ ekkor k1 sugara kisebb ‐, továbbá e* és f*-hoz O1* és O2*.
 


 

A két megoldás egymás tükrös párja az e1 és e2 közti, valamint a f1 és f2 közti síksávok szimmetriatengelyeinek C metszéspontjára nézve.
Ezek szerint de>df esetén csak akkor mondhatjuk, hogy az e1, e2, f1, f2 egyenesekből visszaállítottuk a kiindulási köröket, ha még azt is felhasználhatjuk, hogy k1 és k2 közül melyiknek a sugara volt nagyobb. A "visszaállítás'' szót kissé lazábban értelmezve viszont ezt mondhatjuk: a két kör vagy k1 és k2 volt, vagy k1* és k2*, így a visszaállítás kétértelmű.
 

II. Amennyiben viszont a de és df távolságok egyenlők ‐ más szóval e1, e2, f1, f2 egy rombusz oldalegyenesei ‐, úgy vagy 2(R-r)-re, vagy 2(R+r)-re két (egyező) adatunk van, a másikukra pedig nincs adatunk, ezért R, r és a körök nem határozhatók meg. Bármely r-et választva, található hozzá megfelelő R, így a kiindulási helyzet visszaállításáról még tágabb értelemben sem lehet szó.
 

Angyal József (Budapest, Berzsenyi D. Gimn., III. o. t. )